A Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ immár 15. alkalommal rendezte meg Kisoroszon a népművészeti tábort. A kilencven gyerek a kézművesmesterségek (fafaragás, kosárfonás, nemezelés, gyöngyfűzés, hímzés, gölöncsérezés) mellett csapatjátékokon vett részt, barátságokat kötött, és azt is megmutathatta, hogy miben tehetséges.
Július utolsó hete a kisoroszi gyerekeknek egyet jelent a táborozással. Az első nap reggelén a tájház udvara megtelt helyi és vidéki tanulókkal — sokan ilyenkor jönnek a faluban élő nagyszülőkhöz, rokonokhoz. Az idén Szabadkáról, Zentáról, Királyhalomról, Adáról, Torontálvásárhelyről, Újvidékről, Nagykikindáról, Nagybecskerekről érkeztek, de külföldi (magyarországi, ausztriai és németországi) iskolások is részt vettek a tábor munkájában. A szomszédos helységekből (Magyarcsernyéről, Tóbáról, Tordáról) a szülők mindennap hozták a gyermekeiket.
A reggelek énekszóval kezdődtek, a kedvenc pedig A szögedi halastó kezdetű dal lett. A délelőtti és a délutáni foglalkozásokon a gyerekek csoportokban munkálkodtak. A felsősök ékszert fűztek gyöngyből, gyertyatartót, házi áldást készítettek agyagból, kosarat fontak vesszőből, hímeztek, gyönyörű táskákat nemezeltek, és a fafaragást is kipróbálhatták. Az alsósok virágot és karkötőt készítettek gyöngyből, babát formáztak csuhéból és ruhaanyagból, gipszfigurákat festettek, kígyót gyúrtak nemezből, illetve agyagoztak. Az elkészült alkotásokat kiállításon mutatták be a szülőknek, rokonoknak, érdeklődőknek, a tábor végén pedig mindenki hazavitte a saját munkáját.
A hatodik osztályos nagykikindai Fazekas Vivien már ötödik éve van jelen.
— A gyöngyözés és a fafaragás volt a kedvencem. Megismerkedtem Idával, aki Nagybecskereken él, és sok rég nem látott barátommal is találkoztam. A Ki mit tud?-on egy Republic-dalt énekeltem, és táncoltam is.
Ács Emilía kisoroszi ötödikestől a következőket tudtuk meg:
— Fehér és lila színű virágot készítettem gyöngyből, rókát és virágot faragtam, ezenkívül nemezeltem is. Az uzsonnák közül a palacsinta ízlett legjobban — ettem lekvárosat és csokikrémeset is. A lufis játékokat élveztem leginkább.
Az adai, tízéves Csuzdi Kata először vett részt a tábor munkájában.
— Gyöngyből egy fehér virágot készítettem, melyet anyának fogok ajándékozni. Nándorfehérvár csapatába tartoztam, Kiss Rita volt a csapatkapitányunk, és negyedikek lettünk. Az uzsonnák közül a fánk volt a legfinomabb. Kanalas Viktória tordai lánnyal barátkoztam össze a legjobban.
Pavliček Nikoleta Szabadkáról érkezett.
— Tízéves vagyok, és az egyik szabadkai barátnőm, Zsóka mesélt a kisoroszi táborról. Kedvet kaptam hozzá, eljöttem, és nem bántam meg. Szarvast faragtam fából, karkötőt fűztem színes gyöngyökből és kosarat is fontam vesszőből.
