Hogy mi mindenre hasznos ez a vásár, azt Bakos Diana biológia szakos tanárnőtől kérdeztük.

— Nagyon sok mindent lehet vásárolni. Itt van az osztályom, és mi közösen beszéltük meg, mit fogunk árulni. Szerintem ez összehozza az osztályban a diákokat, és kialakul egy jó hangulat. Ők nyolcadikosok, és mindannyian élvezik ezt a rendezvényt. Az idén az eladott termékekből befolyó pénzt minden osztály az iskola szépítésére költi. Az ő ötletük az volt, hogy a tantermünkben cseréljük ki a függönyt. A kicsiknél azért is hasznos a vásár, mert gyakorolják a számolást, megtanulják, mi a pénz, mi az értéke. Láttam az imént, mennyire számoltak, és nagyon boldogok voltak, hogy mennyi mindent eladtak, örültek, hogy sok pénzt kerestek. Én csak azt tudom mondani, hogy amikor szétnézek, mindenkinek az arcán ott a mosoly, a gyerekeknek, a szülőknek, a nagyszülőknek. Mindenki vásárol, és ez szerintem magának a közösségnek, Muzslyának is jót tesz.

Csak címszavakba foglalva, volt sokfajta muffin, sütemény, gyümölcs, zöldségféle, de játékokban sem volt hiány, és könyvekből is volt választék. Emellett finom házi lekvárt is kínáltak, pattogatott kukoricát, falatnyi díszes fánkocskákat, saját készítésű üdítőből többféle ízesítésűt…

Az egyik nyolcadikos fiú, Juhász Béla már csak „megfigyelőként” volt jelen, ám így még inkább végigkísérhette a „bizniszelést”.

— Úgy vettem észre, hogy a legtöbben üdítőket, ételt, italt árulnak. Az árak jók, érdekes az egész. Sok gyerek van, beszélgetünk, találkozunk az alsósokkal, összegyűlünk. Érdekes eladni is, vásárolni is, úgyhogy nekem egészen jó véleményem van az eseményről. Mi úgy beszéltük meg, hogy az iskola felújítására és osztálykirándulásokra költjük a pénzt, aminek nagyon örülünk, mivel mehetünk kirándulni, és az iskolánk is szebb lesz.

A Gyermekhét második napján, ugyancsak jól megtervezve, a kedvencek kiállítása következett. A kisállatok legtöbbje nem volt elragadtatva a bámészkodó tömegtől és a hangzavartól, meg attól sem, hogy mindenki simogatni akarta őket, de ettől eltekintve mindegyik „túlélte” ezt a programot is. A gyerekek viszont annál inkább élvezték, hiszen láthatták, kinek milyen kis állatkája van, kinek mi a kedvence. Az érdeklődőknek pedig sokat tudtak mesélni a kis gazdák.

Váci Magdolna tanítónőtől kértünk értékelést, hiszen az ő osztálya is élvezte a kiállítást.

— A gyerekek minden évben nagyon örülnek ennek a rendezvénynek, és örömmel hozzák el a kisállatokat. Egy kis gond azzal volt, hogy délutáni váltás vagyunk, és mi legyen a kedvencekkel, amikor véget ér a kiállítás. Ezért azt is meg kellett szervezni, hogy a szülők a kiállítás végén hazavigyék az állatokat, mert azok nem jöhetnek be a matek- meg a többi tanítási órára. Szerintem ez egy hangulatos rendezvény, és a következő években is megtartjuk.

Az természetes, hogy a már megszólaltatott biológia szakos tanárnő, Bakos Diana ezúttal is a szervezők egyikeként szerepelt.

— Az idén 20 diák hozta magával a házi kedvencét. Volt itt minden, de kutyát nem volt szabad hozni, viszont láttunk macskákat, madarakat, baromfikat. Nagyon érdekes volt hallgatni, hogyan mesélnek a gyerekek a saját állataikról, a társaik pedig tanulhattak tőlük.

Bacsó Letícia mindig nagyon érdekes kedvenceket hoz, most egy nappapagájra esett a választása.

— Bella a neve, mert ez nőstény papagáj, most hatéves. Egyébként ötven—száz évig él ez a fajta. Amikor valami nem tetszik neki, akkor elkezd sikítani. Kedvenc eledele az alma, nagyon szereti.

Szabó Olivér viszont amikor azt kérdeztük, melyik a kedvence, csak annyit válaszolt: nekem nincs kedvenc állatom, én mindet szeretem. És ebből nem engedett, hozott nyulat, gerlicéket meg japánkacsákat is.

Az iskolások az Európai Falu elnevezésű rendezvényen is szerepeltek, amikor Nagybecskerek központjában Németországot mutatták be.

A muzslyai Hófehérke óvodában arra használták ki a Gyermekhetet, hogy belekezdjenek egy projektumba, merthogy óvodakert kialakításán fáradoznak. A hét derekán behívtak néhány apukát, akivel a nehezebb munkákat végeztették, és már körvonalazódni látszik a szép történet. Az óvoda dolgozói továbbképzésen ismerkedtek meg az Iskolakertek Alapítvány munkatársával, dr. Halbritter András Alberttel, akinek az istápolásával, instrukcióival Muzslyán is „épül” az óvodakert.

— Ebben a kertben foglalkozásokat tudunk majd tartani a gyerekeknek, esetleg pihenni, játszani tudnak a kicsik. Ez az első lépés ahhoz, hogy a gyerekekhez közelebb hozzuk a kerti munkálatokat, a munkaszokásokat, a növények gondozását, ami a fejlődésükben nagyon sokat segíthet. Igaz, hogy a Hófehérke óvoda falusi környezetben van, de azért a szülőknek sokszor nincs idejük, hogy megmutassák a gyerekeknek, mi is történik a kertben. Ládákba ültetjük a növényeket, és ezek a ládikók akkorák, hogy a gyerekek könnyen közel férkőzhetnek hozzájuk, elérik a ládának az egész felületét. Főleg kerti veteményeket ültetünk, de gyümölcsfákat is tervezünk, meg szőlőt. Nagyon sok támogatást kaptunk, és most megtettük az első lépést a mi kis óvodakertünk felé — mesélte Bognár Erzsébet főnevelőnő.

Mi pedig azt láttuk, hogy az apukák, az óvoda személyzete és néhány gyermek lelkesen dolgozott a kiskert kialakításán.