Ismét becsengettek, elkezdődött a 2014/15-ös tanév. Az adatok sajnos azt mutatják, hogy a magyar tagozaton tanulók létszáma kedvezőtlenül alakul. A tartományban 1610 kisdiák iratkozott magyar tannyelvű első osztályba, vagyis 218-cal kevesebb, mint tavaly. A szakemberek szerint ennek egyik oka a születésszám csökkenése, a másik az elvándorlás. Ha összevetjük, mennyi gyermek volt az óvodákban, az iskolai előkészítő tagozatokon, akkor kiderül, hányan hiányoznak: Szabadkán 83-an, Zentán 27-en, Óbecsén 22-en, Topolyán 24-en, Adán 23-an.
A felsorolt adatok elkeserítőek, de mivel úgysem tehetünk ellenük, kénytelenek vagyunk tudomásul venni őket. Az iskolakezdés alkalmából készített összefoglalónkban más témákkal foglalkozunk. Például az iskolatáska súlyával és a különórák szükségességével.
Mennyire terheli meg a tanulót az iskola, és mennyire a szabadon választott aktivitások? — kérdeztük a szakembert, Juriga Zsuzsanna iskolapszichológust, aki több általános iskolában és sérült gyermekekkel foglalkozó intézményben dolgozott, decemberben pedig a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Középiskolából vonul nyugdíjba. A négy évtizedes munkássága alatt felhalmozódott tapasztalatai szerteágazóak és hasznosak, hiszen ezeket nem tanítják az egyetemen.
— Ahhoz, hogy kijelentsük, a gyermek iskolaérett, három feltételnek kell megfelelnie: legyen egészséges, szellemileg, szociálisan érett — legyen átlagos vagy azon felüli intelligenciája —, és be tudjon illeszkedni a környezetébe. Ha az előzetes felmérések és az orvosi vizsgálat során kiderül, hogy valamelyik feltételnek nem tesz eleget, javasoljuk az elhalasztott beiskolázást, vagy súlyosabb esetben a speciális tanintézménybe való felvételét.
A kis elsősök, illetve a középiskolába indulók számára a legnagyobb „törést” az új környezet okozza, és emellett a különféle elvárásoknak is meg kell felelniük. A házi feladatok rendszeres megírása, a folyamatos tanulás mind újdonság, éppen ezért bizonyos szempontból teher is a kicsi számára. Persze idővel mindezt megszokja, és a mindennapjai részévé válik.
* Mennyire terhelik meg a gyermeket a különórák, a sportaktivitások, a különféle szakkörök?
— Tudni kell, hogy egy iskoláskorú gyermek — legyen az elemista vagy középiskolás — mindössze két feladatra tud teljes mértékben koncentrálni, pontosabban: legfeljebb két aktivitásban tud kiteljesedni. Ebből az egyik maga az iskola. A legtöbb szülő ezt sajnos nem veszi figyelembe, gyermekét táncra, sportra, zeneiskolába, irodalmi szakkörre stb. járatja. Közben nem gondolkozik el rajta, hogy ez mennyire megterheli — mind testileg, mind szellemileg — a nebulót. Ne engedjünk a manapság oly divatos „minél több különórára kell járatni a diákot” elvnek. Hagyjuk a gyereknek, hogy gyerek maradjon! Ha ennyi elfoglaltsága van a szabadidejében, vajon mikor tanul, és ami még fontosabb, mikor pihen? Vegyük figyelembe gyermekünk szükségleteit, és ne akarjunk mindenáron „csodagyereket” nevelni belőle! Igen korán meg fog mutatkozni, hogy miben jó — segítsünk neki kibontakozni azon a téren.
Más kategóriába tartoznak az iskolai emelt szintű foglalkozások vagy a versenyeken való részvétel, ha ezt a diák önszántából csinálja. Csak azok a plusztevékenységek bizonyulnak terhelőnek, amelyeket nem igazán szeret a gyerek, amelyeket szívesen kihagyna az életéből vagy legalábbis egy-egy életszakaszából.
* Milyen jelei vannak a diák túlterheltségének?
