Hamarabb bealkonyodik?
Tóth Péter
2021.08.29.
LXXVI. évf. 34. szám
Hamarabb bealkonyodik?

Több mint száz évvel ezelőtt, 1917 tavaszán fejezte be Oswald Spengler A nyugat alkonya című első kötetének kéziratát. Egy egészen más kor volt az a XXI. század perspektívájából visszatekintve. Ennek ellenére megdöbbentő, hogy korunk eseményei és az akkori történések között mennyi hasonlóság fedezhető fel. A műben megfogalmazott gondolatok közül pedig sok ma is aktuális.

Spengler sajátos módon értelmezte újra fajunk történelmét. Próbálták azonban mások — talán kevésbé ismert vagy elfelejtett gondolkodók — is hasonló megközelítésből vizsgálni a dolgokat. Valójában csak a képzelet szab határt annak, milyen összefüggéseket vélünk felfedezni korunk és a múlt eseményei között. A történelem ugyanis a jelek szerint ha nem is ismétli önmagát, a mintázatok valóban kísértetiesen hasonlítanak egymásra.

Spengler is azok közé tartozott, akik szerint a múltbeli minták alapján viszonylag pontosan meg lehet jósolni a jövőt. Az egyszeri konkrét eseményeket nyilván nem lehet előre látni. A fő gazdasági, kulturális és politikai trendek viszont valóban mintha ismétlődnének.

Spengler a történelemben a haladás eszméjét is kétségbe vonta. Azzal a megállapításával viszont nehéz vitatkozni, hogy a különböző civilizációk mind átmennek a keletkezés, a virágzás és a lassú vagy gyorsabb elhalás periódusain. Spengler már egy évszázaddal ezelőtt úgy gondolta, hogy a kapitalizmus térhódításától kezdődően a nyugati civilizáció — melynek aranykora szerinte a „sötét” középkorban volt — a hanyatlás útjára lépett, ez pedig négyszáz-ötszáz évig is elhúzódhat. Ennek tükrében a mostani szemlélődő nehezen fogja meglátni, beigazolódik-e a feltételezés.

Az utóbbi néhány száz év azonban mintha valóban arról szólt volna, hogy az uralkodók a különféle politikai mozgalmak, pártok, gazdasági hatalmak kiszolgálóivá váltak. Korunkban is látjuk, hogyan tűnnek el az igazi nagy formátumú népvezérek, államférfiak, és hogyan kerülnek helyükre bábok.

Spengler sok mindent jól láthatott már a XX. század elején is. Művére pedig úgy is tekinthetünk, mint amelynek az a célja, hogy feltárja a nyugati ember sorsát, azt, hogy mi is vár rá a jövőben. A történelmi tapasztalatok pedig valóban arra utalnak, hogy az egyes kultúrák, civilizációk élettartama bő ezer esztendő, melynek során azonos stádiumokon mennek át: születés, fejlődés, csúcspont, hanyatlás és pusztulás. Közben rendre minden kultúra meghatározott pályaívet fut be. Ha már elérte fejlődésének csúcspontját, kibontotta a benne rejlő lehetőségeket, bekövetkezik a hanyatlás.

Száz év távlatából szemlélve Spengler elmélete akár valóra is válhat. A történelmi tapasztalatok azt is mutatják, hogy a birodalmak romjain újak serkenhetnek. A következő néhány száz évben fog kiderülni, milyen irányba halad a továbbiakban ez a folyamat. A nyugat alkonyában felvázolt jövendölés elég tragikus jövőt sejtet. Ha tenni szeretnénk valamit beteljesülésének késleltetése, akadályozása érdekében, akkor a valósággal való tényleges szembenézéssel kell kezdenünk. Több mint száz évvel ezelőtt Spengler is valószínűleg a realitással kívánt szembesíteni.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nézőpont rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..