Gyerekverses kaland
LENNERT MÓGER Tímea
2015.07.13.
LXX. évf. 27. szám
Gyerekverses kaland

Kollár Árpád vajdasági származású irodalmár, a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) elnöke, irodalomszervező. A Milyen madár című verseskötete különleges módon mozgatja meg a gyermeki és a felnőttfantáziát, talál széles olvasóközönségre határokon belül és azokon túl.


Bach Máté felvétele

* Egy interjúban egyetlen mondatot kértek tőled, melyet kiemelnél a munkáid közül. Válaszod a legutóbbi, „progresszív” gyerekverseket tartalmazó köteted címe, a Milyen madár volt. Miért ez a kedvenced?

— Ez a mondat egyúttal a Milyen madár címadó versének első sora is. Azért emeltem ki pont ezt, mert éppen akkor jelent meg a kötet, amikor az interjú készült. Kihasználtam a lehetőséget, hogy felhívjam rá a figyelmet, hogy reklámozzam egy kicsit. Ez persze nem igaz. Azért emeltem ki, mert éppen akkor ez volt számomra a legkedvesebb. Valójában azért, mert mindig bajban voltam a címadással, a verseknél is, a kötetnél pedig végképp. A Milyen madár esetében mégis végig evidens volt, hogy ez lesz a cím. Ez volt az első sor, az első mondat, melyet leírtam a könyvből, ezzel indult számomra a gyerekverses kaland. Talán ezért is mondtam abban az interjúban „csont nélkül”, hogy ez az.

* A Milyen madár versei „nem nézik hülyének a kölyköket”, nem gügyögnek, az életkor rohamosan nő a kötetben. Mi volt a célod, ledönteni a gyermeki tabukat, és tükröt állítani a felnőttek gyermeki énje elé?

— Nem voltak ilyen erős céljaim. Gyerekverseket szerettem volna írni, mindjárt egy egész kötetre valót. Azt nem tudtam, hogy milyeneket, de legalább azt tudtam, hogy milyeneket nem. A többi jött magától. Nem akartam tabukat döntögetni. Azok a könyvek mindig is idegesítettek, amelyek nagyon akarnak valamit, amelyek nagyon tudják, hogy mit akarnak. Nem ritka manapság az ilyen gyerekkönyv sem. Vesz 1 kiló 34 deka tabut, és jól megírja. Azt persze tudtam, hogy mai hangon akarok megszólalni, alkalmazva a kortárs költészet eszköztárát. Az is nyilvánvaló volt, hogy semmi kedvem gügyögni, mert a gyerekek nem hülyék, akkor meg minek erőlködjek fölöslegesen. Ilyen keretek között fogtam hozzá, és menet közben derült ki számomra is, hogy pontosan mit is csinálok. Menet közben jöttem rá, hogy ez jobb, nagyobb kaland lesz, mint amire számítottam. Jó kis aknamunka: alászállás a saját és mindannyiunk közös gyermeki énje felé.

* Illeszkednek az illusztrációk a szókimondó versvilághoz. Karakteres színek, élőlények, állatok, a leggyakrabban előforduló elem a nyúl… Hogyan folyt az összmunka az illusztrátorral?

— Az a legszebb az egészben, hogy sehogy. Az illusztrátor, Nagy Norbert megkapta a verseimet, elolvasta őket, és készített belőlük, hozzájuk egy nagyszerű kötetet. Még csak nem is találkoztunk személyesen a kötetbemutató előtt. A szerkesztőkön keresztül lehetőségünk volt kommunikálni, de nem sok mindent kellett megosztanom vele. Bőven elég volt, hogy az illusztrátorra és a kiadóra bíztam a szövegek sorsát. Norbi egyre jobb és „ütősebb” terveket küldött, míg egyszer csak összeállt a könyv. Persze ez is egyfajta összmunka, csak a folyamatban nem közvetlenül én magam, hanem a verseim vettek részt. Norbi sokszor elolvasta őket, nagyon sok időt, energiát fektetett a kötetbe, ami meg is látszik a végeredményen. Sajátos személyes viszonyt hozott létre a képek és a szövegek között. A képek kontextusában új könyv született, ami számomra, az író számára is rengeteg újdonságot tartogatott a versekkel kapcsolatban is.

* A most „bicikliző nyúl” járt Nem Szarajevóban (hogy a második könyved címére célozzak), a Például a madzag című első kötetben határokat feszegetett, volt főbakter a Kultúrcsempész Sínbuszon, utat tör fiatal írók számára a FISZ elnökeként. Teljes-e a (tér)kép, illetve mi jöhet még?

— Ami az utóbbiakat illeti, remélem, hogy egyre kevesebb minden, ami pedig az előzőeket, remélem, hogy egyre több minden. Jön. Bár nagyon szeretem az irodalomszervezői munkát, egyre terhesebb számomra. A Fiatal Írók Szövetségét nemsokára átadjuk a fiatalabbaknak, hiszen komikus lenne negyven felé közeledve fiatal íróként mutatkozni. Ezzel egyidejűleg ismét felfedeztem az írás és az olvasás öncélú örömét. Bármilyen furán hangzik is, újra rá kellett jönnöm, hogy a mindennapi szakmai rutinon túl milyen jó írni és olvasni, hogy eredetileg miért is kezdtem el irodalommal foglalkozni. Ebben a Milyen madár izgalmas kalandja nagyon nagy segítségemre volt. A kiadónál van már egy szinte kész mesekönyvem, nemsokára elválik a sorsa. Illetve elkezdtem rövidprózákat írni, és magam is megdöbbentem, mindez milyen élvezetet okoz.

