— Nem voltam elégedett az énekhangommal, emiatt nem lettem óvónő — nevet Éva. — Bizonytalan voltam, és ez rányomta a bélyegét az egész történetre. Nem mertem jelentkezni a kudarctól való félelem miatt, hogy idegen emberek előtt kell énekelnem. Sajnos ebből adódóan ez a pálya elkerült, más életutat jártam be. Csodálatos ajándéka a sorsnak, hogy született három fantasztikus gyermekem, akikkel édesanyaként és talán egy kicsit óvó néniként is foglalkozhattam. Születésük óta sok mesélés, verselés, mondókázás tarkította a mindennapjainkat, ami mindegyikük számára élvezetet nyújtott. A költészet iránti rajongásom gyermekkorom óta kísér. Már óvodáskoromban is szívesen múlattam az időt rímfaragással, amikor meguntam a játékaimat, és felnőttként is kikapcsolódást, örömforrást nyújtott számomra ez a tevékenység, még úgy is, hogy csak ritkán írtam le egy-egy verset. Ám voltak igen hosszú időszakok is, amikor más került előtérbe, és éveken át nem forogtak e körül a gondolataim, de a költészet iránti szerelem időről időre fellángolt. A legkisebb gyermekem hároméves volt, a lányom pedig Pesten járt egyetemre, de amikor csak tehette, hazajött hozzánk, és mindig szívesen hallgatta, ahogyan a kisöccsét, Bálintot altatom esténként. A középső gyermekem, Robi ekkor már kiskamasz volt, addigra kinőtt a mesélős korszakból. Szerencsére akkoriban is rengeteget olvasott, és örömömre ez a mai napig így maradt. Bálintot gyakran ringattam álomba a saját meséimmel, ahogyan azt bizonyára számtalan édesanya teszi, egyik este azonban az egyik versemet mondtam el neki. Klaudia megkérdezte: anyu, leírod ezeket a verseket? Én meg mondtam: dehogyis. Megjegyezte: pedig leírhatnád. És innen indult ez az egész történet. Kérdezted, hogy ki is vagyok én, hogyan mutatnám be magamat. Nos, Mentovics Éva az a személy, aki szinte mindenben meglátja a költészetet, aki felnőttként még gyermeki lélekkel is rá tud csodálkozni a világra. Gyermekverseimben a rímek, a ritmus, a humor segítségével igyekszem megismertetni a gyermekekkel a minket körülvevő világot, a természet szépségeit, az évszakok jellegzetességeit, az állatvilágot, a népszokásainkat, néphagyományainkat, de számtalan versem született a környezetvédelmi világnapok mindegyikéhez, a családi, nemzeti és egyéb ünnepeinkhez, az óvodában és iskolában tanított legtöbb témakörhöz. Felnőtteknek szóló verseim szintén több témakörben és stílusban íródtak, íródnak. Az időmértékes verselés különleges helyet foglal el a lelkemben. A természet szeretete sok tájleíró költeményem ihletője, ahogyan az emberi sorsok, érzések, érzelmek is. Vidám alaptermészetű emberként szenvedéllyel írok a többi közt szarkasztikus és egyéb humoros verseket is.

* Hogyan „fedeztek fel” a kiadók?

— Ahogyan említettem, Klaudia lányom biztatása volt a kiindulópont. A vele való beszélgetés után hajnali fél 4-ig ébren voltam. Igyekeztem felidézni, leírni a régebben született verseimet, de újakat is írtam. Ezzel a csokornyi verssel egy hirtelen ötlettől vezérelve megkerestem egy kiadót — gondoltam, egyelőre maradjunk ennyiben, hiszen egy helyről is elég lesz elviselni a lehetséges elutasítást. Szerencsére másképp alakult. Április elején küldtem el az írásaimat, októberben pedig már a kezemben is tarthattam egy gyönyörű ünnepi antológiát, melyben az általam is tisztelt és szeretett klasszikus költők verseinek társaságában az enyémek közül is olvasható volt néhány. Majd egymás után érkeztek a felkérések, önálló köteteim, leporellóim jelentek meg, hamarosan tankönyvkiadók is megkerestek, antológiákban, magazinokban kaptak helyet a verseim, zenekarok jelentkeztek, hogy megzenésítenék őket. Megjelent egy CD, Hónapról hónapra címmel, ezen megzenésített verseim hallhatók, de több együttes is álmodott zenét a költeményeimhez. A Délibáb Társulat felkérésére írt verseim, dalaim Hétszínvirág címmel, bábelőadás formájában varázsolják el a legkisebb nézőket, de néhány versem része más színházi előadásoknak is. Két hosszabb verses mesémből kisfilm készült, több költeményem hangzik el rendszeresen televízió- és rádióműsorokban. Nagy örömömre az évek során mind gyakrabban hívtak író-olvasó találkozókra, rendhagyó irodalomórák megtartására, és egyre több tankönyvben jelentek meg a verseim itthon és külföldön is. Bár a köteteim és egyéb publikációim egyre sokasodnak, nem számolom őket, nem a számuk a fontos. Hálás vagyok a közönségnek, szívből köszönöm az érdeklődést, azt, hogy olvassák, tanítják, tanulják a verseimet. Szerencsésnek érzem magam, hogy bár nem óvónőként, de mégis kapcsolatban maradtam a gyermekekkel, hiszen jelen vagyok az óvodákban, az iskolákban, az otthonukban, a hétköznapjaik, az ünnepeik része lehetek a verseim által, és hálás vagyok a sorsnak, hogy ily módon taníthatom őket, és szerezhetek örömet számukra. Szívmelengető érzés, amikor anyukák, óvó nénik, tanító nénik küldik a videóikat az ünnepségekről, a versmondó versenyekről vagy egyszerűen csak otthonról, amikor a gyerek elszavalja például valamelyik anyák napi köszöntőmet — ezek annyira fantasztikus élmények, amelyektől az ember szinte szárnyakat kap. A csillogó szempárok, a gyermekkacajok, a meghatódott édesanyák, nagymamák örömkönnyei… Ez az igazi „fizetség” a verseimért.

* Nálunk is jól ismerik a verseidet. Jártál már vajdasági rendezvényen?

— Egyelőre nem érkezett megkeresés, hogy látogassak el arrafelé…

* Bízzunk benne, hogy egy vajdasági találkozó is bekerülhet majd a terveid közé. Várhatóak-e új kötetek 2022-ben?

— Vannak tervek, melyek már a megvalósulás felé vezető úton haladnak. Az utolsó simítások folynak egy — várhatóan több mint kétszáz verset tartalmazó — köteten, de erről most még nem szeretnék bővebben beszélni. Bízom benne, hogy a sok szeretettel megírt, szép illusztrációkkal gazdagított könyv hónapokon belül a szülők, pedagógusok, gyermekek kezébe kerülhet, ahogyan a legkisebbek számára íródott kis húsvéti könyvecske is. A gyermekek minden szépre és jóra fogékonyak, örömmel fogadnak be minden új információt. A verseim által igyekszem számukra azt is elmondani, hogyan tehetjük élhetőbbé az otthonunkat, ezt a csodálatos bolygót, hogyan lehetünk környezettudatosabbak, hogyan kerülhetünk egy picit ismét közelebb a természethez, hogyan tartsuk tisztán a vizeinket, hogyan óvjuk az állatokat, a növényeket. Úgy gondolom, minden ilyen információ olyan, mint egy jó talajba vetett mag: előbb-utóbb gyökeret ereszt, kicsírázik, virágot hoz, és gyönyörű termése lesz. Ezek a versek szándékaim szerint olyan tartalmakat közvetítenek a gyermekeknek, amelyekből gazdagodhat a lelkük, és építkezhetnek belőlük.

* Jól tudom, hogy a logopédusok is szívesen használják fel a verseidet?

— Két olyan kötetem is megjelent már, amely a logopédia szabályai szerint íródott verseket, mondókákat, nyelvtörőket tartalmaz, melyeket a visszajelzések alapján a szakemberek is szívesen használnak a fejlesztések során, de otthon is hasznukat vehetik a szülők. Amikor az én gyermekeim voltak picik, nálunk folyton ment a mondókázás. Mert ugye kell főzni és kell mosogatni, mosni, teregetni, takarítani, de ne felejtsük el, hogy eközben is tudunk a gyermekekkel foglalkozni. Remek alkalom ez mondókázásra, verselésre, ahogyan autózás közben, óvodába, iskolába menet is tudunk verseket mondogatni, hiszen eközben a szókincsüket gyarapítjuk, a fantáziavilágukat gazdagítjuk, és számtalan módon fejlesztjük őket úgy, hogy mindegyikünk számára játék, szórakozás az egész. A Gólya, gólya, gilice és a Hangról hangra, betűről betűre című kötetek verseit gyakorlatilag a születés pillanatától, még kisiskolás korukban is lehet mondogatni a gyerekeknek. A Hónapról hónapra című verses kalendárium több mint kétszázharminc verset tartalmaz, és lassan a harmadik kiadását éri meg. Megragadva az alkalmat, nagy szeretettel üdvözlöm a szerbiai, vajdasági kedves Olvasókat, és köszönöm a figyelmüket. Bízom benne, hogy verseim által sikerült és sikerül még örömteli perceket szereznem számukra.