Zsarnó (más források szerint Žrnov, Zsrnov, Zsrnován) várának alapját még a kelták, illetve a rómaiak vetették meg. Reá épül(t) később a szerbek erődítménye a korai középkor idején, majd bővült újabb várfalakkal, kapukkal és bástyákkal a törökök tulajdonában 1442 és 1444 között.
Mottó: „Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred!” (Carl Gustav Jung)
Kellett ugyanis a hódítók számára egy biztos kiindulópont, ahonnan állandó ostromhelyzetet generálhattak a szomszédos Nándorfehérvár ellen. Napjainkra a néhai erődítményből egyetlen kő sem maradt. Hírmondónak sem. Helyén 1934 áprilisában néhány napon át visszhangzó, sorozatos dinamitrobbantások nyitottak teret a korabeli délszláv monarchia világlátását tükröző történelem újabb fejezetének.
Az Avalán, Belgrád „hegyének” legmagasabb csúcsán, 511 méter tengerszint feletti magasságon ma egy márványmauzóleum van. Az Ivan Meštrović mester által készített Ismeretlen hős emlékmű. Impozáns építmény, melyhez évtizedek alatt megannyi (urbánus)legenda tapadt. Ha jobban belegondolunk, valahol érthető is ennek a szájhagyománynak a burjánzása. A mű elődjének, a zsarnói erődítménynek feláldozási körülményeiről ugyanis sem a detonációk idején, de a későbbiek során sem volt bölcs megnyilvánulni, hosszú és békés öregkort szavatoló dolog szólani, kutakodni, véleményt formálni. Bármilyen furcsán hangzik is, a nyolcvankét esztendeje meghozott uralkodói verdikt mindmáig megosztja a szakmabelieket: csupán elenyészően kis hányaduk tör(ne) lándzsát a méltatlanul ledózerolt kulturális örökség emlékének méltatása mellett! De lássuk csak, miről is marad(t) le az utókor...
A nevezett magaslati ponton eredetileg egy kelta erődítmény épült. Ennek alapjára húztak fel később a rómaiak egy őrtornyot, melyből a közeli Singidunum felé vezető utat figyelték, illetve biztosították a hegy lejtőin lévő higany- és ezüstbányák védelmét. A török időkre hajazó erődítmény falai Stefan Lazarević (1377—1427) szerb despota uralkodása idején emelkedtek, ám fél évszázaddal Rigómező után már eme vár fokán is félholdas lobogót lengetett a szél. Az 1444-ben megkötött szegedi békeszerződés értelmében, a galambóci és a kruševaci városokhoz hasonlatosan, Zsarnó vára is visszakerült a szerb fejedelemséghez. Egészen 1458-ig, amikor részben újra a török lett az úr a vidéken. Két évvel a világraszóló nándorfehérvári diadal és a törökverő Hunyadi János halála után a világhódító álmokat dédelgető ellenségnek szerencsére továbbra is kemény dió volt Nándorfehérvár. Bevenni ugyan nem tudták (1521-ig), viszont állandósult jelenlétükkel a zsrnovi várban és annak környékén, sikerül beültetniük egy bizonyos fokú nyugtalanságot a dunai várvédőkbe és a velük együttműködő, őslakos zsarnói hegylakókba. Ekkor ragadt rá magára a hegyre is ez a „zavaros” jelző. Az Avala. A török havala szó népi változata. Nándorfehérvár eleste után Zsarnó vára mindörökre elveszítette stratégiai jelentőségét. Az erődítményre vonatkozó korabeli írott és fotodokumentumokat a belgrádi Népmúzeum (Narodni muzej) őrzi.
Felhasznált irodalom: http://www.srbijadanas.net/zrnov-srednjovekovni-grad-na-avali/
