Nemrégiben szörnyű hír döbbentette meg a jóérzésű embereket: halott csecsemőt találtak Szabadkán, a Prozivka lakótelep egy konténerében. Ehhez hasonló eset tizenöt évvel ezelőtt történt, amikor a város központjában, a volt Centar áruház mögötti szemeteskannák egyikében bukkantak rá egy kisded holttestére. A nyomozással egyidejűleg megindult a találgatás, a szóbeszéd, de számos kérdés is felvetődhet. Mentség ugyan nincs rá, de mi késztethet valakit ilyen végzetes tett elkövetésére? Segítene-e, ha nálunk is lennének inkubátorok, amelyekben úgy hagyhatnák ott a nem kívánt babát, hogy a szülő kiléte titokban marad? Arra is kíváncsiak voltunk, milyen eljárással lehet családi elhelyezésbe, illetve örökbe adni a gyermeket.
Vasas Mihály, a Zentai Közkórház igazgatója szerint kis közösségben, ahol nagyon kicsi a szülési arányszám, talán felesleges luxus lenne ilyen babamentő inkubátort üzemeltetni.
— Ez a lehetőség a világ számos országában adva van, nálunk is el tudom képzelni Újvidéken vagy Belgrádban, de mi olyan kevesen vagyunk, hogy a terhességet nehéz eltitkolni, hiszen — némi túlzással mondva — mindenki mindenkiről mindent tud. A megoldás a jövőben is inkább az lehetne, hogy jobban figyelünk egymásra, és megpróbálunk segíteni, ahol tudunk.
Egyébként a kórházban született gyermekről is le lehet mondani, csak egy írásbeli nyilatkozat kell hozzá, amit mi rendkívül diszkréten kezelünk. Nagyon sajnálatos, ha ez történik, de nem ítélkezünk, inkább próbáljuk megérteni a cselekedet okát. Persze, az is előfordul, hogy az anya szó nélkül itt hagyja a csecsemőt. Mindkét esetben értesítjük a Szociális Védelmi Központot, amelynek a munkatársaival nagyon jól együttműködünk, és ők intézik tovább a dolgot. Szerencsére nálunk évente csak egy, legfeljebb három olyan eset fordul elő, amikor az anyuka nem akarja hazavinni a kisbabáját.
A tájékozottság és a kommunikáció jelentősége
A szabadkai Kolevka Gyermekotthonban jelenleg 178, kizárólag valamilyen testi vagy szellemi hátrányossággal küzdő gyermek él. Valamikor itt voltak elhelyezésen az egészséges gyermekek is, akikről lemondtak a szüleik, vagy elárvultak, és így kerültek állami gondozásba. Innen, az otthonból lehetett őket örökbe fogadni, és éltek is ezzel a lehetőséggel sokan a gyermektelen házaspárok közül.
— Mivel nálunk most csak beteg gyermekek vannak, nem is jelentkezik értük szinte senki, aki örökbe szeretné fogadni őket — tudtuk meg Mira Čabrić igazgatónőtől. — Az örökbefogadási procedúra lebonyolítása mindig is a Szociális Központ feladata volt, hozzánk a kiválasztott kisgyermek látogatására, illetve az örökbefogadók kötelező képzésére jöttek a leendő szülők. Mi természetesen mindenféle tanáccsal elláttuk őket, és nem volt nálunk boldogabb ember, amikor egy-egy házaspár örökbe fogadhatta valamelyik kis védencünket.
Az igazgatónő 1991 óta vezeti az intézményt. Ez alatt az idő alatt 130 kisgyermeket fogadtak örökbe addig gyermektelen házaspárok.
