Kisoroszon megtartották a VII. Népművészeti Tábort
Július végén a kisoroszi Tájház és környéke gyermekzsivajtól volt hangos: a Hagyományőrző Napok keretében megszervezték ugyanis a VII. Népművészeti Tábort.
- A rendezvényen mintegy ötven gyermek vett részt, főleg kisorosziak, de érkeztek a környező magyarlakta településekről, Szajánból, Csernyéről és Tóbáról is - ismertette Talpai Sándor, a helybeli Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ elnöke, majd folytatta: - Az előző években 70-80 diák is bekapcsolódott a munkába, ezért csodálkoztunk, hogy az idén ilyen kevesen jöttek össze, de amikor utánaszámoltunk, hányan is járnak a magyar osztályokba, rájöttünk, 85 százalékuk most is itt volt. Egész napos foglalkozásokat szerveztünk a részükre: gyöngyfűzést, agyagozást, szövést, nemezelést és batikolást. Esténként különböző műsorok gondoskodtak a szórakoztatásukról: a nagykikindai Egység ME az Óz, a nagy varázsló című előadást mutatta be, fellépett a tánccsoportjuk is, a Barlangó együttes táncházat tartott, volt Ki mit tud?, tábortűz és szalonnasütés, valamint a zentai középkori hagyományokat ápoló egyesület harcbemutatója. A szervezésben nagyon sokat segítettek a tanítónők: Berta Piroska, Talpai Ildikó, Talpai Valéria, Lőrinc Natália.
Az esemény a Gulyásfőző fesztivállal zárult, mely igen sikeresnek mondható, mivelhogy több mint harminc csapat nevezett be. Itt tartottuk meg a Guzsalyost is, a három testvértelepülés, Kisorosz, Apátfalva (Magyarország) és Apácza (Románia) közös hagyományos rendezvényét.
* Mivel foglalkozik még a Torontál Magyar Művelődési, Oktatási és Ifjúsági Központ?
- Ez a csapat 2000 óta szervezi a tábort, kezdetben nem volt egyesületünk, és a templom parókiája volt a helyszín. 2003-ban megalakítottuk a Torontál Magyar Művelődési, Oktatási és Ifjúsági Központot. Abban az időben Nagykikinda alpolgármestere voltam, és kiharcoltam, hogy a tájház költségeinek a felét az önkormányzat fizesse. A másik felét a határon túli támogatásból kellett volna fedezni, de sajnos nem jött össze, és kénytelenek voltunk kapirgálni. Végül sikerült megvenni ezt a házat egy hektár földdel. 2005-re felújítottuk, és megnyitottuk a tájházat. Úgy érzem, nálunk sikeresebb szervezet nincs Vajdaság-szerte, mert három év alatt sikerült megvásárolni a házat, mely 6500 euróba került, rendbe tettük, felépítettünk egy ötven négyzetméteres irodahelyiséget, egy nyitott kézművesműhelyt, oktatótermet és szabadtéri színpadot. Terveink között különböző szemináriumok és képzések szervezése is szerepel. Úgy érzem, nem elég, ha csak a Bácskában tartanak különböző EU-képzéséseket, mert a mi embereink nehezen tudnak odautazni. Nekünk régiókban kell gondolkodnunk. Itt kell megszervezni az Észak-, Kelet- és Közép-bánáti embereknek az oktatást. Ebben a régióban mintegy 15 ezer magyar él, nekik is nagy szükségük van ezekre a tanfolyamokra. Célunk a hagyományaink ápolása, a művelődési élet fenntartása, de a legfontosabb mégis a gazdaság fejlesztése. Hamarosan megnyílnak a kézműves-műhelyeink, és itt a faluban is vannak olyan termékek, amelyeket könnyen el lehetne adni a nyugati piacon, pl. a házi főzésű baracklekvárt. Nem kell kitalálni semmi újat, nekünk csak azzal kell foglalkoznunk, amit tudunk, amit már a nagyanyáink is csináltak. A jövőt a falusi turizmus kialakításában és fejlesztésében látom. Ha itt beindul a falusi turizmus, akkor a környező magyarlakta településeken sem lesz olyan sok üres ház. A régi házakat egy kicsit fel kell újítani, és máris lehet fogadni a külföldieket. A nyugati turistának elege van a nagy tömegből, a zajból, azért jön falura, hogy nyugodt környezetben, csöndben pihenjen, és jó falusi ételt egyen.
Talpai Sándor egy bejelentéssel zárta a tábori beszámolót:
- Már most meghirdetem, hogy jövőre ez a rendezvény vajdasági szintű és sátortábor-jellegű lesz. Ez a szervezőcsoport már felnőtt erre a feladatra, és úgy gondolom, hogy a feltételek is adva lesznek. Jövőre mindenkit szeretettel várunk!