home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Gyógyítás a nagyvilágban
Bíró Tímea
2020.01.21.
LXXV. évf. 3. szám
Gyógyítás a nagyvilágban

A zombori Úri Annamária ötödéves orvostanhallgató, aki kiemelkedő tanulmányi eredményeinek és elszántságának köszönhetően Brazíliában és Mexikóban járt cserediákként. A fiatal lányban ugyanolyan lánggal él a gyógyítás és az utazás vágya.

* Miért választottad az orvosi pályát? 

— A gimnázium negyedik osztályáig főként a fizika és a matematika irányába kacsintgattam, de aztán rájöttem, hogy sosem töltöttek ki igazán. Mindig is igényeltem az emberek közelségét, szerettem segíteni másokon, és mivel édesanyám is orvos, a negyedik osztály második félévében megszületett bennem a döntés, hogy az orvosi szakra szeretnék felvételizni. Tudtam, hogy sok lemondással jár majd az orvosi kar, de úgy gondoltam, hogy a sok befektetett munka meghozza a gyümölcsét. Mindig is érdekelt, más országokban hogyan működik a gyógyítás, és ezért is vonzott, hogy ebbe cserediákként betekinthessek.

* Hogyan jutottál ki orvostanhallgatóként Brazíliába?

— Nem volt egy egyszerű menet, ahogyan megismerkedtem ezzel a lehetőséggel, mert két évvel ezelőtt, amikor először utaztam, akkor az egzotikus országokban való cserediákoskodás még nem volt közismert az egyetemen, ez most kezd fellendülni. A középiskolás éveim alatt volt lehetőségem megismerni az európai országokat, és valami kultúrsokkra vágytam. Egy többórás internetes keresgélés után találtam rá arra a szervezetre, amely most már együttműködik az egyetemünkkel. Harmadévesként nagyon halvány remény élt bennem, hogy eljuthatok Brazíliába, de győzött a szerencse, és 2018 októberében kiutazhattam cserediákként negyven napra. Valójában harminc napból állt a program, de mi ezt egy kicsit meghosszabbítottuk, hogy bejárjuk Riót, az Iguazú-vízesést és még sok gyönyörű helyet.

* Összehasonlítva a brazíliai és az itteni egészségügyet, milyen különbségeket fedeztél fel? 

— Az országnak csak arról a részéről tudok beszélni, ahol egy hónapig tartózkodtam, és azt kell mondanom, hogy csak egy kicsit vannak jobb állapotban az ottani állami kórházak, mint a szerbiaiak, viszont ott nem magánrendelőkbe járnak azok, akik ki tudják fizetni magánúton a vizsgálatot és a gyógykezelést, hanem magánkórházakba. Elképesztően jól fel vannak szerelve ezek az intézmények, és ezáltal sokkal jobb feltételek között gyógyulhatnak az emberek. Szakmailag is sokat adott ez az egy hónap, és vágyom is arra, hogy lássam, hogyan működhet másképp az egészségügy. Latin-Amerikában sokkal közvetlenebb a viszony a tanár és a diák, az orvos és az orvostanhallgató között, így felbátorodtam, és többet merek itthon kérdezni. Lenyűgöztek Brazília természeti kincsei, és mivel természetközeli embernek tartom magam, nagyon jó volt a közérzetem egy olyan országban, ahol nem kerekedik felül a természeten a beton. Gyönyörű látképek fogadtak nap mint nap.

* Tavaly Mexikóban töltöttél egy hónapot. Milyen élményekkel gazdagodtál?

— Már tapasztaltabban és idősebben utaztam Mexikóba, így a kórházon belül is több feladatot végezhettem el, ezáltal pedig több gyakorlati tudásra tettem szert. Furcsa volt azzal szembesülni, hogy a sürgősségi osztályra mindennap érkezett olyan személy, akinek lőtt sebe volt. Az egészségügyi dolgozók közül sokan Amerikába vándorolnak, mert ott magasabb fizetést kapnak a munkájukért. Ami az ottani életmódot illeti, nehezen tudtam megszokni, hogy abban a városban, ahol éltem, mindenki autóval közlekedik, nincsenek gyalogosok az utcán. Nem kell orvostanhallgatónak lenni ahhoz, hogy az ember lássa, rengeteg elhízott ember él ebben a régióban. A génjeik is hajlamosítják őket a hízásra, de nem szabad csak erre fogni a súlygyarapodást, mivel háromliteres kólák és hatalmas méretű csipszes zacskók sorakoznak az üzletek polcain. Rengeteg cukrozott és gyorsételt fogyasztanak. Mexikóban az emberek nyitottsága, melegszívűsége és jó kedélye varázsolt el, rövid idő alatt befogadtak bennünket, és végtelenül vendégszeretőek voltak. Náluk a család, azon belül pedig az anya az első. Fontosnak tartják a családot mint összetartó egységet, és ez olyan méreteket ölt, amilyet mi nem is tudunk elképzelni.

* Mi a következő úti célod?

— Nagyon jólesnek ezek az utazások, így sorakoznak is bennem a tervek. A következő cél Kína lesz, ahova augusztusban megyek. Izgatottságot és félelmet is érzek, de nagyon örülök, hogy megismerhetem ezt a kultúrát, illetve a kínai orvoslást.

* Tudom, hogy ez nem csak tőled függ, és ez gyakran változik az emberben, de jelenleg hogyan látod magad néhány év múlva, mire szakosodnál?

— Ez valóban gyakran változik nálam, így erre nem tudok biztos választ adni. Most a közegészségügy vonz leginkább, a minél nagyobb embercsoportra kiterjedő orvoslás. Fontosnak tartom a megelőzést, és úgy érzem, hogy erről kevés szó esik. Nagyon érdekel a másik véglet is, a sürgősségi ellátás, amikor az a cél, hogy megmentsük a pácienst.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..