— Boldoggá tett bennünket, itt dolgozókat is minden alkalom, amikor valamelyik kis védencünk rátalált az új családjára. Nehéz volt megválni tőle, de tudtuk, jó kezekbe került, és boldog családban nő majd fel. Az örökbefogadási eljárás mindig is bonyolult és hosszadalmas volt, de most talán még nehezebb örökbefogadóvá válni, mint eddig bármikor. Létezik egy központi adatbázis, ahová beérkeznek az örökbefogadási kérelmek — a leendő szülők adataival, a felkészültségükről szóló bizonylattal. Örökbefogadóvá válni nem kis felelősség, ezért igen szigorúan ellenőrzik a leendő szülők pszichikai, fizikai és egészségi állapotát, életkörülményeit, családi hátterét, megvizsgálják, van-e állandó anyagi bevételük, mennyire megbízhatók stb. Ezenkívül azoknak, akik örökbe szeretnének fogadni gyermeket, tanfolyamon is részt kell venniük annak érdekében, hogy megtanulják megfelelően és szakszerűen ellátni, illetve nevelni a kicsit. Sajnos jelenleg az államnak nem áll módjában jobban odafigyelni a gyermeküket felvállalni nem tudó szülőkre, akik elkeseredettségükben nem látnak más kiutat, mint hogy otthagyják a kórházban, vagy akár elpusztítják az újszülöttet. Igazgatóként három olyan esetem volt, amikor a kiskorú várandós leányukkal a szülők is megjelentek, és kijelentették, sem a lányuknak, sem nekik nem kell a születendő gyermek, le akarnak mondani róla. Mindhárom esetben elbeszélgettem velük, és meggyőztem őket arról, hogy várjanak, amíg megszületik a pici, és meglesz közöttük az első kontaktus, hátha akkor másként gondolják. Ne hozzanak elhamarkodott döntést, ne taszítsák el előre azt az ártatlan kis gyermeket, hátha a megszületése után változik a véleményük, a hozzáállásuk és az érzelmeik is... Így is lett. Mindhárom újszülött az édesanyjával és a nagyszüleivel maradt, akik — miután először a kezükbe vették, megérezték kis testének melegét — nem tudták már elengedni.
Véleményem szerint nagyon fontos a kellő tájékozottság, hogy tudják az ilyen helyzetbe jutott anyák: nincsenek egyedül, van kire számítaniuk még akkor is, ha a családjuk elfordul tőlük. Nálunk, az otthonban már évtizedek óta működik az anyaotthon, ahol a gyermeküket világra hozó, de egyedül ellátni nem képes anyáknak szállást és ellátást adunk, tanácsokkal szolgálunk, pszichológus foglalkozik velük, sőt alkalomadtán még munkát is szerzünk nekik, hogy az otthonból kikerülve meg tudjanak állni a saját lábukon. Igyekszünk segíteni mindenben, amiben csak tudunk.
A gyermeküket világra hozó, de vállalni nem tudó anyák részére könnyebbséget jelentene olyan inkubátorok létezése, ahol a legnagyobb diszkréció mellett helyezhetnék el a csecsemőjüket, biztonságban tudva a kicsit. Ilyen berendezés Szerbiában sajnos egyetlenegy sincs, de gondoljunk csak bele, ha lenne is, vajon nem válna-e rövid időn belül tolvajok zsákmányává? Egy ilyen inkubátor nagyon sok pénzbe kerül, s olyan helyen kell felállítani, ahol sem biztonsági kamerák nincsenek, de még csak egy ablak sem, ahonnan rá lehetne látni. Mindez a gyermekéről önként lemondó anya személyét védi. Véleményem szerint sokkal többet kellene magával a gyermekvállalással, az anyaság, illetve az örökbeadás témájával foglalkozni, fiataljainkat felvértezni megfelelő tájékozottsággal, hogy tudjanak kihez fordulni, ha ilyen helyzetbe kerülnek, és meg se forduljon a fejükben az, hogy csecsemőjüket megfosszák az élettől — hallottuk az igazgatónőtől.
A gyermek érdeke a legfontosabb
Kecskés Dezső, a zentai Szociális Védelmi Központ igazgatója nem győzte elégszer hangsúlyozni: legyen szó akár családi elhelyezésről, akár örökbeadásról, mindig a gyermek érdekét tartják szem előtt, és nem az a céljuk, hogy mindenáron elvegyék őt a természetes szülőktől.
— A nevelőszülői státusz tulajdonképpen azt jelenti, hogy bizonyos családok pénzért vállalják egy vagy több gyermek gondozását, legfeljebb hármat vállalhatnak, de bizonyos esetekben, például testvérek esetében, kivételt is tehetünk. Ilyenkor a gyermek anyakönyvi kivonatában az adatok nem változnak, továbbra is az igazi szülei vannak feltüntetve. Az érdeklődő családok nálunk jelentkezhetnek, beszereznek bizonyos dokumentumokat, részt vesznek egy képzésen, aztán ha eleget tesznek minden feltételnek, akkor két évre szóló igazolást kapnak.
Ezért a tevékenységért pénzbeli juttatás jár, de nem szerencsés, ha a nevelőszülőket csak ez motiválja, hiszen a gyermek bármikor visszakerülhet az igazi szüleihez, akikkel a családi elhelyezés idején is tarthatja a kapcsolatot.
