Lévay Szilveszter (Szabó Attila felvétele)

Lévay Szilveszter Grammy-díjas zeneszerző neve az elmúlt néhány évtized során fogalommá vált a világ zeneértői körében. A szabadkai születésű világhírű művész az 1978-ban megjelent Fly, Robin, Fly című slágerével lopta be magát a zenekedvelők szívébe, majd a filmzenéi - később csodálatos musicaljei - tették még ismertebbé. A világ zenei életének elitje fenoménként emlegeti és tiszteli. Az Elisabeth és a Mozart című musicaljeit Európa szinte minden nagyvárosának színházaiban játsszák, filmzenéi pedig olyan nagy sikerű filmekből köszönnek vissza ránk, mint a Time Bomb, az Airwolf, a Medicopter 112 vagy A nagy durranás. Világsztárokkal dolgozott együtt, és elérte azt, amiről a legtöbben csak álmodhatnak: megismerte és rajong érte a világ.
A közelmúltban szülővárosában, Szabadkán járt az egyébként Németországban élő zeneszerző, hogy részt vegyen a nevével fémjelzett nemzetközi musical énekverseny beharangozóján. Ez alkalomból beszélgettünk vele az életútjáról, a sikereiről, a szülővárosáról.
* Tizenöt évesen hagyta el Szabadkát, hogy szerencsét próbáljon a nagyvilágban. Nehéz volt a kezdet?
- A szüleimtől, a barátaimtól való elválás volt nehéz, de a pályán könnyen elindultam. Szerencsém volt, mert az akkori Szabadkai Ifjúsági Zenekar tagjaként minden lehetőséget megkaptam arra, hogy tehetségemet akár külföldön is kamatoztassam. Amikor Németországból megérkezett az értesítés a továbbtanulási lehetőségről, Szabadka város sokat segített abban, hogy kiutazhassak.
* A zenében, ebben a csodálatos világban, otthonosan jár-kel. Nehéz zenét szerezni egy filmhez?
- Ha az ember a zene világában él, akkor a zeneszerzés nem feladat, hanem szórakozás a számára. Mivel tehát nem kötelesség, nem is nehéz. Zenét szerezni nem lehet parancsszóra. Az zene, az az ember lelkéből jön. A komponálást nem lehet megtanulni. Vagy van hozzá tehetségünk, vagy nincs. Ilyen egyszerű.
* Az utóbbi több mint egy évtizedben már csak musicaleket ír. Mit jelent az ön számára a musical?
- A film képekben mondja el a történetet - zenei aláfestéssel -, a musical pedig a zene hangján meséli el a históriát. Ez lényeges különbség. Ezért sokkal nehezebb musicalt írni, mint filmzenét. De félreértés ne essék: én mindkét műfajt nagyon szeretem, mindig is örömömet lelem a zeneszerzésben, legyen szó akár filmzenéről, akár musicalről.
* Első slágere, a Fly, Robin, Fly - de filmzenéinek jelentős része is - a repüléshez, a szárnyaláshoz kapcsolódik. Van valamilyen kötődése a magassághoz, a repüléshez?
- Erre még soha nem gondoltam. Az igazat megvallva most jövök rá, hogy ez valóban így van. Nem tudom, hogy a véletlen műve-e, hiszen különösebb kapcsolatom nincs a repüléssel, hacsak nem egy visszatérő gyermekkori álmom: szárnyak nélkül repülök, szállok a magasban, alattam pedig minden olyan távoli és parányi. Lehet, hogy ez köszön vissza a legtöbb művemből? Elképzelhető.
* Ha valami csoda folytán Lévay Szilveszter most egy pályakezdő, fiatal zenész lenne, elindulna-e a meghirdetett nemzetközi versenyen?
- Feltétlenül, ez nem is lenen kérdés a számomra. Olyan lehetőség ez a fiataloknak, amelyet nem volna szabad elszalasztani. Emlékszem, az első hivatalos szereplésem, melyre az Újvidéki Rádióban került sor, nem sikeredett túlságosan jól, de tanultam belőle. Az volt az első lépés. A második lépés az Ifjúsági Dalfesztivál volt, azon már sikerrel vettem az akadályokat. Az a verseny is egy volt a sok lépcsőfok közül, amelyre fel kellett lépdelnem, hogy eljussak az ismertségig, a világhírnévig.
* Ön szerint az ezen a versenyen sikeresen szereplők közül valakiből akár világsztár is lehet?
- Ebben biztos vagyok. Aki ezen a versenyen részt vesz - és nem kizárólag a majdani győztesre gondolok, hanem mindenkire, aki bemutatkozik a nagyközönségnek -, annak már szinte garantálva van a nemzetközi hírnév. Természetesen sok függ attól, hogy ki hogyan kerüli el az ide vezető út buktatóit, sikerrel veszi-e majd az eléje gördülő akadályokat, amelyek nélkül nincs ismertség, sem sikeres életpálya.
* Megítélése szerint vannak-e olyan ifjú tehetségeink, akik akár az önéhez hasonló sikertörténet főszereplői lehetnének?
- Hogyne volnának! Tehetségek mindig mindenhol vannak. Csak fel kell fedezni, meg kell mutatni őket a nagyvilágnak, akár egy csodát. Mert minden ember jó valamiben. Közöttük vannak olyanok, akik kimagasló tehetségek. Nekik a nemzetközi porondon a helyük, ahol elismerik a képességeiket, a munkájukat, az elszántságukat. Az itteni fiatal tehetségeknek kiváló érzékük van idegen nyelvek elsajátítása iránt, és ez nagy előny a számukra a többiekkel szemben. Ez pedig ugyebár, a nemzetközi zenei színtéren való sikeres fellépés elengedhetetlen feltétele.
* Milyen érzés ismét itthon lenni Szabadkán, a szülővárosában, melynek 2003-ban a díszpolgára is lett?
- Nagyon jó, szívet melengető érzés. Imádom Szabadkát és Palicsot. Járjak bárhol is a nagyvilágban, ez a város mindig a legszebb és a legkedvesebb marad a számomra. Az, hogy a város díszpolgára vagyok, nem jelenti azt, hogy ettől még inkább a magaménak érezném. Szeretem úgy, ahogy van, ahogyan mindig is szerettem. Itt ringott a bölcsőm, itt tanultam meg beszélni, járni, muzsikálni. Tele van a szívem a szülővárosommal, Szabadkával.