Szabó Attila fotója

A címben tett ígéret beteljesüléséről meg is bizonyosodhattak azok, akik ott voltak Kavillón, a Tanyaszínház idei bemutatóján. Márpedig igencsak sokan voltunk ilyenek! A szép számban egybegyűlteknek végül még az égiek is megkegyelmeztek. Lógott ugyan az eső lába, a közönség is aggodalmasan pillantgatott fel az égre, de a darab végére megnyugodva tapasztalhatták, hogy néhány szégyenlős csillag is előbújt a súlyos fellegek alól.
Pedig szombaton délután még úgy tűnt, a jelentős eseményt, amelyre Vajdaság szinte minden részéből összesereglenek a színházkedvelők, elmossa az eső. Pedig ismét a régi helyszínre, Kavillóra kellett menni! Ez külön varázst adott az előttünk álló estének, hiszen lehetett nosztalgiázni, reménykedni abban, hogy sok-sok régi ismerőssel találkozunk, váltunk néhány szót. Hogy kissé minden úgy lesz, mint régen! Egész délután borongott, a kis falu felé haladva pedig az esőcseppek is kopogni kezdtek a kocsi szélvédőjén. Aztán mobiltelefonon érkezett a megnyugtató információ, az előadást mindenképpen megtartják, ha máshol nem, akkor a kocsmában.
Szerencsére, a terembe csak a nagykikindaiak Ágnes asszonya kényszerült be. Jócskán fel is verték a port a seprűt régen nem látott pódiumon. A nézők hosszan tapsoltak a Sirülő népi táncegyüttes és az Egység Művelődési Egyesület közös produkciójának, amely a Középiskolások Színművészeti Vetélkedőjének egyik díjazottjaként került a bemutató elé. Őket a szenttamási Zengő együttes követte, de Magyar Attila, a Tanyaszínház főkoordinátora akkor már bejelentette, Lúdas Matyi és társai mégiscsak a szabadtéri színpadon szórakoztatják a nagyérdeműt.
A szokásos módon elhelyezkedtünk a játékteret jelölő szalag körül, ki padon, ki különböző nagyságú műanyag vagy összecsukható széken, ki meg a fűre terített pokrócon foglalt helyet. A mögöttem ülők bizonyára a falu lakosai lehettek, mert többször is csodálkozva megjegyezték, milyen sokan vagyunk. Mennyi nép! -- mondogatták jólesően. Aztán el is kezdődött a jól ismert, népmesei szálakkal átszőtt mulatságos történet, melyet Fazekas Mihály 1804-ben írt. A klasszikus elbeszélő költemény ősi motívumokra épül: címszereplője vérbeli népi hős, akit ártatlanul veret meg a gőgös földesúr, de ő kamatostul, vagyis háromszor adja vissza a tartozást, a huszonöt botütést. Közben megelevenedik a vásár színes forgataga, Döbrögi úr palotája... A színek rendkívül érdekesen és könnyed módon változnak a díszletül szolgáló kockák segítségével, amelyek kirakós játékként működnek. Gyermekkorunkban mindannyiunknak voltak ilyen kockái, amelyekből az oldalak megfelelő forgatásával érdekes képeket, leginkább meserészleteket kreálhattunk. Élvezetes a zene is, amely a csoport munkája, a fellépők maguk válogatták ki a dalokat, írták át helyenként a szövegeket, és játszanak a hangszereken. Különös részlet az előadás az előadásban, vagyis az a jelenet, amikor a második megveretés után Matyi és a libája olyan híressé váltak, hogy a vásári komédiások is játsszák a róluk szóló történetet.
De ne meséljünk el mindent, hiszen a turnéból még jó néhány állomás maradt hátra: július 16. Zenta, 17. Padé, 18. Magyarcsernye, 19. Torda, 20. Muzslya, 21. Szentmihály, 22. Temerin, 24. Kishegyes, 25. Bácsfeketehegy, 26. Bajsa, 27. Pacsér, 28. Nemesmiletics, 29. Bajmok, 30. Kelebia, 31. Nagyradanovác, augusztus 1-je Martonos, 2-a Oromhegyes, 3-a Csantavér. A szereplők névsora úgy, ahogyan a plakáton is áll -- ábécésorrendben: Béres Márta, Elor Emina, Erdély Andrea, Ferenc Ágota, Gombos Kornél, Huszta Dániel, Kardos Krisztián, Mácsai Endre, Mészáros Árpád, Mikes Imre, Pongó Gábor, Sirmer Zoltán, Táborosi Margaréta, Varga Tamás, Vágó Krisztina. A Lúdas Matyi rendezője László Sándor, a dramaturg Góli Kornélia. A jelmezt és a díszletet a magyarországi Csík György tervezte, kivitelezője Szabó Attila. Hang és fény Radovan Ignjatov, plakát Markulik Balázs.
Addig is, amíg az Önök falujában nem hangzik fel a jól ismert csalogató szövege, íme, néhány felvétel ízelítőül. A fotók nézegetése közben pedig elábrándozhatnak azon, hogyan vernék vissza, ha nem is háromszor, de legalább egyszer a tartozásukat valakin. Mert a Döbrögik napjainkban is léteznek. Sőt, miután ez nem mese, hanem a valós élet, még a megjavulásukban, jó útra térésükben sem bízhatunk.