A hétpróba a legösszetettebb atlétikai versenyszám, hiszen mind a hét területen jól kell teljesíteni ahhoz, hogy az atléta éremhez jusson. Nem elég, ha a sportoló jól fut, a dobó- és az ugrószámokban is jeleskednie kell. A magyarkanizsai Marina Živković két ezüstérem után felért a dobogó legfelső fokára, miután az isztambuli korosztályos (20 éven aluli) Balkán-bajnokságon 4967 pontot gyűjtve megszerezte az 1. helyet. Az országos csúcs a török városban még nem sikerült, a múlt hétvégén Mitrovicán megrendezett országos bajnokságon viszont igen, és szeptember 27-e óta a szerbiai junior-országoscsúcs 5029 pont. Marinával a Balkán-bajnokság után, még az országos bajnokság előtt beszélgettem.
A fiatal, magyarkanizsai hölgyet a nagytatája vitte le először az atlétikai pályára, Marina akkor négy-öt éves lehetett. Előbb a távolugrást, a 60 és a 100 méteres síkfutást próbálta meg, majd a magasugrás és a súlylökés következett. Több versenyszámban is jeleskedett, és ekkor döntött úgy, miért ne próbálhatná meg azt a számot, amely hét különböző versenyszámból áll. Az edzések változatossága azonnal magával ragadta, hiszen sosem ugyanazzal a számmal foglalkoztak: egyik nap egy futó- és ugrószámot gyakorolt, majd másnap a futószám mellé dobószám párosult. Amikor a kör bezárult, kezdődött minden elölről. Marina sportcsaládból származik, hiszen nagytatája ismert sportmunkás volt, nagymamája kosárlabdázott, édesanyja kézilabdázott, édesapja pedig több sportágban, például labdarúgásban, kosárlabdában is jeleskedett. Testvére, Anja szintén atlétikával foglalkozik a magyarkanizsai Partizan Atlétikai Klubban.
— Az első versenyem Zentához fűződik, 300 méteres síkfutásban álltam rajthoz. A lányok sokkal idősebbek voltak nálam, és csak a 4. helyen értem célba. Szomorú voltam, mert nem sikerült érmet szereznem. Az első medál azonban nem váratott sokáig magára, egy újabb zentai versenyen távolugrásban a 3. helyen végeztem. Első edzőm Ivošević Rózsa volt, ő tanított meg futni és ugrani, majd a Mandarić házaspárhoz, Jelisavetához és Dušanhoz kerültem. Tőlük, valamint Dejan Mandarićtól, a korábbi tízpróbázótól sokat tanultam, nekik köszönhetem, hogy ilyen kiváló eredményeket tudtam elérni — mondta Marina.
A Balkán-bajnoki címmel
Különféle korosztályos tartományi és országos bajnokságokon elért aranyérmei szinte megszámlálhatatlanok, mivel a fiatal versenyző nemcsak öt-, illetve hétpróbában, hanem távolugrásban, magasugrásban, néhány dobószámban és több futószámban is szorgalmasan gyűjtögette az 1. helyeket. Több korosztályos országos rekord tulajdonosa, mely mellé a legújabb, az 5029 pontos junior-országoscsúcs is társult.
