A koronavírus még sokáig éreztetni fogja a hatását, ahogyan történt ez a ’30-as évek nagy gazdasági válsága után is. Talán nem is létezik olyan kifejezés, amely leírja a mostani helyzetet. Globális kihívás, miközben felmerül a sorskérdés is, hogy vajon értelmes változat-e arra törekedni, hogy azt a rendszert építsük vissza, amely ide vezetett. Működtetni kell a gazdaságot, ehhez nem fér kétség. Vigyázni kell azonban, hogy közben ne tegyük teljesen tönkre a környezetünket. A történelem talán legsúlyosabb döntéseit kell meghozni most, hiszen a jövőnket is ezek fogják meghatározni.
Több út áll most előttünk. Nem biztos, hogy valóban a többség dönt arról, melyik irányban indulunk el. Nem is mindig az a fontos, hogy a többség döntse el, hanem hogy a jó irány legyen kiválasztva. Ezen ugyan sokan felhorkanhatnak, hogy a többség akarata „szent”. A történelmi tapasztalatok is sajnos azt mutatják, hogy nem mindig az a helyes út, amelyet a többség annak hisz. A demokráciát sem azért „találták ki”, mert a többség meg tudja hozni a helyes döntéseket, hanem azért, hogy ha az aktuális hatalom zsarnokká, diktatórikussá válna, akkor legyen olyan mechanizmus, amelynek segítségével békés úton is leváltható.
Nem tudni, hogy a jövőben milyen rendszer lehetne sikeres úgy gazdaságilag is, hogy közben a környezetünket is megőrizzük, gyermekeink, unokáink is élhető bolygót és élhető társadalmi körülményeket örököljenek. Erős állami kontrollal működő kapitalizmus, puha diktatúraként működő szocialista rendszer vagy egy kölcsönös segítségnyújtáson alapuló nemzetközi együttműködés lehet-e a nyerő? Nagyon fontos ilyenkor az egyéni és a kollektív pozitív gondolkodás, a társadalmi optimizmus. Ha a földig rombolt Németország és más európai államok is fel tudtak állni a II. világháború után, akkor most is ki fogjuk heverni a járvány következményeit. A kapacitások nem semmisültek meg, esetleg egy időre leálltak, vagy redukálni kellett a termelést. Sok esetben azonban pánikkeltés tapasztalható. A rosszindulatú álhírek több ember gondolkodását fertőzhetik meg, mint maga a vírus. Erre a józan ítélőképesség, a közösségi összetartozás és az identitástudat nyújthat hatékony immunitást.
Minden rosszban van valami jó is. A koronavírus-járvány nemcsak negatív, hanem pozitív változást is hoz majd az életünkbe. A fogyasztói társadalom globális alapvetéssé válása vezetett oda, hogy elképesztő módon terheljük környezetünket. Ez már nemcsak ideológiai feltételezés, nem átverés, hiszen a saját környezetünkben is láthatjuk nyomait és következményeit. Megfeledkeztünk a természet erőiről, de magunkról is, arról, hogy az embernek és a természetnek is pihenésre, megújulásra van szüksége. A természet ritmusát mindennapi életünkben lecserélte társadalmi életünk üteme. A koronavírus, úgy tűnik, nem tudja kiirtani a fajunkat. Életünket viszont megváltoztatta. Főleg negatív értelemben, de azért pozitív mellékhatások is vannak. Az egyik ilyen, hogy a Föld átmenetileg fellélegezhetett a szennyezésből és a pusztításból, melyet mi okozunk.
Illusztráció (Pixabay.com)
