Házavató és hímes játékok

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Házavató és hímes játékok

Benyócki Sára és Apró Kornél az Amerikai Fejlesztési Alap képviselőjével a színpadonKét jelentős esemény helyszíne volt nemrégiben Szaján. Hosszas várakozás után hivatalosan is átadták rendeltetésének a művelődési házat, amely már másnap a XIII. Húsvéti népi játékoknak adott otthont. Feléle...

Benyócki Sára és Apró Kornél az Amerikai Fejlesztési Alap képviselőjével a színpadon

Két jelentős esemény helyszíne volt nemrégiben Szaján. Hosszas várakozás után hivatalosan is átadták rendeltetésének a művelődési házat, amely már másnap a XIII. Húsvéti népi játékoknak adott otthont.
Feléled a ,,szunnyadó óriás”
Melyik bánsági falu dicsekedhet azzal, hogy kétszintes, mintegy 1500 négyzetméteres művelődési háza van, 250 férőhelyes színházteremmel? Ha nem tudják a választ, eláruljuk: Szaján. Persze, a hatalmas objektum nemcsak örömet, hanem gondot is jelent, hiszen az üzemeltetési és fenntartási költségekre is elő kell valahonnan teremteni a pénzt. Az épület története egyébként visszanyúlik az 1980-as évek végére, amikor Nagykikinda község segítségével elkezdődtek a munkálatok. Az akkori illetékesek elképzelése alapján olyan művelődési központ lett volna, amely felöleli az egész Észak-Bánság kulturális tevékenységét. Aztán jöttek a háborús évek, és minden abbamaradt. Csak a 2000. évi fordulat után kezdett el a helyi közösség és az Ady Endre Művelődési Egyesület új vezetősége azon gondolkozni, hogyan tudnák feléleszteni a település központjában szunnyadó ,,óriás”-t. Különböző támogatásokkal a tavalyi év őszén sikerült befejezni a munkálatokat, de az ünnepélyes átadásra a tavasz kezdetéig várni kellett. Március 18-án Apró Kornél, a helyi közösség elnöke átvágta a piros-fehér-zöld szalagot, és a Kultúrotthon -- Közösségi Központ hivatalosan is kitárta kapuját a helybeliek és a vendégek előtt. Az alkalmi műsort B. Varga Viktória, Balázs Lívia és Palatinus Imre felügyeletével a Délibáb Hagyományápoló és Természetbarát Kör, a Kolping Ifjúsági csoport és az Ady Endre Művelődési Egyesület tagjai készítették, valamint felléptek a torontálvásárhelyi műkedvelők, Varga Mátyás zenekara és a Móra Károly Általános Iskola tanulói is. A szervezők köszönőlevéllel fejezték ki hálájukat a tartományi oktatási és művelődési, valamint kisebbségügyi titkárságnak, az Amerikai Fejlesztési Alapnak, amely a legnagyobb támogatást nyújtotta, a Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottságának (a szélessávú internetkapcsolat megteremtéséért), Nagykikinda jelenlegi önkormányzatának, de még inkább azoknak, akik az előző négy évben irányították a községet, a helyi közösségnek, az Ady Endre ME-nek, a Falufejlesztési csoportnak, a helybeli római katolikus plébániának, az Illyés Közalapítványnak, az Esély a Stabilitásra Alapítványnak és a torontálvásárhelyieknek. A felsoroltak mellett a köszönet megilleti mindazokat a polgárokat, fiatalokat és idősebbeket egyaránt, akik munkájukkal hozzájárultak az épület befejezéséhez.
Nagy öröm, de gond is
A program után Benyócki Sára, az Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke az újságírók gyűrűjében kijelentette, nagyon boldog, de az izgalomtól annyira elfullad a hangja, hogy alig tud megszólalni.
- Nagy eredmény ez számunkra. Három évvel ezelőtt, amikor a jelenlegi vezetőség került a művelődési egyesület élére, szinte az utcán találtuk magunkat, helyiségünk sem volt. A tagsággal és a falu polgáraival sikerült elérni, hogy átadjuk ezt a művelődési házat, amely legalább 15 évig üresen állt, nem használta senki. Először arra kellett támogatást kérni, hogy megjavítsuk azt, ami időközben tönkrement benne, utána pedig a színpadra és a fűtésre. Az épület a helyi közösség tulajdonában van, de a használati jogot mi kaptuk meg. Eddig is az Ady Endre Művelődési Egyesület tett a legtöbbet azért, hogy a létesítmény be legyen fejezve, de amióta használjuk, azóta is a mi tagságunk takarítja, tartja rendben. Tudni kell, hogy itt működik a könyvtár és a médiatéka is hat számítógéppel. A rezsiköltséget, a fűtést és a villanyáramot a helyi közösség fizette. Úgy tűnik, a nagykikindai önkormányzat az idén teljesen ki szeretné hagyni a művelődési egyesületeket és a helyi közösségeket a költségvetésből, de talán könyörületes lesz hozzánk, és segít az épület fenntartásában. Mivel a civil szervezetek könnyebben jutnak támogatáshoz, mi is igyekszünk olyan projektumokat készíteni, amelyekben nemcsak a rendezvényekre, hanem a működési költségekre is kérünk pénzt.