— Koncentrációs és alvászavar, krónikus fáradtság, szociális (beilleszkedési) gondok, agresszivitás vagy túlzott magába fordultság. Mindezek azt jelzik, hogy a gyermek túlságosan is le van terhelve, ezért az iskolában sem tud jól teljesíteni. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a tanulók 54%-ának átlagos az intelligenciája, a többieké pedig ennél alacsonyabb vagy magasabb. Olyan nincs, hogy egy osztályban tíz Vuk-díjas legyen. Ez az odaajándékozott osztályzatok miatt van így. Felmérések mutatják, hogy az egy osztályba járóknak legfeljebb 3%-a tud minden tantárgyból ötöst kapni. Ennek ismeretében joggal állítjuk, hogy a gyermekeket nem kell sok pluszelfoglaltsággal terhelni, sokkal célravezetőbb, ha könnyű otthoni munkát bízunk rájuk. Ilyen például a virágok megöntözése, a gyerekszoba rendbe rakása, a házi kedvenc megetetése stb. Ezek a feladatok gyorsan és könnyen elvégezhetők, nem követelnek sem fizikai, sem szellemi erőbevetést, ha azonban következetesek vagyunk, a gyerekben kialakul a felelősségérzet, kifejlődik a munkaszokás.
* Sajnos egyre gyakrabban szembesülünk azzal, hogy a gyermekek méregdrága maroktelefonnal járnak iskolába, márkás lábbelit, ruhaneműt viselnek, és határtalanul költekeznek. Eszerint nem értékelik a dolgokat, melyek körülveszik őket?
— Igen, pontosan így van. A mai társadalomban már nincs értékrend. A tehetős szülő mindent megad a gyermekének, de cserébe nem kér tőle semmit, vagyis nincsenek kötelezettségek, semmiért sem kell megdolgozni. Ez abban is megmutatkozik, amikor a többiek a szorgalmas, jól tanuló társukat „strébernek” nevezik ahelyett, hogy igyekeznének felzárkózni hozzá.
„De nehéz az iskolatáska...”
Pátyerkó Bánov Judit gyógytornászt az iskolatáskáról kérdeztük. Elmondása szerint a nehéz táska viselése súlyos gerincproblémákhoz vezethet. A vásárláskor nem árt néhány szempontot figyelembe vennünk. Talán már elkéstünk ezekkel a tanácsokkal, de — mivel az iskolatáska fogyóeszköz — hasznunkra válhatnak még jövőre vagy néhány év múlva.
— Nagyon sok szülő nem gondolkodik, amikor iskolatáskát választ a gyermekének. Ha a divat áll a középpontban, és nem az egészség, az káros hatással lehet a gyermek gerincének fejlődésére.
A táska súlyára kell elsősorban odafigyelni, a még fejlődésben lévő kisiskolás hátát kímélni kell. A különféle kutatások kimutatták, hogy az iskolatáska nem nyomhat többet a gyermek súlyának tíz százalékánál. Arra is ügyelni kell, hogy a táska ergonomikus legyen, és a hátfala igazodjon a gerincoszlophoz. Fontos, hogy a táska súlya arányosan terhelje a gyermek testét, ezért a kétvállas hátizsákot tartom a legjobb választásnak. Ezenkívül lényeges odafigyelni arra is, hogy a különféle eszközök, mint például a tolltartó vagy a füzetek minél kisebbek legyenek.
A mai fiatalok többségének szabadidejét már nem a homokozás, a futás, a bújócska, az úszás és a különféle sportok, hanem a számítógépes játékok, az internet, valamint a közösségi oldalak böngészése tölti ki. A mozgásszegény életmód, valamint a nehéz súly háton való hordása nagymértékben hozzájárul a kóros gerincdeformitások kialakulásához, a hanyag testtartáshoz, a hátfájdalomhoz, a zsibbadáshoz, a csökkent fizikai terhelhetőséghez, a kis tüdőkapacitáshoz, az előreesett vállakhoz, a háti domborulat és az S alakú gerincgörbület kialakulásához.
A gerincformázást még kiskorban el kell kezdeni, hiszen a legtöbb esetben a deformitások ekkor még korrigálhatóak, illetve megelőzhetőek. Serdülőkorban már csak arra lehet törekedni, hogy a gyerek állapota ne súlyosbodjon tovább. Egy kis odafigyeléssel, például tartásjavító tornával, több mozgással megelőzhetőek a kisgyermekkorban elkezdődött, és még a felnőttkorban is jelen lévő gerincproblémák.
