Gyerekekkel foglalkozik szinte éjjel-nappal, hiszen óvónő, mindig is az szeretett volna lenni, valamint az Aranykapu Művelődési Egyesület alapítója, művészeti vezetője és takarítónője meg fűtőmestere — teszi hozzá Sóti Éva adai művelődés- és közösségszervező, aki tevékenységéért nemrég vehette át a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett díját.
* Mindig ilyen örökmozgó, tevékeny volt?
— A legidősebb voltam az unokatestvérek között, húgom is van, mindig én vigyáztam a kis testvérekre, így nem csoda, hogy kiskorom óta óvónőnek készültem. Olyan szerencsés voltam, hogy anyukám óvodai szakácsnőként dolgozott, így a gimnázium befejezése után, rögtön nyáron bemehettem segíteni az óvónőknek, ennek immár majdnem negyven esztendeje. Gyerekként nagyon sokat játszottam, nagy társaság volt akkoriban, együtt hordtuk be a szenet, szüreteltük le a gyümölcsöt, mikor mit kellett, ám ezenkívül más aktivitásom nem volt, nagyon nyugodt, csendes kisgyerek voltam, nem gondolta senki, hogy képes lennék olyan dolgot csinálni, amely előreviszi a világot!
Sóti Éva a Plakett díjjal (Foto forrása: VMMSZ)
* Mi hozta a változást?
— Amikor megismerkedtem a leendő férjemmel, ő biztatott, hogy mutassam meg a világ felé, mennyi mindent tudok. Meg elkezdtem óvónőként dolgozni, a gyerekek szabadságot és erőt adtak nekem. A nagymamámtól rengeteg altatót, kéz- és ujj-játékot, lovaztatót, ringatót, mondókát, mesét tanultunk meg, nagytatám pedig nagyon szeretett kosarat fonni, és közben sokat énekelt. Az óvodában megalakult egy bábcsoport, ehhez csatlakoztam, minden vasárnap az ifjúsági klubban bábelőadást tartottunk a gyerekeknek, magyarul, szerbül. A ’90-es években, amikor minden felborult ebben az országban, valahogy eltávolodtunk egymástól. Öt évig a Vadvirág Hagyományápoló Kör aktív tagja voltam, három csoportot vezettem, a férjem Virág Mihály mester mellett a kosárfonók körül tevékenykedett, táborokat szerveztünk. Végül elváltak az útjaink, ám a gyerekjátékok, a népzene annyira belém ivódott, hogy nem tudtam elképzelni az életünket ezek nélkül.
Az Aranykapu ME húszéves jubileumi műsorának zárópillanatai 2018-ban (Az adai Dobai fotóstúdió felvétele)
* Ezért alapították meg férjével az Aranykaput?
— Egy év múltán, 1997 telén gyerekeket toboroztunk, tíz-tizenöttel kezdtünk foglalkozni, később annyian lettek, hogy külön korcsoportokat kellett kialakítanunk. Az óvodásokat, a kisebbeket én vezettem, a nagyobbakat pedig fél évig Gojko Alilović tanította néptáncolni. Annak az évnek a tavaszán jött világra a legkisebb lányom, ő már ebbe beleszületett. Természetesen mindhárman már kicsi koruktól néptáncoltak, énekeltek, kézműveskedtek. Nagyon büszke vagyok rájuk! Juli a Sin Seekas zenekar énekese, a Kőbányai Zenei Stúdióban tanult éneket, azután hazajött, Újvidéken befejezte a magyar tanszéket, és most a Pannon Rádióban dolgozik. Erzsébet Békéscsabán, a zenei középiskolában tanult néptáncot, utána pedig Szegeden magyar- és történelemtanárként diplomázott. Férjhez ment, és Marci kisfia után februárban születik a második gyermeke. Zsuzsi Szegeden fizioterapeutaként fejezte be a főiskolát, most Budapesten az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben dolgozik, persze ott is néptáncol az Angyalföldi Vadrózsában. Hazahúzza a szíve, jövőre tervezi, hogy hazajön. De térjünk vissza az Aranykapuhoz! Szóval, egyre több gyerekkel foglalkoztunk, így