Hajlott korára és egészségi állapotára hivatkozva a szeptember 11-ei városnapi ünnepségen az elismerést unokája, Gyetvai Orsolya vette át helyette. A kitüntetett levélben köszönte meg, hogy gondoltak rá. Azt írta, örül neki, hogy valami maradandót alkothatott Zenta község javára. „Szándékom önzetlen volt, mindnyájunk érdekében tettem.” Utólag valóban megállapítható, szolgálat és küldetés volt a tevékenysége, és ez különbözteti meg az igaz vezetőt azoktól, akiket csak a hatalom birtoklása hajtja előre.

Gyetvai Lajos két mandátumban állt Zenta község élén. Alig múlt el harmincéves, amikor a Községi Népbizottság elnökévé választották. Ezt a tisztséget 1958-tól 1961-ig töltötte be, majd 1969-től 1973-ig a községi képviselő-testület elnöke volt. Ezek az évek nem múltak el eseménytelenül, hiszen ő maga, de a természet is tett azért, hogy a nevét még sokáig emlegessék.

Az 1950-es évek végén jelentős szerepe volt a zentai középfokú oktatási hálózat fejlesztésében, három középiskola nyílt meg ugyanis ebben az időszakban: az egészségügyi 1959-ben, a közgazdasági 1960-ban és a vegyészeti technikum 1961-ben.

„Polgármestersége” alatt olyan nagyméretű beruházások indultak, illetve fejeződtek be, amelyek hatással voltak az egész Tisza menti régióra: ekkor létesült Zentán a cukorgyár, és kezdődött meg 1960-ban a tiszai híd építése is.

Második mandátuma igazi megpróbáltatást hozott számára: a községi árvízvédelmi parancsnokság vezetőjeként nem kis szerepe volt abban, hogy 1970-ben a város sikeresen hárította el minden idők addigi legnagyobb tiszai árvizét. Tapasztalat, bölcsesség és bátorság kellett ahhoz a döntéshez, amelyet vezetőként meghozott, Gyetvai Lajos utasította el ugyanis azt a javaslatot, hogy Zenta város lakosságát kitelepítsék a fenyegető árvíz miatt.

„Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek” — idézhetjük az elhunyttal kapcsolatban Ady Endre A Tűz csiholója című versét. Munkássága, eredményei és tettei alapján méltán érdemelte ki Zenta község díszpolgári címét.

Szeptember 17-én a zentai városháza dísztermében gyászülést tartottak Gyetvai Lajos emlékére, majd a családtagjai, barátai és tisztelői kísérték utolsó útjára a Felsővárosi temetőben.

Nyugodjon békében!