Az összeg egyébként több tételből áll: a gyermek eltartására, amit rá is kellene költeni, 23 106 dinárt utalnak át havonta, a nevelőszülő munkájának a bére egy gyermek esetében
14 359, több gyermek esetében 8836 dinár személyenként. A nevelőszülőnek egészségügyi, illetve nyugdíjbiztosítást is fizethet a minisztérium, igaz, az utóbbira csak akkor számíthatnak, ha van más jövedelmük is, mert ez nem számít munkaviszonynak. A hét évnél idősebb gyermeknek zsebpénz is jár, havonta 3349 dinár, iskolakezdéskor bizonyos pénzösszeg tankönyvek, tanszerek beszerzésére, érettségi vagy diplomázás esetén a felmerülő költségek fedezésére, sőt az iskolai kirándulás költségeit is megtéríti az állam. Ha utazik az iskolába a diák, akkor 3330, illetve 4883 dinár illeti meg havonta, attól függően, hogy az oktatási intézmény húsz kilométernél közelebb vagy távolabb van-e tőle. Az elmondottakból levonható a következtetés, hogy a nevelőszülők tisztességes körülményeket biztosíthatnak a náluk elhelyezett gyermekeknek. Számukra rendszeresen folyósítják a juttatást, nincs semmiféle fennakadás vagy lemaradás.
A nevelőszülők esetében nincs korhatár, de mindig igyekszünk az ideális megoldásra rátalálni. Alapszabály, hogy először mindig a családban kell körülnézni. Ha a nevelőszülő közeli rokon, akkor a munkájáért nem jár pénz, de az összes többi támogatást megkapja.
Nekünk nem az a célunk, hogy a gyerekek családi elhelyezésben maradjanak, inkább arra törekszünk, hogy visszakerüljenek a természetes környezetükbe. Ha azonban a szülőtől bírósági eljárás során vonták meg, vagy korlátozták a szülői jogot, akkor azt csak ezen a módon kaphatja vissza is. Ez nem egyszerű folyamat, de volt már rá példa.
Az örökbeadás nagy körültekintést igényel
— A szülő törvényes lehetősége, hogy eleve meghatározza azt a személyt, akinek örökbe szeretné adni a gyermekét — folytatta a tudnivalók összegzését Kecskés Dezső. — Ezt a módszert nem igazán szeretjük, mert így akár pénzért is eladhatja a gyermeket, de a rokonoknál például ez a jó megoldás. A másik módszer, amikor a szülő kijelenti, örökbe adná a gyermeket, és nem határozza meg, kinek, de örökbe adható a gyermek akkor is, ha a szülei meghaltak, ismeretlenek, nem tudjuk, hol tartózkodnak, ha a bíróság megvonta tőlük a szülői jogot vagy a cselekvőképességet. Az örökbeadási eljárást a gyermek lakhelyéhez tartozó szociális központ, gyámhatóság indítja el és folytatja le, de az örökbefogadóknak nem muszáj ott lakniuk. Ha a gyermek örökbe adható — három hónapos kora előtt nem történhet meg —, akkor bevezetik a minisztérium egységes adatbázisába. Ilyen regiszterbe kerülnek azok a házaspárok, házasságon kívüli közösségben élő párok, illetve külön engedéllyel egyének is, akik örökbe fogadnának. Természetesen egy halom dokumentumot kell mellékelniük, egy csomó dolgot bizonyítaniuk, különféle szakvéleményeket beszerezniük... A minisztérium hivatalból mindent ellenőriz a gyermekek és a szülők esetében is. Az örökbefogadó legfeljebb 45 éves lehet, esetleg minisztériumi engedéllyel idősebb is. A kérvény átadásakor körvonalazhatják, hogy kisfiút vagy kislányt szeretnének-e, megjelölhetik a korát, kiköthetik, hogy nem akarnak roma vagy beteg gyermeket, ettől nem válnak alkalmatlanná, sőt az igényüket tiszteletben is tartják, de csökkennek az esélyeik, hiszen bizonyos csoportokból kizárják magukat.
Az első kontaktus nagyon fontos. Kölcsönös rokonszenv esetén az örökbe fogadni szándékozók meghatározott időre elkaphatják a gyermeket, és csak ezután következik a procedúra véglegesítése. Nálunk csak teljes örökbefogadás létezik, amit később szinte lehetetlen visszacsinálni.
Az örökbeadó vagy családi elhelyezést igénylő szülőnek tudnia kell, hogy csak akkor jogosult a szülői pótlékra, ha valamennyi gyermekét maga neveli. Ha valaki szó nélkül a kórházban hagyja a kisbabáját, először az anyát és az apát próbáljuk felkeresni, megnézzük, milyen segítségre van szüksége ahhoz, hogy vállalja a gyermeket. Nem az elidegenítés a célunk. Habár volt olyan is, hogy az anyuka hatszor szült, és mindegyik gyermekét otthagyta a kórházban, mégsem mondhatjuk, hogy nálunk ez gyakran előfordul.
