— Az elképzelést jómagam is kivitelezhetőnek tartottam, amihez — úgyszólván menet közben — a „véletlen” is jelentősen hozzájárult. Egy testvériskolai hármas találkozó sűrejében voltunk éppen, amikor Hegedűs Zoltán hódmezővásárhelyi alpolgármester segítségével személyesen is lehetőségem adódott találkozni Horváth Zoltán úrral, a HFC, vagyis az 1912-ben alapított Hódmezővásárhelyi Futball Club elnökével — indítottuk beszélgetésünket ifj. Balogi Andrással, Torontálvásárhely tanintézményének igazgatójával. Mint megtudtuk, a direktor úr lényegében a helybéli Spartacus 1911 fociklub vezetőségének is oszlopos tagja. Egykoron aktív játékosként is szerepelt a csapatban.

— Mialatt címet cseréltünk egymással, az anyaországi testvértelepülésünk korábbi elképzelései is szóba kerültek: találni és megszólítani olyan határon túli sportegyesületet, amellyel közös erőbevetéssel pályázhatnának egy aktuális EU-s projektum keretében. Kisvártatva a két klub vezetősége is találkozott egymással. Az eseményre közvetlenül az őszi bajnokságuk zárómérkőzése után került sor. A debellácsi színeket Ilkić Dragan klubelnök, Bán István, Balogi Péter és jómagam képviseltük. Az együttműködési koncepció értelmében nemcsak a pályázatírás részleteit tárgyaltuk meg, hanem az ottani öregfiúkat is meghívtuk hozzánk egy barátságos mérkőzésre. Ez utóbbi focimeccsre január 21-én került sor iskolánk sportcsarnokában nyolc vezetőségi tag részvételével, akik helybéli családoknál kaptak elszállásolást. Addigra már a magyarországi klubelnök is nagyjából megszerkesztette a közös pályázat szövegét. Nem szeretném elkiabálni, de ha sikerül „labdába rúgnunk”, az elképzelt találkozók, a kölcsönösség elvét követve, már ez év júniusában rajtolhatnának. A nyitókonferenciát mi szerveznénk, az edzői szaktanácskozást ők, majd következne egy mintegy ezer gyermeket felzárkóztató éves tréningprogram. 2017 decemberében, illetve 2018 januárjában száz hódmezői gyermek falunknak és környékének száz legtehetségesebb gyermekével együtt pallérozhatná tovább képességeit egy téli focitáborban, melynek mi lennénk a házigazdái, az elszállásolás kérdésébe az antalfalvi Relax üzleti, rekreációs és sportközpontot is bevonva partnerként. A megnevezett aktivitások után tervezett következő edzői konferenciát ugyancsak Torontálvásárhelyen tartanánk meg, a júniusi tanévzárás után pedig ötnapos sporttábor lenne Magyarországon. Változatlanul száz-száz, kiemelkedően tehetséges focinövendéket mozgósítva Hódmezővásárhelyről, valamint a falunkból és annak környezetéből. A rendezvénysorozat záró konferenciáját 2019 augusztusában rendeznénk meg Torontálvásárhelyen.

A Spartacus 1911 fociklub játékosai immár ötödik esztendeje a második dél-bánáti fociliga nyugat-észak csoportjában rúgják a bőrt. A piros-fehér mezes fiúk a legutóbbi őszi bajnokságot is csoportelsőként fejezték be. Reménykedve, ha a tavaszi idény fináléját követő rájátszásban végre a szerencse is rájuk mosolyog, végleg búcsút inthetnek a „betonligának”!

— Mindenképpen szeretnénk feltornázni magunkat a magasabb rangfokozatú versenycsoportba, és ez nem csak a sportszellem erősítése végett szükséges. Prioritásaink közé tartozik továbbá sportközpontunk infrastruktúrájának mielőbbi feljavítása is. Mindeközben a házmesteri állás is megüresedett, újabb feladatok elé állítva ezzel a klubot. A közelmúltban megvalósított nagyobb beruházásaink között említeném meg az új fűnyíró, a hálók és a fölszerelések vásárlását, továbbá az öltözők részleges felújítását. Vannak terveink, és szerencsénkre a klub vezetősége is olyan tettre kész, fiatal emberekből áll, akik a községi büdzséből érkező alaptámogatás mellett különféle pályázati forrásokból is tudtak lényeges pénzösszeget előteremteni a Spartacus 1911 számára.

