A Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók 28. Találkozóján pedig lehetőség volt megtekinteni az Újvidéki Magyar Művelődési és Művészeti Központ Színes Szilánkok Diákszínpada előadásában a musicalt is. Az előadást Nagykikindán játszották az Egység Művelődési Egyesület színpadán. A darabot Tóth Dániel rendezte Góli Kornélia dramaturg adaptációja nyomán. Dani volt tanítványom, így nagy örömmel töltött el, hogy megnézhettem az alkotását, mellyel kapcsolatban a következőket mesélte:

— Tavaly szeptemberben kezdtük a felkészülést. Hétvégenként egy próbával dolgoztunk, a bemutató előtti két hétben pedig több alkalommal is összejöttünk. Hét közben a zenekarral gyakoroltunk, állítottuk össze a dalokat. A dalszöveget én írtam, a zeneszerző Ágyas Ádám kollégám volt. A nehézségek abból adódtak, hogy a gyerekeknek az iskolai és egyéb kötelezettségeik mellett nem mindig jutott idejük a mi próbáinkra, így ritkán volt jelen az egész csapat. Egyébként összeszokott kis társaság ez. Korábban is dolgoztam vele, tudtam, kivel hogyan lehet együttműködni. Szerencsére a csoportvezetőre, Figura Teréziára mindig számíthattunk, főleg, ha magaviseleti gondok adódtak. Ő tapasztalt pedagógus, én nem. Egyébként nagyon a szívemhez nőtt a csapat. Sokukkal baráti kapcsolatom alakult ki az évek során. Jó látni az egyéni fejlődéseket is. Azok a gyerekek, akik azt sem tudták, hogyan kell működni a színpadon, most már ötleteket hoznak, és kevesebb instrukciót igényelnek. Vannak, akik már néhány mondat után értik, mit várok el tőlük. A csapatnak a koreográfiák betanulása okozta a legnagyobb kihívást. Persze akadnak ügyes táncosok, akik emellett táncoktatásban is részt vesznek, de olyanok is, akiknek ez nagy nyűg volt. Különösen jó élmény azt látni, hogy szeretik ezt az előadást. A bemutató pillanatában született meg bennük ez az érzés, amikor észrevették, hogy az emberek élvezik ezt a produkciót. Azóta is telt házzal játsszák, néha kétszer is letáncolják a ráadást, akkora a taps.    

A magyarcsernyei tanulók közül is többen eljutottak megnézni a darabot. A hatodikos és a hetedikes diákok már olvasták a regényt, a történet és a szereplők már ismertek voltak számukra. Elmondták, a könyv és a musical is nagyon tetszett nekik.

Jenovai Barbara, Bálint Levente, Lőrik Emma: — A Nemecseket, a Janót és a Pásztor nővéreket megformáló szereplők voltak a legjobbak. Különösen jó ötlet volt, hogy a végén egy angyal vezette ki Nemecsek Ernőt. Egy-két rész volt, amely kimaradt a regényből. Az osztálytermi, iskolai jelenetek, és amikor Nemecsek, Boka, Csónakos elbújtak az üvegházban. Az is nagyon szuper volt, hogy lányok is játszottak benne. Néztük és hallgattuk volna még az előadást, gyorsan elröppent a 60 perc.

Tóth Arnold, Gyenge Tímea, Sós Dorina, Bacsik Fanni: — Mi még nem olvastuk a könyvet, de az előadás nagyon jó volt. Meg tudtuk különböztetni a két csapat tagjait, mert a Pál utcaiak micit és zöld, illetve kék kendőt és fehér pólót viseltek, a vörösingesek pedig bőrruhákban voltak, és piros színű holmit is viseltek. A csatajelenet a fényekkel szuper volt. Nagyon megtapsoltuk őket, ezért a végén ráadást is énekeltek.

A színház nézőtere zsúfolásig megtelt. A hölgyek többsége előadás után a mosdóba sietett, hogy igazítson a sminkén, mert a cselekmény végének megkönnyezése elkerülhetetlen volt. Nemecsek Ernő szívszorító története halhatatlan.

Fotó: Kakuszi Elvia