Olyan gyertyák, amelyekbe kedve támad beleharapni az emberfiának. Mert ott a kis sütemény, a muffin például, a színes cukormázzal bevont fánkocska vagy éppen a süteményen a gyümölcs, földieper, meggy. Mindez annyira valódinak tűnik, hogy amikor hivatalosan megkapta a dokumentumot, hogy ezzel foglalkozhat, az illetékesek csak annyit mondtak — némi vicces töltettel —, hogy ha kiállításokra megy, készítsen egy feliratot is, mely szerint a portékái nem ehetőek.

Gizella mindig kedvelte a gyertyákat, elmondása szerint régen volt olyan periódusa is, amikor a gyűjteménye legalább száz darabból állt. Ezek olyan gyertyák voltak, amelyek leginkább különleges alakjuk miatt nyerték el a tetszését, de ritkán akadt rá újabb darabra. Véletlenszerűen fogott hozzá a készítésükhöz, már nem emlékszik, hogy mi volt a kezdeti pont, de talán az is hozzájárult, hogy az elégett gyertyák után megmaradt poharacskába újakat „töltött”. Csíkozta, kreálta őket kedve szerint. Eleinte csak saját részre alkotott néhányat, majd nézegette a süteményeket, és gondolt egyet, mi lenne, ha viaszból próbálná megformázni őket. Így már érthető, hogyan alakultak ki a szebbnél szebb „süteménygyertyák”! Mára nagyon sok különleges készült pohárba, csészébe. Mert bizony van olyan is, amely azt a hatást kelti, mintha a gőzölgő kávét tejszínhabbal szolgálták volna fel, mellette kiskanál, kockacukor és egy kis süti. Vagy éppen habos sör, koktél — mindez gyertyából.

A munkafolyamat során az alkotó előbb a kis „kellékeket” önti ki, az úgynevezett díszítőelemeket, mert azokkal több munka van, utána pedig elkészíti a főszerepben levő gyertyát. Általában a pohár vagy a csésze adja az inspirációt ahhoz, hogy milyenné varázsolja a készülendő alkotást. Arról meg kár is elmélkedni, hogy ezt lehetne-e sorozatban gyártani — persze hogy nem, hiszen mindegyik munka egyedi példány. Nincs két egyforma, hiszen csak hasonlóra sikeredhet, de egyformára nem. Közrejátszik ebben az is, hogy amikor egy elkészül, lehet, hogy egy újabb kis részlettel bővül a következő, hiszen a kreativitás csodálatos dolog. Amikor rátörnek az emberre az ötletek, akkor olyan munkák kerülnek ki a keze alól, amelyek elképesztően szépek. Gizella kedvencei a zselés gyertyák, igaz, a hozzájuk szükséges anyagot nehezebben lehet beszerezni, de megéri, mert a végeredmény gyönyörű.

A legújabb kreációk ünnepi hangulatot sugároznak, hópelyhesek, karácsonyi színekben pompáznak. A zselés gyertyák nagyon szépen mutatnak, mintha lebegnének bennük a hópelyhek. Van olyan muffin is, amelynek a tetejére egy fenyődísz, gömb került, és ez az éke. Talán lesz fenyő alakú muffin is, de az ötletekről hiába is beszéltünk volna, hiszen alkotás közben kerülnek felszínre.

Az illatokról érdeklődve annyit tudtam meg, hogy Gizella egyelőre csak néhány fajtával dolgozik, mert nálunk nem igazán lehet beszerezni az alapanyagot. Eddig földieper-, csokoládé-, citrom-, vanília-, kávé- és levendulaillatú gyertyákat készített, ami jól illik az alkotások tematikájához.

A címbe foglalt állítás kapcsán sok ember magára ismer, hiszen a vásárlók inkább dísznek szánják a szép gyertyákat, esetleg ajándéknak. Persze olyanok is akadnak, akik alig várják, hogy meggyújthassák őket. Gizella nevetve jegyezte meg, így legalább meggyőződhetnek róla, hogy szépen végigégnek. Mindenesetre megállapítottuk, hogy mindketten az előző táborhoz tartozunk, mert sajnálnánk egy-egy szép munkát „megsemmisíteni”.

A szerző felvételei