Fiaim zenei nevelése valahol félresiklott. Pedig igencsak igyekeztem, kazettákat állítottam össze a legnépszerűbb művekből, és úton-útfélen bekapcsoltam a csemetéknek.
Unokáimnál — feleségem sugallatára — más módszerrel kísérleteztünk, s ez a metódus, úgy tűnik, jobban működik. Ehhez viszont a MÜPA kiváló gyerekfoglalkozásai és előadásai is kellettek. Egy verőfényes vasárnap délelőtt — a matinékoncertek keretében — a Liszt és Európa című előadást hallgattuk meg. Meglepetésemre a fiataloknak (kilenc—tizenhat év) szóló koncertet a komplexum Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében rendezték meg. Nem volt ugyan telt ház, de így is nagyon sokan foglaltak helyet a széksorokban.
Igazi ismeretterjesztő hangversenyben lehetett részünk. Szélpál Szilveszter operaénekes és Fazekas Gergely muzikológus szakértő közreműködésével szerezhettek a jelen lévő fiatalok ismereteket Liszt Ferenc, a legnagyobb magyar romantikus szerző életének fontosabb állomásairól. A játszva tanítás zenei alapfogalmak elsajátítására is kiterjedt. Képzőművészeti alkotások, karikatúrák színesítették az elmondottakat, és természetesen a zenei betétek sem maradhattak el. Balog József zongoraművész néha odapattant a hangszeréhez, és illusztrálta a műsorvezetők szavait.
A délelőttöt a virtuozitás irányába vitték el, s a válogatott zongoraművek is ezt támasztották alá. Wagner-, Chopin- és Schubert-átiratokkal mutatták be Liszt kapcsolatát zeneszerzőtársaihoz, itt már az operaénekes-műsorvezető is dalra fakadt, de természetesen nem hiányozhatott Paganini sem, akinek hatására kötelezte el magát a szerző a másoknak megoldhatatlannak tűnő darabok írására. Az olasz ördöghegedűs 24. caprice-át egy tehetséges fiatal hegedűművész, Sztathatosz Sebestyén előadásában hallhattuk, majd Liszt átirata következett Balog József tolmácsolásában. A zongorista rátett egy lapáttal, s Fazil Say török szerző jazzfeldolgozását is közreadta, ezzel is bizonyítva sokoldalúságát. Ekkor már felforrósodott a levegő, s fiatal és idősebb egyaránt bravózott a művésznek. Ami számomra nagyon szimpatikus és újdonság volt: a jelenlévők kivetítőn tudták követni a zongorista kezét, játékát.
Családom szájtátva figyelte a produkciót. Pedagógiai és művészeti szempontból kiválóan felépített előadásnak lehettünk részesei, melynek étékét az is mutatja, hogy legkisebb unokáim is egymás szavába vágva számoltak be otthon a jeles eseményről. Jómagam is tanultam valamit: ez hasznosabbnak tűnt, mint egykori próbálkozásom.