home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Hajóról le, hajóra fel!
Szerda Zsófia
2022.03.18.
LXXVII. évf. 11. szám
Hajóról le, hajóra fel!

Nemrég Székely Bea mesterségvizsgáját láthatta a közönség a Zentai Magyar Kamaraszínház színpadán. Bea Alessandro Baricco Novecentóját vitte színpadra, a darabot Táborosi Margaréta rendezte, a zenét Szerda Árpád szerezte. Egy megható történet, narrátorral, jellegzetes karakterekkel és sok zongorával. Bernardo Bertolucci Az óceánjáró zongorista legendája című filmje pedig a világgal is megismertette Novecentót, a zongoristát, aki soha nem hagyta el a hajóját.

Hogy könnyebb-e szerepből szerepbe ugrani, vagy az a könnyebb, ha egy karaktert formál meg a színész egy előadásban, s azt fejleszti, arra valószínűleg csak az tud válaszolni, aki már sokszor állt színpadon. Egyik sem tűnik túl könnyűnek. A Novecento című monodrámában olyan szereplők jelennek meg lelki szemeink előtt, akik a kor jellemző arcai. Egy híres zongorista, az óceánjáró legénysége, kapitánya, egy zongorapárbajt figyelő közönség, a hajó utasai, különféle népek és nemzetek, melyek éppen New Yorkba vagy onnan Európába tartanak. Beának volt tere a játékra, s élt is vele. Jelmezzel, kiegészítőkkel is jelezve, hogy éppen kinek a hangján szólal meg. Egy zongorista történetét mesélte, mégsem volt zongora a színpadon, csak egy zongoraszék, illetve egy lépcső — melynek fokai betöltötték a zongora, a hajótat vagy éppen egy, a hajóról levezető lépcső szerepét is. A fokok fekete-fehérre, tehát billentyűsre voltak festve. Szépen működtek még a lelógó hajókötelek is, beléjük kapaszkodni, majd letépni őket is hasonlóan jó érzés lehetett. De hogyan fog zongorázni a mi zongoristánk, ha nincs a színen hangszer? Az ujjaival mutat be nekünk akrobáciát, egy különleges technikát használva (finger-tutting). És már meg is van oldva a zongorán száguldó ujjak képe. A zene pedig felvételről is szépen szólt, külön örültem a zongorapárbaj dupla zongorás számának.

S hogy miért éppen ezt a szöveget választotta Bea vizsgaelőadásaként? A párhuzam miatt, hiszen ő maga is több évig muzsikált óceánjáró hajókon, így belekóstolhatott ebbe a világba, könnyebben belehelyezte magát Novecento bőrébe.

„Évekig hajókon zenéltem, akkor ismertem meg a titokzatos, sivatagszerű óceán hullámait. Ez az életforma átalakította a valóságomat. Megváltoztatta az időérzékemet. Végül döntenem kellett, maradok, vagy visszatérek a szárazföldre. Rájöttem, hogy a nagy víz áldozatot követel tőlem, a lelkemet kéri, az életemet. Hazajöttem, jelenleg színészként dolgozom. Visszatérve Vajdaságba ezzel a történettel idézem meg ezt a semmihez sem fogható élményt, melyet a fedélzeten személyesen én is átéltem” — írja Bea.

Novecento fent maradt a Virginián, nem tudott leszállni róla, túl nagy volt számára a világ, túl sok a választási lehetőség, túl végtelen minden. Szerencsére azonban Bea leszállt, és jelenleg a Zentai Magyar Kamaraszínház társulatának tagja. Jó szelet kívánok hozzá!


Fotók: Herédi Krisztián Photography

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..