* Milyen (anyaországi és határon túli) kiadói és egyéb projektumokon van túl, és mire készül jelenleg a Fiatal Írók Szövetsége?

— Évente több mint száz programunk van Magyarországon és úgyszólván a határon túl, a magyar nyelvterületeken. A FISZ tudományos sorozata mindig is igen erős volt, nemrég érkezett meg Mészáros Márton Reformáció, közvetítés, nyilvánosság című könyve, mely a kutatási területének fontos hivatkozási alapja lesz. Előkészületben van három fiatal apokrifos szerző műve is az Apokrif folyóirattal közös kiadásban. Újvidéken folytatjuk az Olvass be! kritikai beszélgetéssorozatot Berényi Emőke és Patócs László koordinálásával. A nyár és talán az év legfontosabb rendezvénye pedig a nyári visegrádi FISZ-tábor lesz, melyen minden évben nagyon sok határon túli fiatal magyar szerző is megfordul. Ennek az idén a FISZ-turnébusz a felvezető rendezvénye. A Valyo csoporttal közösen szervezett portya keretében a fiatal íróink egy szürreális, átalakított repülőtéri kisbusszal fognak kalandozni, és a legváratlanabb helyeken felolvasni a nyugati régióban, illetve a Felvidéken. Az ősszel Korpa Tamás és Varga Betti szervezésében lesz egy izgalmas falukonferenciánk, melyen az előadóink a kortárs irodalom újszerű faluképét vizsgálják majd. Erre jómagam is készülök egy dolgozattal, mely Tolnai Ottó munkásságának atipikus couleur locale reprezentációjával foglalkozik.

* A Milyen madárral és Veled hol, mikor találkozhat a vajdasági (olvasó)közönség, illetve gyakran jársz-e haza — hazajársz Vajdaságba?

Beszédes István jóvoltából rendszeresen megfordulok Zentán, a zEtna irodalmi fesztiválján, és szó volt már róla, hogy a szabadkai könyvtárban is be fogjuk mutatni a könyvet, illetve egy kisebb vajdasági körút szervezése is folyamatban van. Gyakran járunk haza, bár a szülők szerint — érthetően — nem eléggé gyakran, főleg most, hogy megszületett a harmadik gyerekünk is. Álmos fiunk miatt is Kincső első útja nemrég, egy hónapos korában az Álmos-hegyre vezetett, melyet ma Fruška gorának hívnak.

* A könyv angol és francia fordításban is megjelent. Nemzetközi babérokra tör a Milyen madár?

— Pontosabban fogalmazva egyelőre csak a fordításokig jutottunk el. Az angol szöveg teljes egészében elkészült, ezt ajánlja a kiadóm, a Csimota Kiadó, a külföldi partnerei számára, hátha megtetszik nekik. Franciára pedig csaknem tíz verset fordítottak le ugyanezzel a céllal. Mindkettőnek nagyon izgalmas tanulságai voltak. Nagyon érdekes egy idegen nyelven hallani, követni a szöveg lüktetését. Magam is meglepődtem, hogy például az angol mennyire jól visszaadja az eredeti vers hangulatát. A franciát kevésbé tudom megítélni, ott viszont a fordító visszajelzése volt döbbenetes. A többek között Kosztolányit is fordító szakember azt írta, hogy a Milyen madár versei nagyobb kihívás voltak számára, mint egy Kosztolányi-fordítás. Egy szabadkai költő számára nincs is ennél nagyobb büszkeség. Tudni kell, hogy a magyar irodalomban honos gyerekköltészet eléggé társtalan. Számunkra még szerencsére evidens a gyerekverskötet, miközben külföldön nagyon nehéz kiadni ilyesmit. Ezért is gondolkodunk a kiadóval kísérletképpen a Milyen madár lírai ihletettségű prózai transzformációján.

* A gyerekkönyv írása közben dolgoztál egyéb kéziraton is? Nehéz (volt) elvonatkoztatni?

— Valósággal lehetetlen volt. Képtelen vagyok egyidejűleg több köteten is dolgozni. A Milyen madár kedvéért félbe kellett hagynom a harmadik úgynevezett felnőtt-verseskötetemet. Pont akkor, amikor rátaláltam a hangjára, a tartalmára. Igaz, volt ebben némi csel és gyávaság is. Szükségem volt egy áttételre ahhoz, hogy feldolgozzak bizonyos témákat. Ez az áttétel maga a gyerekhang, a gyerekvers volt. Viszont mindez talán pont jókor történt, hiszen a Milyen madárban olyan poétikai megoldásokra és hangra leltem, amelyet később is magammal fogok vinni.

* Egy jellemző sor a Milyen madárból?

— Nemcsak az első kérdés okán, hanem még mindig: Milyen madár.

* A gyerekeid kedvenc sora(i) a Milyen madárból?

Egyértelműen a hülyeversek, az Ez az egyik hülyevers és az Ez a másik hülyevers. Ezeket a gyerekeim fejből fújják. A jóapám meg bepánikolt / mind megitták a pálinkót résznél persze mindig nagy rötyögés van.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Irodalom rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..