Túl azon, hogy ezeken a rendezvényeken a magyar fiatalság a tábor tematikájától függően tanul valami újat, legyen az népzene, néptánc, kézművesség, irodalom, színjátszás, újságírás, cserkészet, informatika vagy bármi más egyéb, a nagybetűs élethez szükséges gyakorlati ismereteket is elsajátít. Az ottalvós, egy hétig tartó sátortáborok alkalmával a gyerek önállóságot tanul, fejlődik az önismerete, nő az önbizalma, kialakul benne a közösséghez tartozás akarata, az alkalmazkodás képessége, javul a kommunikációs készsége. A szervezők pedig általában nem csupán a tábor központi tematikájára koncentrálnak a foglalkozások során, arra is odafigyelnek, hogy fejlesszék a fiatalok kreativitását, alkotókészségét és problémamegoldó képességét. Nem kevésbé fontos az a tény sem, hogy a túlzott szülői gondoskodás alól kikerülő, túlvédett gyermek mentális egészségére is jó hatással van egy kis függetlenség, ami abból ered, hogy sikerélményeket él meg egy hozzá hasonló korúakból álló kisközösségben.

Ezek a táborok nem pusztán a szórakozásról és a gyerekek kikapcsolódásáról szólnak. A szülői, rokonsági, osztálytársi kapcsolatokon kívül egy-egy érdeklődési kör köré csoportosuló ismeretségek is kiépülnek, miközben láthatatlanul olyan hajszálgyökereket eresztenek, amelyekkel később a közösséghez, a magyar identitáshoz és a szülőföldhöz tudnak kapaszkodni. Az élményeken és az elsajátított, új ismereteken felül tehát kapcsolati tőke kovácsolódik, olyan életre szóló barátságok, ismeretségek, esetleg szimpátiák jönnek létre, amelyek meghatározóak lesznek számukra a későbbiekben.

Ennek fényében örömünkre szolgált, hogy az idén nyáron is számos ilyen táborról számolhattunk be, még ha fizikai korlátaink miatt nem is tudtunk mindegyikről hírt adni.