— A Balkán-bajnokságra Magyarkanizsán, a pályán, otthon és a súlyzóteremben készültem. Nem befolyásolt a koronavírus-járvány, mivel edzésen csak annyian tartózkodtunk, amennyit a járványügyi intézkedések engedélyeztek. A törökországi versenyt a 100 méteres gátfutással kezdtem, melyben 14,72 másodperces egyéni csúcsot értem el, ami lökést adott a verseny további menetét illetően. A magasugrásban elért 165 centiméterrel nem voltam túlságosan elégedett, mivel e sikeres ugrás alkalmával legalább 10 centivel a léc felett repültem át, ám a későbbiekben nem tudtam olyan jól összpontosítani. De ez sem rossz eredmény, hiszen egyéni csúcsomtól mindössze 5 centiméterrel maradtam el. A súlyt 9 méter 49 centiméterre löktem, ennél többre számítottam. Az edzéseken 11-12 méter körüli eredményeket értem el, a versenyen ettől valamelyest elmaradtam. A 200 méteren futott 26,53 másodperccel nagyon boldog voltam, és meg is lepődtem, mert korábban még sosem futottam 27 másodperc alatt. Távolugrásban 559 centimétert ugrottam, tehát 20 centivel maradtam el az 579 centiméteres egyéni csúcsomtól. Elsőre érvénytelen volt az ugrásom, másodikra már pontosan fogtam lécet, az 559 centi harmadik próbálkozásra sikerült. A súlylökéshez hasonlóan a gerelyhajítás sem az elképzelésem szerint alakult. Edzésen simán dobtam 35-40 métert is, versenyen azonban 32,21 centiméterre szállt a gerely. Az utolsó számhoz, a 800 méteres síkfutáshoz úgy álltam oda, hogy tudtam, milyen időt kell teljesítenem ahhoz, hogy az 1. helyen maradjak, és az országos csúcsot is megdöntsem, mely 7 másodperccel volt jobb a saját egyéni rekordomnál. Az első körben nem diktáltunk nagy tempót, a másodikban jobban ráerősítettünk. Az egyéni csúcsomat 4 másodperccel megjavítottam ugyan, de az országosat nem sikerült megdöntenem, mindössze 47 ponttal maradtam el tőle, viszont megszereztem az aranyérmet. Hiányzott az edzőm, aki Törökországban nem tudott velem lenni. Az edzéseken ő foglalkozik velem, ő az, aki látja a hibáim, és tudja, hogyan javíthatom ki őket. Nagyon boldog vagyok, hogy két ezüstérem után a Balkán-bajnoki arany ezúttal az enyém lett. Már a verseny elején az élre álltam, és nagy különbséggel előztem meg a 2. és a 3. helyen végzett ellenfeleimet. A súlylökést kivéve minden számot megnyertem, három egyéni csúcsot állítottam fel. Két éve, amikor 2. lettem a szintén Isztambulban rendezett Balkán-bajnokságon, megfogadtam, hogy még egyszer eljövök, és megszerzem a hőn áhított aranyérmet. Így is lett, és boldogan utazhattam haza — mondta a Balkán legjobb hétpróbázója.
Az országos bajnokságon sikerült az országos csúcsot is megdöntenie
Az aranyéremig vezető úton rengeteg munkára és kitartásra volt szükség, mivel az edzések egyáltalán nem könnyűek. Emellett a sportolónak szeretnie kell azt, amit csinál, ki kell tűznie egy célt maga elé, és ahhoz a legnehezebb pillanatokban is ragaszkodnia kell. Marina elhatározta, hogy egy nap Balkán-bajnok lesz, és végig kitartott elképzelése mellett. Szabadidejében is sportol, nyáron a Tisza-parton sokat strandröplabdázott. El sem tudja képzelni, hogy egész nap otthon üljön, és tv-t nézzen, vagy a számítógépén szórakozzon. Egyik példaképe a nagybecskereki származású távolugró, a fedett pályán Európa- és világbajnok, szabadtéren kontinensbajnok Ivana Španović, a hétpróbázók közül pedig a brit Katarina Johnson-Thompson és a belga Nafissatou Thiam felvételeit követi a világhálón, trükköket, mozdulatokat próbál ellesni a két klasszistól.
A magyarkanizsai Balkán-bajnok Újvidéken, a közgazdasági karon folytatja tanulmányait, és további pályafutását is a székvárosban képzeli el. A fiataloknak azt tanácsolja, hogy sportoljanak valamit, mert a sport segít a tanulásban, általa az iskolában is jobb eredmények érhetőek el. Emellett az egészség megőrzése szempontjából is mindennapjaink részévé kell válnia a sportnak.
Ahogy a legtöbb sportoló, úgy Marina is szeretne valamelyik nagy versenyen, Európa- vagy világbajnokságon, olimpián érmet szerezni. Tudja, hogy ehhez a tehetsége mellett rengeteg munkára és kitartásra lesz szüksége, de nem hátrál meg a kihívások elől, és vállalja a célhoz vezető nehéz, megpróbáltatásokkal teli utat.
Verseny előtti bemelegítés
Fotók forrásai: Szerbiai Atlétikai Szövetsé
