* Mindig arra vágyott, hogy kereskedő legyen?

— Nem. Asztalos szerettem volna lenni, de a szüleim féltettek, mert szerintük a fa megmunkálása nem veszélytelen. Zomborban fejeztem be az elektrotechnikai középiskolát. Sajnos, ebben a szakmában nem kaptam munkalehetőséget, ezért a magyarcsernyei olajgyárban kezdtem el dolgozni idénymunkásként. Majd a szüleimmel úgy döntöttünk, saját üzletet nyitunk. Apám kereskedő volt az Istra cégnél, anyám pedig könyvelő ugyanott. 1987. november 23-án meg is nyitottuk a vegyeskereskedést. Ennek már lassan negyven éve… Mivel nekem akkor be kellett vonulnom katonának, Király (Szlacki) Ildikót vették fel szüleim elárusítónak. Én 1989-ben leszereltem, s azóta dolgozom a boltunkban. Az első években öröm volt a kereskedésben lenni, mert jó világ volt akkor. Az emberek jól kerestek, jól éltek, és pénzüket boldogan költötték el. Később az infláció korában szenvedtünk, küszködtünk a túlélésért. 1994-ig volt munkásunk, de utána már nem tudtuk előteremteni a fizetését. Gyenge volt a forgalom. Így édesanyám és én váltottuk egymást a boltban. Feleségem, Kornélia pedig a háztartást vezette s nevelte két gyermekünket.

* Hogy érzi, most milyen az áruforgalom?

— Most sem rózsás a helyzet, de fenn tudjuk tartani az üzletet. A szüleim már nem élnek. A gyerekeink kirepültek a családi házból, így a korábban a tanulmányaikra fordított pénzt az üzletbe tudjuk fektetni. Fiunk, Andor Magyarországon dolgozik, Budapesten. Ott alapított családot, egy kisfia van. Lányunk, Rita Németországban él férjével és két kisfiukkal. Ünnepekkor, nyáron hazalátogatnak, ilyenkor tudjuk élvezni az unokákkal való együttlétet.

Beszélgetőtársam azt is elmondta, régebben csak két üzlet működött a faluban, ma viszont már nehezebb tartani az árakat a nagyobb üzletláncok, önkiszolgálók mellett. Ezért nem sajnálja, hogy a gyerekei nem folytatják a kereskedést, mert bizonytalan a jövő, meg a falu lakossága is fogy.

— Próbálunk mindent kínálni, ami egy háztartáshoz szükséges. Élelmiszert, tisztálkodási szereket, tisztítószereket vásárolhatnak nálunk. Régebben jó minőségű textilt is árultunk. Számomra az a legfontosabb, hogy a vevő, aki bevásárlólistával érkezik, mindent megtaláljon nálunk, ami azon szerepel. Ekkor vagyok igazán elégedett. Jegyzem, hogy mi a kelendő, mikor mire van leginkább szükségük az embereknek. Pl. húsvétra több tormát és csokinyuszit kell beszereznem, mert tavaly ezek gyorsan elfogytak.

* Honnan szerzi be az árut?

— Az árut Nagykikindáról, Nagybecskerekről hozom. De van, amikor Zentára, Szabadkára is elmegyek, mert szeretek mindig újat, valami mást is kínálni, mint ami a megszokott. A pékárut Kisoroszról hozza az ottani pék már huszonöt éve. Nagyon jó, hogy még vasárnap is sütnek kenyeret, így aznap is frissel szolgálhatunk a vevőknek.

* Mikor jön a legtöbb vevő?

— Reggel fél 7-kor nyitok, és 12-ig dolgozom, délután pedig 16 órától 20 óráig várom a vásárlókat. Legtöbben reggel 9 és fél 10 között jönnek. Régebben már 7 óra előtt sorakoztak a bolt előtt, mert napszámba mentek, és kellett a tarisznyába a kenyér meg a mellévaló. Az üzletünkbe nemcsak a helyiek járnak, hanem az átutazók is be-betérnek, mivel a főúton helyezkedik el a házunk és a bolthelyiség. Sőt a szomszédos faluból, Stepóról (Leónamajor) is egyre többen járnak át. Főleg a kisoroszi kenyér végett jönnek, és ha már itt vannak, mást is vesznek.

* Mit szeret a munkájában?

— Fizikailag nem nehéz munka. Télen meleg helyen vagyok, nyáron hűvösben. Pszichikailag fárasztó, de már megszoktam. Állandóan követem, nézem az árakat a mobiltelefonon, számítógépen, és ha találok akciós termékeket, azokat megveszem, megrendelem. Ez tölti ki a mindennapokat. Szeretek az emberekkel elbeszélgetni. Nagyon sok infót hallok a boltban. A szántóföldek helyzetétől az ételreceptekig mindenről szó esik. Nemhiába szokták mondani, hogy a kocsma, a bolt a tereferék színhelye. (Mosolyog.)

* Mit ajánl azoknak a fiataloknak, akik erre a pályára lépnének?

— Legyenek türelmesek, kedvesek, udvariasak. Beszélgessenek a vevőkkel, tudjanak tanácsot adni az áruval kapcsolatban. Én személy szerint nagyon tudok kötődni az állandó vásárlóimhoz, s amikor az idős bácsik, nénik elhunynak, az egyfajta űrt hagy bennem… Hiába várom, hogy reggel megjelenjenek kenyérért, nem jönnek már.

* Megbánta, hogy kereskedő lett?

— Nem bántam meg. Igaz, nem lettem asztalos, amire nagyon vágytam, de a szabadidőmben azért szoktam barkácsolni. És amikor van időm, akkor zenélek is. Kisgyerekként Hodri tanár úr tanított meg elektromos orgonán játszani. Az akkori zenekarral nagyon sok versenyre eljutottunk, szép eredményeket értünk el. Még középiskolás koromban is zenéltem, majd huszonöt év kihagyás után újra alapítottunk egy zenekart a kultúregyesületen belül.

Azt is megtudtam, hogy az Ady Endre Művelődési Egyesület termében szoktak próbálni esténként. Miután bezárja a boltot, jólesik a próbákon a szintetizátorhoz ülni. Biztosan jó kikapcsolódás a számok világából ellazulni a dallamok között.

A Fejes boltban van minden — hallatszik egyre többször a faluban. A tulajdonos igazán igyekszik, hogy mindennel tudjon szolgálni. Február elején lesz Magyarcsernyén a templombúcsú, érdemes lesz betérni a boltba, ahol természetesen be lehet szerezni a kalácsbavalókat és az egyéb vendégváró kellékeket.