Ma nem leszek szárnyaszegett,
botor álom ráncba szedett,
évek sorát vállon viszem,
őrzöm, amíg ver a szívem.
(Erdei Ernő: Álom és való)
Álom és való című, sorrendben a második verseskötetével köszöntötte december közepén Erdei Ernő a fennállásának hatvanadik esztendejét ünneplő pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesületet. Ám ha fordított sorrendet állítunk fel, akkor sincs hiba a képletben, hiszen hat évtized alatt életek, munkásságok, lendületes költői szabadságok tarka fonalszálai szövődtek egybe. Bartók zongorára és hegedűre íródott műve betekintést engedett a székelyek estjébe, mind kevesebb teret engedve ezúttal azon fanyar gondolatoknak, amelyek szemrehányóan bírálják az egyre gyorsulóbb ütemű felmorzsolódást, néma megalkuvást. Ünneplőbe öltözve jöttek ünnepeltet köszönteni mindazok, akik évek hosszú során második otthonuknak tekintették az egyesületet, de azok is, akik (miként a torontálvásárhelyi hegymászó diákcsapat is tette ezen az estén) bármikor megpihenhettek falai között.
- A sorsunk urai óhajtunk maradni! Még akkor is, ha mára már csak négyezer-százan maradtunk, a városi összlakosság elenyésző, csupán 3,2 százalékát tesszük... - hangsúlyozta nyomatékosan Rancz Károly, az egyesület elnöke. - Az itteni helyzetünk jó ismerői 1881-hez kötik a pancsovai magyarság művelődési életének a kezdetét, mert akkor lépett színre a Pancsovai Magyar Dalkör. Tehát 125 éves jubileumot is ünnepelhetünk.
Emberöltőnyi időszak, amelyben mindvégig kifejezésre juthatott a szórakozva tanulás és a tanítva szórakozás alapgondolata. A megmutatkozás lehetősége, a sikerélmény, régi és új barátságok szilárd alapokra helyezése (idehaza és külföldön) vonzerővel bírt, és bír ma is a fiatalok között. Az adattárban ezernyolcszáz hivatalosan is bejegyzett rendezvény szerepel, melynek tárgyi bizonyítékai oklevelek és fényképek formájában lettek közszemlére téve a hertelendyfalvi Erős házaspár, János és Mária ékes kézimunkáival körítve. Rég elfelejtett színek és fények töretlen frissessége.
- A pancsovai község művelődési alapjának rendszeres juttatása csak az elfogyasztott villanyáram kifizetésére elegendő. Szerény jövedelmet jelent a tagsági díj, a rendezvények bevétele és a terem bérbe adása. Ellenben az anyaországi, a tartományi és a helyi alapok időnkénti segítsége igen jelentős: a nagyobb megmozdulásainkat főleg ők teszik lehetővé.
És a Tamási Áron Székely Magyar Művelődési Egyesület, a Börcsök Erzsébet Vajdasági Módszertani Központ, a Magyar Percek tévéadás szerkesztősége, valamint a helybeli katholikus és református egyházközségek maradéktalan erkölcsi támogatása - tegyük hozzá bátran!
Aki hisz, az nem menekül el! - lelkesített a zsoltáros. A szeretet himnuszát újabban többek ajkáról is hallani. Talán már csak a harmadik ,,kötőelem”, a remény maradt érintetlen. Remény, hogy nemcsak ennek az ünneplésnek lesz folytatása 2007 áprilisában, hanem az egyesület kerekebb jubileumáról is hangot ad majd egykoron a krónikás. Székely Csilla és mgr. Bálintné Ligeti Mária zongorajátékát, Győrffy Sándor hegedű- és Ilić Milivoj szaxofonbravúrját, valamint az Ernő bácsi kötetéből ízelítőt nyújtó, fiatal előadóművészeket hallgatva szökkentek álmaink a fölöttük éberen őrködő csillagok valós birodalmába.