A művelődési egyesületnek százötven tagja van. Nem mondom, hogy mindegyikük állandóan részt vesz a munkában, de 30-40 személyre rendszeresen számíthatunk. A IX. Aratóünnepségre, melyet az idén kétnaposra tervezünk, már megvan az anyagi fedezetünk, ugyanis Kiskunfélegyházával közösen pályáztunk, és nyertünk. A másik nagyobb rendezvényünk a harmadik fafaragó tábor lesz. Közben készülünk a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójára, mely Nagykikindán lesz megtartva április elején. Hosszabb kihagyás után Nagy Antal rendezésében a Tűvétevők című népszínművet mutatjuk be. Mivel a nagy hidegben meghibásodás miatt akadozott a fűtés, elég mostoha körülmények között dolgoztunk. A diákokat is nehéz összehozni, mert a középiskolások a városokban tanulnak, ingáznak, vagy ott is laknak. Szeretnénk, ha ez a művelődési otthon adna helyet a többi civil szervezet rendezvényeinek is, de vendégműsorokat is fogadunk. A színházterem egyben mozi is, amelyet kiadnánk valakinek, de a diszkóhelyiséget is működtetni kellene, hogy a fiatalok ne a szomszéd falvakba vagy Zentára járjanak szórakozni - vázolta a lehetőségeket Benyócki Sára.
Tojás a kanálban és a fű között
A virágvasárnapot megelőző szombaton tartották meg Szajánban a Délibáb Hagyományápoló és Természetbarát Kör szervezésében a XIII. Húsvéti népi játékok elnevezésű rendezvényt. A szervezők célja, hogy a gyerekek, de a felnőttek is kedvet kapjanak az elfelejtett vagy mellőzött szokások és hagyományok felelevenítésére. A művelődési házban tizenhárom kisiskolás csoport jelentkezett be, mindegyik négy-négy taggal. A versenyzők, akik a művelődési egyesületeket, az általános iskolákat és a cserkészeket képviselték, Tiszahegyesről, Padéról, Felsőhegyről, Muzslyáról, Nagykikindáról, Tiszaszentmiklósról, Hódegyházáról érkeztek, de természetesen nem maradtak ki a helybeliek sem.
Az egybegyűlteket a szajáni Bóka Mónika óvódásai köszöntötték egy kedves húsvéti műsorral, majd kezdődött a játékos vetélkedő, amelynek minden száma a hímes tojás köré szerveződött. A gyerekek a következő kategóriákban mérték össze ügyességüket: futás kézben tartott tojással, futás kanálban lévő tojással, tojásgurítás kézzel, miközben néhány karikán is át kellett bújniuk, tojásgörgetés bottal, klikkerezés a tojással, és természetesen az elrejtett tojások keresése az udvarban. Az elért pontszámok alapján hat csoportot díjaztak. Hatodik lett a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola, ötödik a nagykikindai Szent Száva Általános Iskola (Nyári Krisztián csoportja), negyedik a padéi Szervó Mihály Általános Iskola, harmadik a szajáni Móra Károly Általános Iskola (Krizsán Szabolcs csoportja). Második helyen végeztek a hódegyházi kisiskolások, a legjobbnak pedig a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola diákjai bizonyultak, Talpai Beáta vezetésével.
A résztvevők versenyen kívül szemetgyönyörködtető húsvéti kiállítást sikerítettek a magukkal hozott saját készítésű hímes tojásokból.
B. Varga Viktóriát, a Délibáb Hagyományápoló és Természetbarát Kör elnökét kértük meg, összegezze a vidám és izgalmas nap tapasztalatait.
- Nagyon elégedett vagyok, habár az időjárás nem volt éppen megfelelő. Ezt a versenyt mindig a virágvasárnap előtti szombaton tartottuk, de az idén attól féltünk, hogy a hó sem olvad el. Tizenhét csoport jelezte részvételét, tizenhárom meg is érkezett. Mindenkin látszott a közös játék öröme, pedig a számítógép és a tévé világában erről a gyerekek fokozatosan elfeledkeznek. Jó volt a hangulat, sokat nevettek, tapsoltak, biztatták egymást. Köszönöm a pedagógusoknak is, akik elkísérték a diákjaikat. Díjat hat csoportnak tudtunk adni, habár mindenki megérdemelt volna valami apróságot, ami erre a napra emlékezteti, de anyagiak híján ezt nem tudtuk biztosítani. Valamikor a kiállítókat is megjutalmaztuk, de most már erre sincs lehetőségünk. Nekem tetszett, hogy voltak hagyományos és modern módon készített hímes tojások is. Dicséretes, hogy kosárba rakták, fű közé, nem műanyag edénybe, ami azt jelenti, hogy a szépérzékük nemcsak fejlődik, hanem tiszteletben tartják a hagyományokat is.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Házavató és hímes játékok
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Házavató és hímes játékok
Irodalom
  • Hét Nap
  • 2018.04.10.
  • LXXIII. évfolyam 15. szám
Facebook

Támogatóink