Nevezhetnénk tehát hat tyúk dalának is az eurovíziós fellépést, de a kiesésnél talán még kellemetlenebb, hogy velünk együtt búcsúzott a döntőtől a többi volt jugoszláv testvér: Horvátország, Szlovénia, Crna Gora és Macedónia is. Ha ide vesszük az úgyszintén levitézlett bolgárokat, akkor lényegében azt kellene megállapítani, hogy Európa egyelőre még nemigen csípi a Balkán szláv részét.

Ezért maradjunk inkább az egyik hazai újság felháborodott címénél a szerb dal kiesésével kapcsolatban. A cím ugyanis így hangzott: Az Eurovízió dalának semmi köze a zenéhez! Hogy ebben van is valami, az biztos. Lényegében ugyanis a szavazás sokkal fontosabb az éneklésnél, ebből adódóan a szavazásból is sok mindent meg lehet tudni. A többi között például azt, hogy a nagy Szovjetunió fél évszázad alatt maradandóbban hirdette és gyakorolta a testvériség-egység eszméjét, mint a volt jugoszláv térség. Az egykor testvéri, volt szovjet utódállamok ugyanis tiszta szívből egymásra szavaznak, és ennek köszönhetően lett Azerbajdzsán második, Ukrajna harmadik, Oroszország pedig ötödik. A 26-os mezőny utolsó három országa viszont: Franciaország, Spanyolország és Írország. Az angolok 19.-ek, a németek 21.-ek lettek. Bezzeg a skandinávok és a mediterrán térség ezúttal is összetartott, és Dánia lett a győztes, Norvégia negyedik, a görögök pedig hatodikak.

Ha Szerbia, Crna Gora, Horvátország, Szlovénia és Macedónia egymásra szavaz, akkor legalább bejuthattak volna a döntőbe. Úgy látszik azonban, hogy a délszláv térségben a szavazás valóban fontosabb az éneklésnél. De a szavazásból egyebeket is meg lehet tudni. Mondjuk, egy-egy ország közhangulatát, az emberek énjét, jellemét, érzelemvilágát. Mit állapíthatnánk meg abból, hogy Magyarország a legtöbb pontot Albániától, Finnországtól, Németországtól és Svájctól kapta? A szomszédos országok közül csak Horvátország adott négy pontot. Szerbiához, Szlovéniához vagy Horvátországhoz közelebb áll Norvégia, Dánia, Olaszország vagy Oroszország.

Mi okosat és tanulságosat mondhatnánk a magyar dalról? Esetleg arra emlékeztethetnénk, hogy a magyar selejtezőben az egyik zsűritag nyilvánosan kijelentette: ez volt a döntő leggyöngébb száma és éneklése! A dal mégis elsőként jutott tovább Malmőben, és a 10. helyet szerezte meg — 16 országot hagyva maga mögött. Ha a szomszédos baráti országok nagyobb szeretettel és rokonszenvvel szavaznak, Magyarország talán még az öt között is lehetett volna. A halkan, suttogva elénekelt Kedvesem című dal mégis jobb volt 16 országénál, és azt bizonyította, hogy halk szóval is meg lehet élni, és talpon lehet maradni Európában.