Ígéret havának második vasárnapján, azaz május 8-án tartották meg az al-dunai Sándoregyházán az idei Ivanovo u fokusu elnevezésű fotoszafarit. A sorrendben XV. szakmai találkozó a helyi Dunavac fényképészcsoport és a Žarko Zrenjanin Kultúrotthon közös szervezésében valósult meg.
S ha már fotók és fotózás, a helyszíne(ke)n megtapasztaltakat mi is inkább fénybe írva adjuk át a befogadó közösségnek. Teljessé téve azt neves írónk és természetjárónk, Fekete István alkalmi gondolataival, a Gyeplő nélkül című művéből kölcsönözve.
„A föld szeretetét nem lehet megtanulni. Csak az tudja becsülni és értékelni igazán, aki beleszületett ebbe a környezetbe, aki már gyerekkorában felismeri és meglátja benne a szépséget, a föld adta lehetőséget és értéket. Egy-egy frissítő nyári zápor után, ahogy a napsugár ismét előbukkan, és lágyan végigsimít a vetéseken, a föld párába burkolózik, olyan, mint egy sokat ígérő, mélyről jövő sóhajtás, pihenni látszik, pedig az új élet gyökerezik benne. A réten lekaszált zöld fű illatát felkapja és magával hordozza a gyenge nyári szellő, az elmúlás kopársága trónol körülötte, de ez csak múló állapot, hiszen minden egyes fűszál a megújulás erejét hordozza magában. Elkápráztat és megbabonáz a természet eme varázslata, és azon vesszük észre, hogy mi is lassan a föld igazi gyermekeivé válunk. Aki egyszer kezébe veszi a gyeplőt, és beáll a természet örökös körforgásába, nap mint nap, évszakról évszakra becsülettel és hűséggel végzi nehéz feladatot, végül megkapja méltó jussát, mert akik munkát vetnek, majd munkát aratnak. Közben a föld — a hűséges öreg föld — elvégzi a többit. Nem tanítják ezt semmiféle iskolába, apáról fiúra száll az örökség, és az élet az igazi tanítómester.”
A fotókat Martinek Imre és Martinek Viktor készítették