végül megalapítottuk a művelődési egyesületet. Megterveztük az emblémáját, a mi házunk téglából kirakott körvonala látható rajta, azon egy kapu, mely búzával, vagyis arannyal van körbedíszítve, három-három sorban, merthogy három lányom van, és különben is a három egy varázsszám. Egy életfa van benne, mely széthajlik, közte tulipánokkal, ezek a különböző szakcsoportokat jelképezik, a szerteágazó tevékenységet. Az Aranykapu név nem csak a közismert gyerekdalra asszociál, mert rengeteg jelentése van, a többi közt a templomok díszes kapuját is így nevezték. Egyesületünk mottója: Gyermekeinknek nagyszüleink örökségét! Közben rengeteg dolgot megtanultam, például a húsvétitojás-festést, írókázást, tagokat toboroztam, oktatókat szerveztem, gyakoroltam a csoportokkal, a férjem pedig az elnöki teendőket látja el, pályázatokat ír. Rengeteg rendezvényen vettünk részt, és mi magunk is szerveztünk, például egyesületünkkel együtt farsangoltak az óvodások, iskolások, felvonultunk Ada központjában, és közösen égettük el a kiszebábot. 2011-ben öt tánccsoportunk volt, óvodások, alsósok, felsősök, középiskolások és felnőttek.
Archív felvétel 1997-ből: az első csoport, melyből kinőtt az Aranykapu ME
* Most már kevesebben vannak, és a koronavírus-járvány bizonyára az Aranykapu tevékenységére is kihatott.
— A kivándorlás miatt sajnos nagyon megcsappant a létszámunk, két néptánccsoporttal működünk, a Pöttöm az óvodás korosztályé, a Kopogtató pedig vegyes korcsoportú az általános iskolások számára. Emellett kórusaink vannak, a Pöttömben fiúk, lányok vegyesen énekelnek, a Tulipán, a Pántlika és a Rokolya női énekkar. Citeracsoportunk tagjai általános iskolások. Vonóscsoportunk 2018-ban alakult meg, de sajnos nem tudott fennmaradni. Kosárfonóink a kezdettől fogva működnek, tizenöt éve pedig tájházat is vezetünk. Rendezvényeink közül kiemelném a minden év június 24-én megszervezendő, hagyományos, szabadtéri évadzáró műsorunkat, melyet a Szent Iván-napi tűzugrás követ. Szerencsére ezt tavaly is meg tudtuk tartani, a koronavírus-járvány miatt azonban sajnos elmaradt Ada központjában, a korzón az augusztus 15-ei nagyboldogasszonyi Aranykapu Vásár, melynek keretében a szabadtéri színpadon kultúrműsorral lépünk fel, a rendezvény pedig utcabállal ér véget.
Tojásfestés húsvét előtt az Aranykapuban 2019-ben
* Véletlen, hogy az épület egyik felében van az óvoda, ahol dolgozik, a másikban pedig az Aranykapu?
— Én ide jártam óvodába, az Aranykapu épületrész pedig közösségi térként funkcionált mindig. Gyerekként nagyon szerettünk abba az épületbe járni, kimeszeltük, pingpongasztalt állítottak fel nekünk, ott jöttünk össze. 2019-ben a Magyar Nemzeti Tanács pályázatának köszönhetően renoválhattuk az épületet. Ajtót, ablakot cseréltek, hőszigetelték, külső-belső festést végeztek rajta. Ada Község Önkormányzatának támogatásával pedig a vízszigetelés lett megoldva. Az ősszel a Csoóri Sándor Alapban elnyert pályázat segítségével a már meglévő melléképületet renováltuk a tájházban, kicseréltük a tetőt, az ajtót és az ablakokat, novemberben a Bethlen Gábor Alapnál nyert pályázat segítségével az udvaron fedett teraszt, közösségi teret alakítottunk ki. Hálás vagyok a jóistennek, hogy energiát adott mindahhoz, amit időben, egészségben a családomnak, az óvodás gyerekeknek, az Aranykapu tagjainak, a rendezvények által az embereknek tudtam, tudok adni nagyon nagy szeretettel.