A játék sem maradt el a hét folyamán. A vegyes összetételű csapatok himnuszt írtak, címert és iniciálét festettek, papírvárat építettek, lovagi tornán versengtek, illetve mesevilág-ismeretben is összemérték tudásukat. A legügyesebbnek a Pétervárad nevű csoport bizonyult. A csapatkapitány, Lackó Márta — aki második éve kisegítőként van jelen — a következőket mondta:
— Kisoroszi vagyok, de a nagybecskereki egészségügyi középiskolában tanulok. Hat évig táborlakó voltam, és akkor jöttem besegíteni, amikor befejeztem az általános iskolát. Az idén a hímzést segítettem elsajátítani. Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek többsége nem szokott otthon varrni, ennek ellenére mégis gyorsan belelendültek a munkába, sőt olyan is akadt, aki szünetben, az ebéd elfogyasztása után is hímzett. Az elkészült tulipános táska mindenkinek tetszett. Az első és a második osztályosok kezébe nem adtunk tűt — velük kiskakast készítettünk, melyet dióhéjba raktunk. A csapatomban tizenöten voltak. A játékokba sikerült mindenkit bevonni, ennek nagyon örülök, mert számomra az volt a legfontosabb, hogy mindenben együtt vegyünk részt. Nyereményünk egy-egy notesz, golyóstoll és édesség volt.
Az esti előadásokat nemcsak a táborozók nézték érdeklődve, hanem a szülők és a helyi lakosok is. A tábor második napján a tordai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület táncosai mutattak be Galga menti, magyarpalatkai és felcsíki táncot. A művészeti vezetőjük Rozsi Adrienn volt. Csíkos Dániel tordai középiskolás egy szavalattal lépett fel, az est végén pedig a Nyári Enikő által vezetett, kisoroszi Gyöngykalász néptánccsoportot láthattuk. Másnap a zentai St. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület varázsolta elénk a középkori táncok és harcok hangulatát. A gyerekeknek nagyon tetszettek a harci eszközök, felszerelések. Az íjakat, kardokat ki is próbálták. A tábor negyedik napján a nagykikindaiak vendégszerepeltek. Elsőként a Fülemüle gyermekkórus — mely tavaly megnyerte az Ezüstcsengő dalszemle fődíját — lépett fel Détári Margita vezetésével. A Virradó zenekar Fazekas Vivien énekét kísérte, majd pedig a Róna táncegyüttes rábaközi táncot, kalotaszegi legényest és szatmári botolót adott elő. A művészeti vezető Gyuranik Adorján volt. Zárásként természetesen táncházat is rendeztek. A nézők apraja-nagyja a színpadon ropta, akinek pedig nem jutott hely, tapssal biztatta a táncosokat. Pénteken Ki mit tud?, tábortűz és szalonnasütés várta a táborozókat, illetve a közönséget. A huszonhat produkció során a nézők hallhattak verset, mesét, dalt, láthattak táncot, sőt karateízelítőt is kaptak. A vetélkedő végén a Torontál elnöke és a tábor fő szervezője, Talpai Sándor kiemelte: örül, hogy ennyi gyerek szeretné megismerni és tovább ápolni a népi hagyományt, a népművészetet. Szomorúan beszélt viszont arról, hogy a falu fogyatkozik, sok fiatal elköltözik, de az, hogy ilyenkor a gyerekeket hazahozzák, ad egy kis reményt, hogy talán majd egyszer, hamarosan, visszajönnek a családok is. Kiemelte az oktatók — Talpai Ildikó (ének), Berta Piroska (gyöngyfűzés), Kormányos Erzsébet és Jónás Marika (hímzés és gölöncsérezés), Talpai Zsuzsanna (nemezelés és batikolás), Rácz Szabó Tibor (kosárfonás), Szögi Rudolf (fafaragás) — odaadó és türelmes munkáját, és köszönetet mondott a további szervezőknek (Talpai Valériának, Lőrinc Natáliának), kisegítőknek (István Ágnesnek, Lenner Nikolettának, Lackó Mártának, Fazekas Andreának, Nyári Enikőnek, Talpai Dorottyának, Péter Lucának, Kiss Ritának, Talpai Dávidnak, Nyári Zsoltnak, Talpai Gábornak, Molnár Dánielnek), szakácsnőknek, mestereknek is.
— Ha nincs ez a kis csapat, a kisoroszi népművészeti tábor sem volna — mondta befejezésként.
A tábor a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Magyar Baráti Közösség, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság, az MNT, Nagykikinda önkormányzata, Kisorosz helyi közössége, valamint magánszemélyek támogatásával jött létre.
