„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.” Hemingwayt idézte Gabona Ferenc, a szervezők egyike, aki a tizenhat jubiláló házaspárt köszöntötte a 25., illetve az 50. házassági évfordulójuk alkalmából.
— A házasság egy csodálatos, bensőséges kapcsolat két ember között, mely ha hosszú éveken át tart, igazi kincs és érték életünkben. Ahogyan az esküvő is nagyon fontos esemény, az évek múlásával a házassági évforduló válik igazi nagy ünneppé egy család életében. Ez a dátum jó alkalmat teremt a mai rohanó világban egy kis megállásra, számvetésre, amikor köszönetet mondhatnak Istennek és egymásnak a házaspárok az együtt töltött tartalmas időszakért, a boldog együttlétért. Egyúttal példával is szolgálnak a mai kor embere számára: mit jelent két szív egymás melletti kitartása, hűsége és szeretete! Az Úr őrizzen meg benneteket életetek minden napján. Legyen számotokra vigasztaló a balsorsban, segítő a jó sorsban, és adja meg, hogy otthonotok bővelkedjék az ő áldásában — hangzott el a szentmisén.
Az ezüst- és az aranylakodalmasok
Az arany- és az ezüstlakodalmasok fogadását, köszöntését a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége és a Muzslyai Don Bosco Családok Egyesülete közös szervezésében rendezték meg a Szűz Mária Szent Neve-templomban. Az ünnepi szentmisét Kalapis Sztoján atya celebrálta, aki kitartásra, megértésre, békességre buzdította a házaspárokat. Az idei évben nyolc-nyolc pár ünnepelt, az aranylakodalmasok Pálfi András és Ilonka, Bajtai József és Ilonka, Sándor Jenő és Irén, Török József és Mária, Turányi József és Aranka, Barna László és Erzsébet, Gabona János és Katalin, Csordás János és Mária, az ezüstlakodalmasok pedig Kiss János és Valéria, Magda István és Laura, Nikolić Slobodan és Márta, Horváth Vilmos és Mónika, Csapó Róbert és Daliborka, Mészáros Zoltán és Zsuzsanna, Lackó Attila és Gabriella, valamint Ispánovics Karcsi és Mónika voltak.
Egy ezt megelőző alkalommal szintén házaspárokat fogadtak a szentmise keretében, amikor az úgynevezett kisjubileumukat tartók jelentek meg, és vonultak be a templomba. Süveg Tibor és Hilda a 20., Borbély Tibor és Angelina a 35., Szitás Tibor és Rozália, valamint Szarvák László és Cecília a 40., Szabó Géza és Júlia pedig a 45. házassági évfordulóját ünnepelte.
A házaspárok elsősorban a Jóistennek fejezték ki hálájukat, hogy megtartotta őket, és megadta nekik az együtt ünneplést. Azt senki sem tagadta, hogy az évek során voltak nehéz pillanatok is, de örömben sem volt hiány egyik családban sem. Szinte mindannyian azt emlegették, hogy gyorsan elmúltak az évek. Volt, aki kimondta, azok a házaspárok, amelyek szintén ebben az évben jubiláltak, és nem jelentkeztek a templomi ünnepségre, nem is tudják, mit mulasztottak el, mert egy meghitt összejöveteltől fosztották meg magukat, mely fennkölt, bensőséges, szép pillanatokat rejtegetett.
A kisjubileumot ünneplők
Fényképezte: Kónya-Kovács Otília
