Sorolhatnánk reggelig, hiszen Gusztávok mindig is voltak, mindig is lesznek. Az esendő kisember, akit néha sajnálunk, néha kinevetünk. Néha bizony mi magunk is Gusztávok vagyunk. Gondoljanak csak jobban bele. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház csapata belegondolt. Legújabb bemutatójában nem mással, mint szürke barátunkkal, Gusztávval foglalkozik.

A szerző felvételei

A figurát a Jankovics—Dargay—Nepp-hármas találta ki, a három szál hajjal megáldott emberke pedig hamar sikeres lett. Olyannyira, hogy külföldön is vetítették, és mindenhol nagy sikert aratott, hiszen szöveg nincs benne, nem kell hozzá magyarul tudni, s a jelek szerint Gusztávok még külföldön is vannak, s annyira emberi ez a karakter, hogy szinte mindenki tud vele azonosulni. Néha füllent, egy picit kapzsi, nagyravágyó, sokszor dőlnek dugába nagy tervei, mégis szerethető, és néha sajnáljuk is. Egy történet szerint Dargay keresztapjáról kapta a nevét, őt hívták Gusztávnak. Egy másik történet szerint viszont az alkotók felcsaptak egy telefonkönyvet, és ráböktek az első névre — innen a karakter neve.

Gusztáv a hibás mindenért. Ez a címe az előadásnak, melyet Kokan Mladenović rendezett. Mivel a munkafolyamatban asszisztensként magam is aktívan részt vettem, végigkövethettem, hogyan alakul, formálódik, áll össze lassan a sok apró jelenetmorzsából, ötletmozaikból a nagy kép. Ehhez pedig a rendező mellé kellett egy lelkes és profi színészgárda is. Búbos Dávid, Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek és Szorcsik Kriszta az első naptól az utolsóig formálták magukat, ásták elő magukból a gusztávságot. A munka (mint sokszor) improvizációkkal indult, a színészeknek különféle szituációkba helyezett Gusztávokat kellett megalkotniuk, majd a mai kor Gusztávjáról lerántaniuk a leplet, megfigyelni, mi változott, változott-e valami a rajzfilm óta benne. Megkeresni a választ arra a kérdésre, hogy vajon ő hogyan viselkedne ma. Mik volnának a gondjai ma? Változtatna-e azon, ami nem tetszik neki?

Az előadás több szempontból is izgalmas a nézők számára (s meggyőződésem, hogy a színészek számára is): a színpad középpontjában játszódó jelenetek ugyanis két oldalról szintén a színészek által élőben kapják a képi és a hangbeli kulisszát. A pódium jobb felén egy kamera alá kerülnek a képi anyagok. Egy álom képei vagy éppen egy utcakép, balról pedig a zajokat, zörejeket, ajtónyikorgást, lépéseket, egy elhúzó autó hangját, szóval szinte minden hangot kiadó tárgyat „hangosítanak” a színészek. Nem unatkozik sem szem, sem fül.

Szóval itt van ez a szürke hivatalnok, az állampolgár, a kizsákmányolható munkás, az idealista, a rendszer kiszolgálója. Gusztáv. Régen és ma. A kérdés pedig, mennyiben vonható felelősségre Gusztáv mindazért, ami az őt körülvevő társadalomban történik vagy éppen nem történik. Erre a választ majd megadják önök, a nézők.

Az előadás dramaturgja Góli Kornélia, a zeneszerző Szerda Árpád, a díszletet Marija Kalabić tervezte, a jelmezeket pedig Marina Sremac. Hogy Gusztáv arca minél tökéletesebben megjelenjen a színpadon, maszkokra is szükség volt, ezeket Nenad Gajić készítette, s hogy minél élőbbek legyenek ezek a maszkok a színpadon, Igor Greksa segítette tanácsokkal a színészeket. A fényterv Majoros Róbert munkáját dicséri. Ha olvasóink is szeretnének találkozni Gusztávval, azt január 21-én 19.30-kor tehetik meg, ekkor lesz ugyanis legközelebb műsoron a Gusztáv a hibás mindenért című darab a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban.