Gyermekként látni a világot

Gyermekként látni a világot

Hiába improvizáltak a szervezők minden mozdítható tárgyból ülőalkalmatosságot, így sem sikerült az összes érkezőnek székről gondoskodni, olyan nagy volt az érdeklődés Csík Mónika Miféle zergetoll? című kötetbemutatójára. Az est sokoldalúsága azonban az ácsorgókat is kárpótolta.

A felolvasásokkal, videóbejátszásokkal, zenei betétekkel, gyermekrajz-kiállítással színesített összművészeti est a Szab-Way színházi szervezet által valósult meg a Klein house / social bar & art galleryben november 26-án. A szerzőnővel Bíró Tímea beszélgetett.

Amióta írásra adta a fejét, vagyis 2006 óta Csík Mónikának immár a hatodik kötete jelent meg. Gyermekirodalommal azonban csak néhány éve, méghozzá egészen fura apropóból foglalkozik. A Kanizsai Írótáborban ugyanis évről évre felkérik a részvevőket, hogy rendhagyó irodalomórát tartsanak. A szerzőnő az egyik évben egészen kicsi, alsó tagozatos iskolásokhoz került, akkor döbbent rá, hogy egyetlen szövege sem szól ehhez a generációhoz. A bajt orvosolandó, bezárkózott a mosdóba, és megírta élete első, nyolcsoros gyermekversét Mákvihar címmel, mely költemény a nebulók között óriási sikert aratott. Ekkor kezdett a gyermekirodalom felé fordulni, és hamarosan már az első kötete is megjelent, mely természetesen a címét is az első versről kapta.


Csík Mónika és az est közreműködői

Azóta amikor a költőnő teletölti sárga, macskamintás bögréjét teával, kávéval, beül a kedvenc írósarkába, a számítógépe elé, egy pici rajzot kanyarint a megírandó szöveg fölé — hiszen a versnek is kell hogy legyen arca —, és elkezd írni. Ahogy fogy a kávé, úgy halad a vers is. Az ihlet persze nem az üres „papír” fölött, hanem a legváratlanabb pillanatokban, például ablakmosás vagy biciklizés közben szállja meg, amikor a piros lámpánál várakozik. Ilyenkor villannak be azok a hiányzó részletek, rímek, amelyeket korábban nem tudott megoldani.

De hogy miként is születnek ezek az álomszerű fantáziaversek, az a biciklizésnél valamivel mégis összetettebb folyamat. Csík Mónika szerint gyerekként sokkal izgalmasabban láttuk a világot. Csakhogy ezt a látásmódot az évek során kinevelték belőlünk. A gyermekeknek szánt irodalom írójának egyik alapfeladata, hogy visszataláljon ehhez a szemlélethez — akár játékosság, fantázia vagy humor révén —, hiszen a legjobb írás is csak akkor válik jóvá, ha a költő ezt a turpisságot beleviszi a szövegeibe is.

Beszédes István, a szövegek gondozója elmondta, a zEtna kiadó nem azért nem adott ki korábban gyermekeknek szánt kötetet, mert nem akart, hanem mert ez egy rendkívül nehéz műfaj, és a vajdasági magyar fiatal íróközegben alig akad valaki, aki vállalkozna a művelésére. A bonyolultságát mutatja, hogy a gyermekszövegek megírásához nem elég a szándék, hanem a legjobb írók, költők tehetségére van szükség, hogy a kötet színvonalas legyen. A Miféle zergetoll? azért is fontos kiadvány, mert nemcsak jó szövegek, kiszámolók vannak benne, hanem a könyv felépítése, az egyszerűbbektől az összetettebb versek felé haladó szerkezete hozzásegít az olvasóvá neveléshez is. Arról pedig már az első kötet író-olvasó találkozóin megbizonyosodhattunk, hogy Csík Mónika nagyon jól bánik a gyerekekkel. Állandó szemkontaktusban tud velük maradni, és fenn tudja tartani a figyelmüket, ami meghatározó tapasztalat lehet a gyermekek első, irodalommal való találkozásai során.

A költőnő szerint ez azért is nehéz feladat, mert a felnőttekkel ellentétben a gyerekek nem tudják és nem is akarják megjátszani az érdeklődésüket. Ha nem tetszik nekik a vers, unják magukat, vakaróznak. A gyerekszövegeknél tehát nem lehet „sumákolni”.

Hogy a gyerekek mennyire élvezik Csík Mónika verseit, melyek nagyon is inspirálóak, arról már Blaskó Árpád tervezőgrafikus, rajztanár beszélt, aki bevitte órájára a kötetet, hogy a diákok készítsenek illusztrációkat. A fantáziadús, sokszor képtelen képzettársításokat leíró versek akkora sikert arattak az osztályban, hogy hatásukra csaknem félszáz munka készült. A költőnő számára is meglepetés volt a legjobb rajzokból rendezett alkalmi tárlat, melynek legjobb darabjai valóban megmosolyogtatták a közönséget.


A versek ihlette gyermekmunkák

Szinte mindenre választ kaptunk, már csak egy kérdés maradt hátra az est vége felé, mégpedig a cím születésének körülményei. Csík Mónika elmondta, a Magyar Szó egyik cikkének lektorálása közben találkozott a zergetoll kifejezéssel, melyet aztán még sokáig ízlelgetett. A zergemadárnak tudniillik nincsen tolla. A fején szőrcsomó van, mely messziről csakugyan tollnak látszik, de ez csupán a magyar nyelv gyönyörű leleménye, és ez az, ami végül a kötet címadására ihlette őt.

Az est során verset olvasott fel Csernik Bertalan és Mezei Sára. Fellépett a Moser Roth zenekar (Pámer Csilla, Pálfi Ervin, Berta Csongor, Garai Róbert, Hajdú Tamás). Közreműködött Baráth Attila, valamint Petrás Teodóra tanárnő és Süli Szilvia tanítónő, akik a Széchenyi István Általános Iskola diákjait is bevonták, hogy szavalataikkal, gyermekrajzaikkal hozzájáruljanak az est sikeréhez.


Csík Mónika versei:

 
Buszozunk
 
Brömmö-brömmö
bőg a motor
kígyótestű
autóbusz
motorja
 
minden utas
kapaszkodjon
fékezéskor
tömeg el ne
sodorja.
 
Hóbuckákon
döcékelünk
jeges úton
iringálunk
hazáig
 
vén buszunkra
sapkát húznék
bolyhos sálat
kerékcsizmát
ha fázik.
 
 
Zoknidal
 
Csíkos, pöttyös, lábujjkörmös,
zebramintás zoknival,
telik meg a zoknisfiók,
közben szól a zoknidal.
 
Csíkos, pöttyös, lábujjkörmös,
zebramintás zoknipárok,
gurungálnak, gerengélnek,
megfelelőt nem találtok.
 
Piroshoz a tengerkékek,
zöld színűhöz a lilák,
sárgához a rozsdabarnák
nem illenek, pajtikák.
 
Csíkos, pöttyös, lábujjkörmös,
zebramintás zoknipárok,
gurungálnak, gerengélnek,
megfelelőt nem találtok.
 
Anya sóhajt, nagyi ásít,
ez sem lesz jó, kell egy másik!
Mire megyünk, mire megyünk
ennyi tarka zoknival?!
Közben szól a zoknidal.
 
Csíkos, pöttyös, lábujjkörmös,
zebramintás zoknipárok,
gurungálnak, gerengélnek,
megfelelőt nem találtok.
 
 
Sítúrán
 
Állok fenn a dombtetőn
minden tejfehér
szembe tűz a déli nap
kesztyűm adta dér
 
iramodok
gyorsulok
szlalomozok
fordulok
 
hókása gyűl
fogam alatt
siklok mint a szél.
 
Erdő mellett visz az út
kígyóvonalon
bókolnak a téli fák
álmosak nagyon
 
pőre testük
didereg
kérges karral
intenek
 
lenne lécük
száguldhatnánk
együtt a havon.
 
 
Zöld domb
(Szabó T. Annának)
 
Zöld domb, tarka táj,
fekete fákon papagáj,
lila patakban kecsege,
sárga iszapban fecseg-e?
Két piros fa, ha fázik,
vadlila szélben szambázik,
mindig együtt riszálják,
nem riadoznak, cifrázzák.
Fogd meg a krétát: remekelj,
sárga iszapba ne fejelj,
fess lila békát, kis gyíkot,
húzz ceruzádba (vagy a gatyádra)
egyetlen szál színcsíkot.
Címkék: Csík_Mónika
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Irodalom rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Gyermekként látni a világot
Irodalom
Facebook

Támogatóink