Hamarosan indul a Dakar

Hamarosan indul a Dakar

2019. január 6-án elrajtol a világ legnagyobb terepralija, a Dakar, melyet az idén egyetlen országban, Peruban rendeznek meg.

Szerbiát, ahogy már megszokhattuk, Saghmeister Gábor motorversenyző képviseli, aki immár tizenkettedik alkalommal vág neki a „sivatagi őrületnek”.

A korábbi országok közül Bolívia, Argentína és Chile is jelezte, hogy anyagi megfontolásból nem kíván szakaszt rendezni a 41. Dakar-ralin.

— A tavalyi bolíviai szakaszok során hallani lehetett, hogy Evo Morales államelnök 6 millió euróval támogatta a versenyt, ami elégedetlenséget szült az egyébként igencsak szegény országban. Az emberek az utcára vonultak, a biztonsági helyzet megingott, félő volt, hogy a tömeg a versenyzőkre támad. Nem vagyunk kívánatosak abban az országban, ahol óriási a szegénység és rendkívül alacsony az életszínvonal. Argentína viszont erős ország, így számomra érthetetlen, miért hátrált meg. Lehet, hogy belefáradt a verseny rendezésébe.

A gyorsasági szakaszok számát tízre csökkentették, az össztáv a korábbi 9000 km helyett most 5000 néhány száz kilométer lesz, melyből a gyorsasági szakaszok távja mintegy 3000 km.

— A 3000 km nagy része, legalább 70%-a homok, úgyhogy nagyon kemény dűnékkel teli pályák várnak ránk. Fizikailag igencsak kimerítő homokban motorozni, keményen kell összpontosítanunk, és a navigációt is meg kell oldanunk. Remélem, elkerülnek bennünket a homokviharok, melyeket a ködhöz tudnék leginkább hasonlítani, mivel ilyenkor is mindössze néhány méter a látótávolság. A versenyzőket megállítják, és úgyszólván kiveszik a gyorsasági szakaszról, de addig szenvedünk rendesen.

Gábor újra a már jól bevált 450 köbcentiméteres KTM motorral vág neki a megmérettetésnek. A masinán Romániában elvégezték a nagyjavítást, minden alkatrészt újra cseréltek. Gábor a 91-es rajtszámot kapta, ami elmondása szerint jó, mivel a legtöbb motoros már előtte elrajtol, és nyomokat hagy a homokban, megkönnyítve a navigációt számára.

— Már az első néhány napon minél jobb eredményeket szeretnék elérni, hogy az autók minél később érjenek utol. Az idén januárban nagy gondjaim voltak, amikor megálltam segíteni szlovén barátomnak, Simon Marčićnek. Újraindítottuk a motorját, ott időt veszítettem, majd eltévedtem, és másfél órás hátrányba kerültem. Emiatt a gyorsasági szakaszokon a mezőny végéről indultam, az autók és a kamionok gyorsan beértek, jócskán megnehezítve a dolgom. Emellett a tizenharmadik napon egy litván autós el is ütött, úgyhogy kijutott a „jóból” rendesen. Nem is tudom, hogyan hoztam be a motort a célba. Újdonság, hogy szerelő nélkül vágok neki a versenynek, és egyetlen csapatnak sem vagyok tagja. Minden reggel a rajt előtt saját magamnak kell felkészítenem a motort, illetve gumit, olajat, olajszűrőket, levegőszűrőket cserélnem rajta. Nagyon keveset fogok pihenni, hiszen eddig minden motorral kapcsolatos feladatot a szerelők végeztek el. A korábbi csapattársaim közül az erdélyi Gyenes Emánuel három hete eltörte a vállát, még nem tudja, képes lesz-e elindulni, a magyarországi Dési János tavaly összetörte magát, Horváth Lajos barátom pedig nem a Dakarra való. A motorozás más kategóriájában kiváló, a Dakart azonban már kétszer fel kellett adnia. Nagy sérüléshullám söpört végig a versenyzőkön, mivel Simon Marčić a jobb csuklóját törte, az ausztrál Toby Price-nak pedig két hete csavarozták össze a jobb kezét. Én egyben vagyok, csak a tavalyi bukásom óta a térdem nem tökéletes. Vigyáznom kell rá, de majd szorítókkal, fájdalomcsillapítókkal orvoslom a helyzetet. Alaposan széthajtottam magam, hiszen harminc év motokrossz-pályafutás és csaknem 800 verseny van mögöttem. A bal vállamban hét, a jobb kezemben öt csavar található. Az akarat megvan bennem, hogy célba érjek, fizikailag és pszichikailag is készen állok. Ha a motor nem hagy cserben, akkor teljesítem a Dakart.

A négytagú csapat (Gáboron kívül az RTS sportújságírója, Predrag Milinković, valamint Pajo Milodanović és Csikós Attila) január 2-án Bécsből indul Peru fővárosába, Limába. A motort másnap veszik át a kikötőben, 4-én a technikai és adminisztratív átvételre kerül sor, 5-én van a pódium, 6-án pedig indul a verseny.

Egyre több hír röppen fel arról, hogy a Dakar jövőre visszatér Afrikába. Gábor szerint ez elképzelhető, hiszen Dél-Amerikában már csak Peru mutat érdeklődést a világ legnagyobb terepralija iránt. Az előzetes nevezések szerint az idén sok fiatal, huszonkét-huszonhárom éves motoros és autós indul a sivatagban, a régi motorosok közül pedig többen már nem vállalják a szereplést.

A Dakarra való felkészülés keretében Gábor ez évben is rajthoz állt az országos motokrosszbajnokság futamain, és a győztes mögött néhány ponttal lemaradva végül a 2. helyet szerezte meg.

— Az év első felében a Dakaron elszenvedett sérülésem miatt gyengébben hajtottam, a szezon második felében viszont már nyertem a futamokat, ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy a bajnoki cím is hozzám kerüljön. Yamaha motorral versenyeztem itthon, a Dakaron azonban még KTM-mel indulok.

Gábor Dakaron való szereplését a Szerbiai Ifjúsági és Sportminisztérium, a Tartományi Kormány, a Szerbiai Autó-motoros Szövetség, Szabadka városa, valamint több magánvállalat és magánszemély támogatta.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg A Pálya Széléről rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink