A balneológus 2009 óta tagja az egyesületnek, és a fürdőgyógyászatban elért kitartó munkájáért és eredményeiért odaítélt életműdíjat korábban mindössze még egy külhoni magyar orvos kapta meg. Tavaly az International Society of Medical Hydrology (ISMH), azaz a Nemzetközi Orvosi Hidrológiai és Klimatológiai Társaság is elismerte a Magyarkanizsai Gyógyfürdő kiváló orvosának eddigi tevékenységét.

Dr. Klímó Attila (A szerző felvétele)

* Mivel foglalkozik egy balneológus?

— A balneológia az orvostudománynak az az ága, amely a gyógyvizek, azaz ásványvizek, termálvizek, a gyógyiszapok, a gyógygázok, valamint a klimatikus viszonyoknak az emberi szervezetre tett hatását tanulmányozza. Európa-szinten balneológiával olyan orvosok foglalkoznak, akik leggyakrabban valamilyen fürdőben dolgoznak. Nem vagyunk sokan, Szerbiában összesen nyolc aktív balneológus tevékenykedik, és még öten nyugállományban vannak. Vajdaságban mindössze ketten foglalkozunk balneológiával. A belgrádi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetében létezik továbbképzés a Balneoklimatológiai Tanszéken. Kis létszámban, de van utánpótlás, ezt pedig onnan tudom, hogy a tanszéken a gyakorlati balneoklimatológiai képzés mentora vagyok, ami valójában szaktanácsadást takar a rezidensek számára. Olyan kollégák érkeznek hozzám, akik elkezdik az egyéves továbbképzést, melynek a programján belül gyógyfürdőket kell látogatni. Ez azért fontos, hogy belelássanak abba, miként dolgozik egy fürdő rendszere, milyen kezeléseket nyújt, illetve melyek a gyógyvíz és az iszap jellegzetességei. Az elmúlt hat-hét évben heten jártak nálam, és részletes szakmai betekintést kaptak a kanizsai Rehabilitációs Szakkórházban alkalmazott gyógykezelésekről.

* Nem a balneológia volt az első állomása az orvostudományban.

— 1989-ben diplomáztam az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karán, és mint sok pályatárs, én is általános orvosként kezdtem a munkát. Óbecsén élek, és a péterrévei egészségházban kezdtem általános orvosként dolgozni, ez négy évig tartott. A háború alatti inflációs években teljesen ellehetetlenedett a munkánk, az egészségházakba nem érkezett gyógyszer, kötszer, gyakran víz és áram sem volt az épületben. Fiatal orvosként egy menekvés volt a szakosítás, melyet 1993-ban kezdtem el önkéntes úton a fizikoterápia és rehabilitáció területén az Újvidéki Egyetemen, majd a rezidensidőszak alatt átvett engem a Zentai Közkórház. Visszagondolva mindig megállapítom, hogy milyen jó volt a sorom abban az időszakban, hiszen csak a szakosítással kellett foglalkoznom. Miután 1995-ben diplomáztam, kilenc évig a kórházban dolgoztam. Abban az időben üresedés volt a gyógyfürdőben, és csalogattak, hogy jöjjek át ide, mert jobbak a feltételek, több a fejlődési lehetőség, de sokáig nemet mondtam, mert nem akartam Óbecséről Magyarkanizsára utazgatni. Végül elfogadtam az ajánlatot, és 2003 óta itt dolgozom. Az akkori igazgató, dr. Nagy Károly rendkívül segítőkész volt, és feltehetőleg látta az affinitásom az orvostudománynak ehhez a területéhez, mert mindig vitt magával a különféle konferenciákra, ahol megláthattam, milyen elmélyült tudományos munka zajlik a balneológián belül. Miután dr. Nagy Károly 2005-ben hirtelen elhunyt, a korábbi igazgató, dr. Ágoston Ferenc folytatta ismét az igazgatóságot, és nagyon törekedett arra, hogy fejlődjön a gyógyfürdő. 2008-ban a Magyar Balneológiai Egyesület és a Szerb Balnoklimatológiai Egyesület közös szervezésében Kecskeméten megtartotta az első magyar—szerb balneológiai konferenciát, ahol megismerkedtem a ma már nyugállományban levő balneológus szakeminenciákkal. Adtak számomra egy motivációt, egy rejtett löketet, és az igazgatóm is abba az irányba terelt, hogy végezzem el Belgrádban a balneológia-szubspecializációt. Így 2008-ban el is kezdtem az egyéves továbbképzést, melynek a végén egy átfogó tanulmányt kell írni a gyógyvíz vagy gyógyiszap hatékonyságáról. Én a súlyfürdőt választottam, mivel Szerbiában kizárólag Magyarkanizsán létezik a súlyfürdő mint balneoterápiás kezelési mód. Ez egy víz alatti, gerinchúzató terápiás eljárás, mellyel elsősorban a degeneratív gerincbetegséget és a porckorongsérvet kezeljük, valamint a csípőkopással küzdő betegek számára is megfelelő eljárás. Ez a súlyfürdő, a saját termálvizünkkel feltöltött medence már az 1980-ban megnyílt Aquamarin épületben helyet kapott. A többi kezelési móddal kiegészítve a súlyfürdővel sok beteget meg tudunk kímélni a műtéttől, melytől a legtöbben félnek. Hazánkban ez egy ritka eljárás, Magyarországon viszont gyakori, hiszen onnan is indult, Hévízről.

* Hogyan kell elképzelni az ön munkáját?

— A főidényben naponta minimum 250 bent fekvő páciens folytatja itt a gyógykezelését, valamint körülbelül 150—200 bejáró betegünk van, tehát jelentős létszámmal dolgozunk. Sok idős beteg tartózkodik a gyógyfürdőben, ezért résen kell lennünk a kísérő betegségek okozta veszélyekkel kapcsolatban is. Főleg délelőtt folyik a betegellátás, de 0—24 órás orvosi felügyelet van az intézményben. Az orvosok írják ki a megfelelő terápiát a pácienseknek. Olyan kezeltjeink is újraérkeznek, akiknek nincs különösebb panaszuk, de szeretnének itt feltöltődni, megpihenni. A legtöbb betegünk csípő- vagy térdprotézist kapott, gerincműtéten esett át, szklerózis multiplexszel él, gyulladásos reumatikus betegségben szenved, vagy olyan idegrendszeri betegséggel élő egyén, aki önellátó, de jogosult utókezelésre. Súlyos kórképeket gyógyítunk az intézményünkben.

* Több betegség kapcsán elmondható, hogy már a fiatalabb generációknál is megjelenik. Ezen a téren mi a helyzet?

— Sajnos a fiatalabb korosztály is képviselt, merthogy a porckorongsérv nem csak az elöregedés következménye. Gyakran aktív sportolóknál, nehéz fizikai munkát végző egyéneknél vagy meggondolatlan fizikai tevékenységet bevállaló fiataloknál is kialakulhat. A szklerózis multiplex a húszas-harmincas éveikben járó nőknél is jelentkezhet, és gyakran találkozom fiatal szélütöttekkel is. Nem teszem fel a kérdést a betegeknek, mert nem szeretném megsérteni őket, de sokszor felmerül bennem, hogy miért nem jöttek öt-tíz évvel korábban, mert amikor már kialakul a betegség vagy eldeformálódik az ízület, onnan nincs visszaút. Tudjuk enyhíteni a panaszokat, hogy az ember könnyebben élje a mindennapjait, ne legyen szüksége annyi gyógyszerre, de teljes gyógyulást nem tudunk garantálni. A balneoterápiának az a lényege, hogy lehetőség szerint gyógyszerek, vagyis vegyi anyagok nélkül segítsünk a szervezetnek, hiszen nem biztos, hogy a bevitt vegyi anyagokat a szervezet maradéktalanul fel tudja dolgozni. Mi a balneoterápiás gyógymódokkal valójában méregtelenítünk, és ezt kúraszerűen alkalmazzuk. A termális ásványvíz „kimossa” a szervezetből a káros anyagokat, és egyebek között ezért is érzi jobban utána magát az egyén.

* A titok itt a kúraszerű alkalmazásban van?

— Igen, és ezt igyekszünk is hangsúlyozni. A módosabb cégek dolgozóit tíznapos üdülésre küldik hozzánk, a legtöbbjük egészséges ember, és ez a valódi prevenció. A vajdasági átlagember életszínvonala ritkán engedi meg a legalább egyhetes gyógyfürdőkezelést. De ez az időszak is rövid ahhoz, hogy a balneoterápia kifejtse hatékonyságát, mert a negyedik—hetedik napon az úgynevezett fürdőreakció lép fel, például fejfájás, általános gyengeség, ingerlékenység, hiszen a szervezetnek meg kell birkóznia az egész testre ható gyógyvíz hatásával. Beindul a méregtelenítési folyamat, azaz a szervezetnek egy több napból álló adaptációs fázisa, amikor el kell fogadnia például a gyógyiszap, a súlyfürdő vagy a kineziterápia hatását. Ha a páciensek betartják a tanácsainkat, enyhe lefolyású és pozitív hatású a fürdőreakció. A második héten a szervezet már hozzászokik az új helyzethez, és „felfrissül”.

* Doktor úr, mit szeret a hivatásában?

— Szeretem, hogy az embereken egy csodálatos módon tudok segíteni. Azt tapasztaltam meg, hogy nem tudok a balneológiával ártani. A balneológusok az egész szervezet és a lélek felépülésén fáradoznak.