Beszélgetésünk során többször is elhangzott, hogy kellő marketing, illetve diplomáciai érzék hiányában igen jelentős tábor alakulhat ki idehaza az ötlet ellenében. Főleg, ha a véleményező(k) a HFC vezetőségével közösen építgetett határokon átnyúló kezdeményezésre nem a tények ismeretében, hanem zsigerből reagál(nának). Fogalmazzuk hát meg a lényeget!

— Fontosnak tartom újból kiemelni, hogy e néhány százezer eurós tételű, közös pályázat sikeressége nemcsak a hódmezővásárhelyi, illetve falunk fociklubján lendítene, továbbá nemcsak a mi, debellácsi gyerekeinket, fiatal focistáinkat karolná fel, de fociklubunk által a környező településeken élő gyermekeket, focistatehetségeket is. Elképzelésünk, hogy egyesületünk egyfajta regionális központtá váljon, mely — természetesen a működési feltételeinek mielőbbi feljavításával — hosszú távon is fontos igazodási pontja lehetne régiónk ifjú tehetségeinek. Egy olyan hely, ahol nemcsak szakmailag erősödhetnének az ideérkezők, hanem a növendékek személyes igyekezete révén már zsenge korukban is belekóstolhatnának az európai töltetű sportéletbe. Ötletet, tapasztalatot, ismeretséget és egyéb motivációkat is merítve mindebből. Az elvándorlás szele sajnos a szomszédjaink portáján is át-átfújdogál, de úgy érzem, ezen az áldatlan állapoton még tudnánk enyhíteni. Közös akarat, erőbevetés és összefogódzás kellene hozzá. Az elvándorlási hullámot, és ezt mindnyájan tudjuk, csak a gazdaság fellendítésével lehetne megállítani, amire egyelőre sajnos vajmi kevés kilátás van. Munka- és megélhetési lehetőségek nélkül az emberek aligha fogják érdemesnek és jó ötletnek találni az itthonmaradást. S amikor megindulnak, családok mennek el, szinte egyik napról a másikra. S mégis, minden tény ellenére, nem érzem úgy, hogy jogos volna ölbe tett kézzel ülnünk. Ráadásul saját tehetetlenségünk fölött siránkozva és várva, majdcsak pottyan valami az égből! Tennünk, cselekednünk kell, amíg csak egyetlen csöppnyi lehetőség is létezik. Menteni a menthetőt.

A torontálvásárhelyi fociberkekben jelenleg száz gyermek van regisztrálva, elsőtől nyolcadik osztályig. Vannak persze olyanok is ebből a korosztályból, akiket szüleik a harminc kilométerre levő Pancsovára járatnak edzésekre. Tudatos jövő- és karrierépítés vagy valami más? Riportalanyom e jelenség fölött sem tört pálcát. Sőt, mintha még inkább megerősítené abbéli meggyőződésében, hogy ha sikerül megnyerni a pályázatot, akkor az elképzelt projektum hozadékai a közösség legapróbb pórusait is átjárhatják.

— Nem számolunk akadálymentes időszakokkal, de a lényeg, hogy tudjuk, mit is szeretnénk. Településeinken sajnos annyira elapadt a gyerekek száma, hogy egyszerűen lehetetlen küldetés állandó minőséget nyújtani a klubokon belül. Továbbá az is tény, hogy bármely játékos csak akkor tud igazából kibontakozni, ha minőségi meccseket játszik. És itt szinte bezárul a kör. Nagy gond az is, hogy kellő motiváció hiányában a meglévő utánpótlás is egyre morzsolódik, és mire korosztályilag végre felcseperednek az első csapatig, alig marad belőlük. Miért szépítsek? A Spárta színeit képviselő első csapatunk 50-60%-a jelenleg vendégjátékosokból áll. Ezen az állapoton mielőbb változtatni kellene. A közös projektum által tehát mindenekelőtt az utánpótlást, a gyermekeket tervezzük felkarolni. Hosszú távon csak ez adhat fennmaradási esélyt a klubnak. Házunkat az alapoktól kívánjuk átrázni. Bízzunk benne, hogy fáradozásunk nem lesz hiábavaló. Egyelőre a megmaradás a tét, viszont remélem, a közeljövőben a többi elképzelésünk megvalósulásáról is be tudunk majd számolni.

A szerző felvételei