A királynék városa e rangos megmérettetésre igencsak megszépült, s értékes programokkal csábítja a látogatókat. A vendégvárás része volt Gyenge Tibor és a Győri Filharmonikus Zenekar vendégjátéka, Rajna Martin vezényletével. A műsor igen vonzónak ígérkezett, Beethoven D-dúr hegedűversenyét és Richard Strauss Imigyen szóla Zarathustra szimfonikus költeményét hirdette a plakát.

A műsorfüzet szerkesztője a bécsi klasszikus művét a hegedűirodalom talán legfontosabb versenyműveként mutatta be. Itt egy kicsit elgondolkoztam, eszembe jutott Mozart A-dúr darabja (K. 219), Mendelssohn, Brahms, Csajkovszkij versenyműve: nehéz a legjobbak között mércét állítani. Egyezzünk meg, nem írtak jobbat.

A koncert elején megismerkedtem a fellépő művész édesapjával, Gyenge Tiborral, a Savaria Szimfonikus Zenekar nagy hírű koncertmesterével, akit az elmúlt szezonban az Év Zenekari Művésze megtisztelő címmel is kitüntettek. Beszéltünk a műsorról, és megjegyezte, hogy fia a beethoveni opus autentikus előadásához nyúlt vissza. Igen, az évszázadok alatt sok manír és sajátos felfogás ragadt a darabra, így a tiszta forráshoz való visszatérés nagyon vonzó volt számomra.

A szólistára s a koncertre sokáig fogok emlékezni. Egy leheletfinom előadásnak lehettem tanúja. A művész természetes egyszerűséggel adta elő a művet, számos kis igazgyöngy színesítette az interpretációt, itt említhetem az első tétel végén az üstdob és a hegedű visszafogott párbeszédét, a harmadik, rondótétel diszkrét indítását. A közönség ovációval fogadta az előadást, amit a művész a zenekar koncertmesterével, Györe Nórával előadott duettel honorált. A ráadásdarab kiválasztása is szimbolikus volt, hiszen a Ballada és tánc szerzője, Ligeti György szinte napra pontosan száz éve született. A másik kötődés, hogy mind Ligeti, mind Gyenge erdélyi gyökerű, a zeneszerző Dicsőszentmártonban, a hegedűművész Nagyszebenben született.

A hangverseny második részében a Strauss-mű következett. A német szerző talán legismertebb kompozíciója sokáig csupán a zeneértők körében volt népszerű, de 1968-ban a 2001: Ürodüsszeia című film nyitózenéjeként robbant be a köztudatba, s kapott kitüntető figyelmet.

A posztromantikus mű minden zenekar számára igazi próbatétel, s a győriek igazán jól vizsgáztak előadásában. A karmester, Rajna Martin a generációja egyik legtehetségesebb művésze, az Operaház első karmesteri posztjának várományosa (feltéve, ha elülnek az intézmény körüli, ízléstelen botrányok). A dirigens nagy elánnal vetette bele magát az előadásba, s kiváló produkció született. Halkan jegyzem meg, hogy az egykori moziterem nem alkalmas e monumentális mű előadására, a fortissimóknál a hallgató igazi hangzavarnak lehetett részese.

Még egy megjegyzés: Veszprém európai ismertségi babérokra tör, aminek része volt e nemzetközi színvonalú előadás is. A félezres terem harmada üres volt, s amikor hivatalos fotót kértem az illetékesektől, még csak nem is válaszoltak. Ezeken az aggasztó jeleken a rendezőknek ugyancsak el kell gondolkodniuk, ha sikerrel kívánják abszolválni az ünnepi évet.