* Éger. A filmet még nem láthatták túl sokan, hiszen november közepén kerül majd a mozikba. Ennek előzményfilmje a Tantrum, melyet viszont a szabadkai közönség is láthatott. Már annak készítésekor tudtad, hogy lesz folytatás?

— Azt tudtam, hogy van folytatás, mert a fejemben már megvolt az egész film. A kérdés csak az volt, hogy mikor. Első filmesként túl nagy ambícióim nem lehettek, nem várhattam, hogy rögtön beállnak mögénk a nagy producerek, hogy leforgassam az első nagyjátékfilmemet. Az, hogy el tudott készülni az Éger, valamilyen szinten a Tantrum pozitív fogadtatásától is függött, és attól, hogy a producereink a Vertigónál szerettek volna beszállni a nagyjátékfilmes bizniszbe, és az ötletem jó projektumnak tűnt számukra. Mindkettőnknek első alkalom volt. A forgatókönyv már megvolt, de a két film forgatása között elmúlt néhány év, én is változtam, és értek olyan impulzusok, amelyek hatására azért egy kicsit átírtam, kipofoztam.

Fotó: Varga Sándor

* Mit kellett átgondolnod, megváltoztatnod?

— A Tantrum formailag egy egysnittes nagymonológ, melyet Nagy Zsolt ad elő, elmeséli az élettörténetét. Ez szerintem kerek egészként is működik, de érezhetően ott az implikáció, hogy a történetnek van egy másik olvasata is. Ez a közönségtalálkozókon is felmerült. Az Égerben tehát megismerjük ezt a másik nézőpontot is, és van egy harmadik felvonás, ahol a két nézőpont ütközik. Itt adódott a kérdés: akkor van egy harmadik nézőpont is? Én azt mondtam, igen, van. Felmerült, hogy ez biztosan a Nagy Zsolt által alakított Károly felesége. Első körben ez nem annyira tetszett, de a visszajelzések alapján kiviláglott, hogy a nézők igénylik a feminin nézőpontot is. Szóval a forgatókönyv írásakor az volt a legnagyobb feladatom, hogy a női perspektívát jól bele tudjam helyezni a filmbe. Eleinte attól féltem, hogy ez egy olyan objektív igazságot szolgáltat majd, amelytől elveszik az egésznek a lényege, azazhogy ne rágjuk a néző szájába, kinek kell igazat adnia. De megtaláltam a módját, hogy a női nézőpont keretként működjön, és közrefogja az egészet.

* A filmre a krimi és a bűnügyi megjelölést is használják.

— Anélkül, hogy az egész filmet elmesélném, egy-két mondat a történetről: két jóbarát sok év után újra találkozik, egyikük életközépkori krízisben van, a másik elszegényedett. Ez a találkozás elindít egy eseményláncolatot, felszakadnak a régi sebek, és az ebből következő konfliktus tönkreteszi kettejük életét, sőt, a szeretteik életére is kihat. Közben történik velük valami, eltűnnek. Sokkal később egyikük felesége és lánya úgy dönt, utánajárnak, mi történhetett azon a bizonyos éjszakán. Szóval van egy rejtély, igen, de én mégsem tekintettem erre a filmre soha krimiként, inkább drámaként, bár az igaz, hogy a film utolsó kétharmada egy eléggé kemény műfaji elemekkel játszó thrillerbe hajlik.

Fotó: Árki Péter

* A csapat összeállításakor a te véleményed volt a döntő? Sikerült azokkal dolgoznod, akikkel szerettél volna?

— Volt, akiket én hoztam magammal, az operatőröm, Pap Kornél például mindegyik projektemben ott van, ő dolgozott is már a Vertigo csapatával, örültek, hogy jön. Van egy rendezőasszisztensem, aki már két projektumon végigkísért, őt is szerettem volna a csapatban tudni. A kontinuitásért felelős scriptes az egyik legjobb haverom volt, tehát hoztam magammal azokat az embereket, akikre támaszkodhatok, akikben bízom, és akikről tudom, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Emellett a Vertigo is sok embert szervezett be, első hallásra kevésbé fontosnak tűnő, de valójában esszenciális posztokra, mint fodrász, sminkes. Világosítót együtt találtunk, a hangmérnököt is ők hozták, szóval közösen állítottuk össze a stábot, és annak is örülök, hogy a zeneszerzőm Víg Mihály, a Trabant és Balaton együttesek alapítója, aki Tarr Béla több filmjének zenéjét is írta.

* Gondolom, az nem volt kérdés, hogy Nagy Zsolt játszani fog, a többi színészt mi alapján válogattad?

