A nagymamámnak igaza is lett, hiszen a tanító vagy tanár, miután befejezte az egyetemet, utána is továbbképzi magát, újdonságokkal szembesül, készül az órákra… De megéri, mert az igazán jó pedagógusok nyomot hagynak maguk után, akár példaképpé is válhatnak. Felemelő érzés, ha van kinek átadni mindazt a tudást, tapasztalatot, amelyet megszereztek az évek során.

Rám is nagy hatással volt egykori tanító nénim és a későbbi tanáraim. Éppen ezért örömmel fogadtam a hírt, hogy két volt diákom, Bálint Vanessza és Tóth Tímea is gyerekekkel szeretne foglalkozni a jövőben.

Tanítani felelősség és küldetés

Bálint Vanessza elsőéves hallgató a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanítói szakán, és május utolsó hetében hospitált, szakmai gyakorlatozott a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskolában. Megkértem, válaszoljon néhány kérdésemre.

Vanessza (jobbról) és a negyedikesek

* Miért ezt a továbbtanulási irányt választottad?

– A gimnáziumi tanulmányaimat Nagybecskereken fejeztem be 2025-ben, majd a középiskola után a tanítóképzőt választottam, mert mindig közel álltak hozzám a gyerekek, és már fiatalabb koromban is éreztem, hogy szívesen foglalkoznék velük. Úgy gondolom, a tanítói hivatás nem csupán munka, hanem felelősség és küldetés is. Számomra nagyon fontos, hogy egyszer olyan pedagógus váljon belőlem, aki nemcsak tanít, hanem támogatja, motiválja és meg is érti a gyerekeket.

* Kollégiumban laksz. Jut-e elég időd a tanulásra?

– Azért lakom kollégiumban, mert ez bizonyult a legjobb megoldásnak számomra. A mindennapos utazás nagyon fárasztó lett volna, a lakásbérlést pedig hamar kizártam, mert társasági embernek tartom magam, és szükségem van a közösségre, a baráti beszélgetésekre, a közös, délutáni kávézásokra. A tanulásra mindig jut időm, leginkább esténként, amikor már csendesebb a kollégiumi élet, és jobban tudok koncentrálni. Nagyon jó szobatársaim vannak, Anita és Evelin. Már az első pillanattól megtaláltuk a közös hangot, és sok mindenben segítettek nekem elsőévesként, legyen szó az egyetemről vagy a kollégiumi életről. Mivel mindketten másodévesek, sok hasznos tanácsot osztottak meg velem, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Kezdetben egy kissé féltem Szabadkától, hiszen messze van Magyarcsernyétől, és akkor még egyetlen ismerősöm sem volt a városban. Az idő múlásával azonban minden sokkal könnyebbé vált: sikerült barátokat szereznem, megszoktam az új környezetet, és Szabadkát is egyre jobban megismertem. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a Bosa Milićević Kollégium lakója lettem, ahol sok évfolyamtársammal élhetek együtt.

* Szerinted milyennek kell lennie egy jó tanítónak?

– Mindenekelőtt szeretnie kell a gyerekeket. Nagyon fontos a türelem, a megértés és az empátia, hiszen minden gyermek más személyiség. Emellett egy pedagógusnak következetesnek, kreatívnak és motiválónak is kell lennie, hogy a gyerekek örömmel járjanak iskolába, és bizalommal forduljanak hozzá. Úgy gondolom, a jó tanító nemcsak oktat, hanem példát is mutat emberségből és kitartásból.

* Mi a hobbid, azaz mit csinálsz legszívesebben a szabadidődben?

– Igazi hobbim nincs, de szabadidőmben szívesen olvasok, főként regényeket. Emellett szeretek időt tölteni a barátaimmal, közösen kávézni vagy csak beszélgetni. Mostanában a fagyizás is gyakori program lett számunkra, főleg a nyári időszakban.

Vanessza Nyári Angéla negyedikes tanulóinál „vendégeskedett”. Kíváncsi voltam a benyomásaira, illetve hogy mi az, amit magával visz ebből a néhány napból.

– Az fogott meg a negyedikesekben, hogy felszabadultak, nem szégyenlősek, kommunikatívak. Jól gondoltam, hogy első gyakorlatnak jobb lesz alsós tanulókkal dolgozni. A gyakorlatom során magammal viszem az empátiát, a nyitottságot a gyerekek felé, valamint a kreatív tanítás iránti elköteleződést, melyet már eddig is kialakítottam. Szeretném kiemelni Nyári Angéla tanítónőt, aki tárt karokkal fogadott az osztályában, és rendkívül segítőkész volt. Remek pedagógusként tisztelem, hiszen annak ellenére, hogy már régóta tanít, teljes mértékben integrálta az online és a digitális eszközöket, ezáltal pedig érdekesebbé tette az óráit. A hagyományos módszerek mellett a digitális eszközök is a tanítás részévé váltak, és ezt a példát én is követni fogom a jövőbeli munkám során.

A jó óvónő türelmes

Tóth Tímeával is május végén találkoztam a helyi iskoláskor előtti intézményben, ahol az óvónői tevékenységet figyelte, hogy ellesse a jövendő munkájának fortélyait. Neki is hasonló kérdéseket tettem fel.

Tímea (jobbról) az ovisokkal

* Miért ezt a pályát választottad?

– Szabadkára jártam a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskolába turisztikai és szállodaipari technikus szakra, jelenleg a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar óvodapedagógus szakának elsőéves hallgatója vagyok. Mivel négy évig Szabadkán voltam középiskolás, a várost jól ismerem, nem voltak gondok. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, ezért döntöttem úgy, hogy az óvóképzőt választom. A középiskolában is, és jelenleg is kollégiumban élek. Szeretek ott, mindig történik valami, nem szoktunk unatkozni. A tanulásra jut idő, a szobatársaimmal nagyon jól kijövünk, és segítünk egymásnak.

* Milyen érzés volt visszatérni a régi óvodádba?

– Nagyon jó. Visszajöttek a régi emlékek. Nekem nem Fazekas Erika volt az óvónőm, de ismerem őt, mert amikor ovis voltam, a másik csoportot vezette, és sokat voltunk együtt. Közösen uzsonnáztunk, mentünk sétálni vagy ki az udvarra, és a műsorokra is együtt készültünk.

* Szerinted milyen egy jó óvónő?

– A jó óvónőnek türelmesnek kell lennie. Nekem nagyon tetszik a gyakorlat itthon, Magyarcsernyén az oviban. Az első napon egy kicsit izgatottan mentem, mivel egy új dologban próbáltam ki magam, de mostanra már beleszoktam. A gyerekek közvetlenek és befogadóak voltak, aminek nagyon örültem. Sajnálom, hogy most csak öt napot lehetek velük, biztosan hiányozni fognak.

* Mivel töltöd a szabadidőd?

– A szabadidőmben általában édesapámnak szoktam segíteni az itthoni munkákban, a melegágyban sok virágot nevelünk. Emellett a barátaimmal is szeretek együtt lenni.

Bízom benne, hogy Vanessza és Tímea hamarosan a kolléganőim lesznek. Mindenesetre a gyerekek szívébe már most belopták magukat.