Hatvan év távlatából
Zséli Ágnes
2022.08.23.
LXXVII. évf. 33. szám
Hatvan év távlatából

A gyermekkor és a diákévek feledhetetlen emlékeit idézték fel azok az aranykorú személyek, akiknek hatvanéves osztálytalálkozót szerveztek Törökbecsén. A Miloje Čiplić Átalános Iskola 1962-ben elballagott egykori tanulói 2002 óta rendeznek ilyen jellegű összejöveteleket. 

Hat évtizeddel ezelőtt az egykori VIII.2 és VIII.3 osztály 60 diákot számlált, közülük 34-en sajnos elhunytak, ám a 22 megjelent egykori tanuló gondolataiban ők is jelen voltak.

A különleges találkozóra a törökbecseiek mellett Óbecséről, Muzslyáról, Zentáról, Belgrádból, Szegedről, Szatymazról, valamint Budapestről jöttek el mindazok, akik ha csak néhány órára is, de társaikkal együtt kívántak lenni. Voltak, akik régi, megsárgult fényképekkel érkeztek, és könnyes szemmel, meghatottan nézegették a fotókról visszamosolygó copfos leányokat és rövidnadrágos kisfiúkat, de nem maradt el a valamikori tanárok, pedellusok, sőt az akkori csínyek felidézése sem.

Kossuth Tivadar festőművész a magyarországi Szatymazról jött, hogy a barátaival találkozhasson.

— Nem ismertem fel mindenkit, amikor azonban meghallottam a valamikori osztálytársaim hangját, a régi arcot is felfedeztem. Megváltoztunk, de ilyenkor az ember azt a személyt keresi, és szerencsére meg is találja, akivel a gyermekkorát töltötte el. Szép idők voltak azok, jó világban nőttünk fel, és sokat barátkoztunk, társalogtunk, beszélgettünk. A technikai vívmányokkal telített XXI. században a gyerekek mindennapjaiban sajnos nincs por, homok, természet. Bevallom, az iskolában csibészkedtünk is, amit mindmáig nem felejtettünk el. Enyhébb csínytevésekről volt szó, mert a tanárok szerettek bennünket.

Bitó László, aki jelenleg Zentán él, harminc éven át nem találkozott a régi társakkal, így 2018-ban, a legutóbbi összejövetelen meglepődött, hiszen első látásra több arc is ismeretlen volt számára.

Ez egy olyan érzés, amelyet szavakkal nem lehet elmondani — hangsúlyozta a törökbecsei Kossuth Mária is, aki a Belgrádból érkező Csiglovszki Klárával nosztalgiázott. Mindketten jól emlékeznek a tanáraikra, Kelemen Imre osztályfőnökre, Lendvai István matematika és fizika vagy Bichner Melitta német szakos tanárra. — Az osztálytalálkozó nekem minden alkalommal megható esemény, s úgy nézek a barátaimra, mint akkor, amikor együtt voltunk. Szép emlékeim vannak az iskoláról — hangsúlyozta Klára. 

A hatvanéves osztálytalálkozót Györki István és Szűcs Szabó Teréz szervezte.

— Negyven évig nem volt találkozónk — nyilatkozta István —, de 2002 óta ez a hetedik. Örülünk, hogy 22-en eljöttek az összejövetelre. Évről évre nehezebb a szervezés, mert mind kevesebben vagyunk. Ilyenkor nem gondolunk a korunkra, az életünkről, az unokákról, a dédunokákról, sőt olyan régi eseményekről mesélünk egymásnak, amelyeket közülünk többen már el is felejtettek. És a jövőbeli találkozásokban is reménykedünk, mert tudjuk, hogy minden alkalom feledhetetlen pillanatokkal ajándékoz meg bennünket.

Fényképezte: Zséli Ágnes

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..