— Ha Nagy Zsolt nem vállalja, nincs film, nem csinálom meg, hiszen ezt az egészet együtt kezdtük el még a Tantrum idején. Az egyik szerepre volt konkrét elképzelésem, mégpedig Kovács Tamás, és nemcsak azért, mert vajdasági (bár van egy ilyen kultúrmisszióm, hogy ahol tudok, szeretek vajdaságiakkal dolgozni), hanem valamiért az ő fizimiskája volt a fejemben már akkor, amikor a karakterét írtam. Péterfy Borit a producerek ajánlották, azt mondták, tuti el fog bírni a szereppel (van egy nagy monológja a filmben), és igazuk volt, nagyon jó volt vele dolgozni, gyorsan ráhangolódtunk a közös munkára, ami Zsótér Sándorra és Szilágyi Csengére is igaz. A legnagyobb kérdőjel sokáig a Nagy Zsolt által játszott Károly ellentétpárját, Zsoltit alakító színész kiléte volt, mert tudtuk, hogy az ő konfrontációjuk, azaz nagyjelenetük lesz a film lelke, és annak működnie kell. Nemcsak jó színészt kellett tehát keresnünk, hanem olyat is, akivel a kémia is működik, hogy elhiggyük, egy néhány évtizedes múlt van mögöttük. Így esett a választás Smied Zoltánra. Köztük volt meg az a fajta összehangolódás, amelyre azt mondtuk: oké, ő kell nekünk, mert elhiszem, hogy együtt nőttek fel egy zsákfaluban.

* A forgatás gond nélkül telt? Vagy ilyesmi nincs is?

— Haha. Hát nem igazán van. Amikor ennyi szálat, embert kell összefogni, mindig vannak zökkenők, de amennyire jól mehetett ez a forgatás, annyira jól is ment. Sőt, még spóroltunk is egy napot, aminek a producerek nagyon örültek. De azért voltak nehéz pillanataink. Például amikor kint dolgoztunk az erdőben. Rengeteg éjszakai forgatás volt. Mivel független filmről van szó, egy csomó kényelmi eszköz nem adatott meg. Az utolsó forgatási nap december 22-ére esett, éppen egy gödröt ástunk, kézről kézre adtuk az ásót, közben zuhogott az eső, melynek nem kellett volna esnie. Vártuk, hogy elálljon, közben óvtuk a felszerelést és ástuk a gödröt. Azért, hogy tudjak egyeztetni a hangosítóval, maga Nagy Zsolt állt be helyettem ásni, na ez sem egy szokványos dolog. Szóval voltak unortodox részei a forgatásnak, de ezen túllendül az ember, amikor a nap végén végignézi, mit forgatott, és látja, megérte a szenvedés.   

* Miért Éger lett a film címe? Lehet, hogy ez kiderül majd számomra, miután megnéztem, addig is spoilerezz egy picit!

— Szerettem volna, ha ennek a címe is Tantrum, de a jogos produceri visszajelzés alapján — hogy ne zavarjam össze az embereket, mivel ez már nézhető az HBO-n — ezt elvetettem. Amikor helyszíneket kerestünk, nyilvánvalóvá vált, hogy az erdő és a fák fontos szerepet kapnak majd a filmben, így ennek mentén kezdtem el gondolkodni. Beleástam magam a fák szimbolikájába, plusz-jelentéstartalmába, így jutottam el az égerig. Ez a fa a keltáknál az élet és a halál, illetve a nemek közötti egyensúly szimbóluma, és ezek mind elég szépen átszövik a filmet. Ráadásul maradt az egyszavas jelleg, és nem is szokványos cím.  

* S az alkotás hamarosan, egészen pontosan november 23-án kerül a mozikba. Az első nagyjátékfilmes rendező ilyenkor izgul, hogy milyen lesz a fogadtatás? Mit szól a szakma, és mit a nézők?

— Kettősség van bennem, hiszen szeretném, ha minél többen megnéznék, és hazudnék, ha nem azt mondanám, hogy örülnék, ha minél több embernek tetszene, de annak is örülök, ha valaki csak megnézi. Nem baj, ha nem tetszik neki, de elindul róla egy diskurzus. Nagy Zsolt mondta a Tantrum kapcsán, hogy csalódott lenne, ha mindenkinek tetszene. Hát ez a mondata az Égerre is érvényes. Struktúrájából adódóan megosztó lesz a film. Szóval remélem, sokan megnézik, és beszélnek majd róla, mert nem keveset dolgoztunk rajta. A nézettség egyébként nem számít a karrierem szempontjából, hiszen független filmes vagyok, ráadásul Magyarországon jelenleg nem feltétlenül ilyen kvalitások és eredmények alapján adnak támogatást a filmeseknek.

* Gondolom, már most vannak a fejedben újabb ötletek.

— Persze. Ez nálam egy folyamatos dolog. Már amikor dolgozom az egyiken, készítem elő a következőt, vagy párhuzamosan történik mindez. És sorozatötleteim is vannak. Azon a részén kell sokat dolgozni, hogy ezek el is kerüljenek azokhoz, akik segíthetnek a megvalósulásukban. Nemrég adtunk le egy producernek egy tízoldalas treatmentet a következő filmünk tervezetével, az alkotásnak egyébként erős vajdasági vonatkozása is van, egy kicsit visszakanyarodok a gyökerekhez is. Remélem, még az év vége előtt lesznek fejlemények ez ügyben, és kiderül, elkezdhetünk-e intenzívebben dolgozni rajta.