A Pont Veled inkluzív tábort második alkalommal szervezték meg Szabadkán, a Vasutastelepülés Helyi Közösség épületében. A fő cél az, hogy a speciális nevelési igényű vagy fogyatékkal élő fiatalok együtt tölthessenek néhány napot ép társaikkal. A kreatív műhelymunkák mellett a gyerekek egymást is megismerik, és ezáltal elfogadóbbak lesznek.

— A szülők jelezték, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek számára nincs tábor, és amikor az iskolakezdéskor megkérdezik a diákokat, mit csináltak a nyáron, ők nem mesélhetik el, hogy milyen élményeket szereztek. Másrészt ez hiánypótló foglalkozás is, mert nagyon fontos, hogy elfogadjuk egymást, természetes legyen számunkra, hogy többfélék, másfélék vagyunk. Valaki lassúbb, más gyorsabb, valakinek a kézügyessége jobb, az egyik gyerek hangosabb, a másik visszahúzódóbb. A táborban minden napra más témát határoztunk meg, volt ismerkedős nap, majd a képzőművészeté volt a főszerep, a jelenlévők a vizuális világgal ismerkedtek, festettek, valamint varrtak, kézműveskedtek, de a mozgást, a táncot és a zenét sem hagytuk ki — mesélte Rózsa Ramóna fő szervező, a Lavandemagie Egyesület vezetője.

— A gyerekek nyitottak a másság megismerésére — vélekedik Csipak Szarapka Dóra gyógypedagógus. — Ez biztosan azért is van, mert gyerekekről van szó. Minél fiatalabb egy gyerek, annál nyitottabb nemcsak a kortársa, hanem a különbözőség iránt is. Nagyon támogatják egymást, és nem feltétlenül az ép fejlődésű a fogyatékkal élő vagy a sajátos nevelési igényű gyermeket, hanem fordítva. Rengeteget tanulnak egymástól, és nagyon jó látni őket, a viselkedésüket. Viszont ahogy ők tanulnak egymástól, mi is tanulunk tőlük, és látjuk, milyen igény fogalmazódik még meg a részükről. Figyeltünk arra, hogy minél változatosabb, sokszínűbb foglalkozásokat hozzunk, hogy a gyerekek a tanulás és a kézművesség mellett sportoljanak, beszélgessenek, rajzoljanak. Minél inkább megismerkednek, annál kevésbé félnek egymástól. Belátják, hogy sok mindenben hasonlítanak, hiszen mindannyian gyerekek, játszani, szórakozni és barátkozni akarnak. Azt az üzenetet szeretném átadni nekik, hogy fogadják el egymást. Nem kell a másiknak a bőrébe bújni, egyszerűen csak érezzék, hogy egymás mellett és együtt is nagyon jól meg tudnak lenni. Lássák azt, hogy ha a mindennapokban nem is találkoznak annyit, mégis nagyon jó lehet közöttük a kommunikáció és az együttműködés. Ha barátságok alakulnak ki a tábor alatt, és tartják is majd egymással a kapcsolatot, akkor annak nagyon örülnénk.

A tartományi oktatási titkárság támogatásával megszervezett táborban 20 nyolc és tizenhárom év közötti gyereket fogadtak.

A szerző felvételei