home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Gusztáv a színfalak mögött
Szerda Zsófi
2020.10.11.
LXXV. évf. 41. szám
Gusztáv a színfalak mögött

Be a kombiba, ki a kombiból, díszletállítás, fényezés, bepakolás, kipakolás, vasalás, próba, vacsora, szálláselfoglalás, öltözés, smink, frizura, függöny, fények, izgalom, játék, taps, izzadtság, tusolás, hátradőlés, frissítő, hideg ital, kerekasztal-beszélgetés. Minden vendégség különleges, így van ez a színházakkal is. Amikor egy társulat vendégjátékra utazik egy másik városba, egy nap alatt meg kell szoknia, belaknia az új színházi teret. Elkísértem a Kosztolányi Dezső Színház csapatát a Sterija Játékokra, melyen a Gusztáv a hibás mindenért című előadással szerepelt a fesztivál versenyprogramjában. Nézzenek be velem önök is a színfalak mögé, ismerjék meg, milyen is egy ilyen vendégjáték.

A csapat begurul Újvidékre, a házigazdák fogadják, a tagok elfoglalják a szállást, próbára sietnek, bejárják a teret, jóleső izgalom mindenkiben. A technika már korábban megérkezett, reggel óta építik a díszletet, állítják a fényeket és a hangot. Bemelegítés, kezdődik a próba. A rendező, Kokan Mladenović még ad néhány instrukciót a színészeknek. Előadás után aztán melléjük huppanok koccintani.


Ültetésrend korona idején

Mészáros Gábor színművész imádja, amikor már délelőtt megindul a csapat, s az egész napja a vendégjátékról szól. Így van ideje rákészülni, próbálni, bejárni a teret.

— Mindig izgalmas látni, hogyan reagál a közönség. A Sterija fesztiválon a járványhoz adaptálódva ugyan, de telt ház előtt játszottunk. Egészen más egy fesztivál közönsége. Arra is oda kell figyelnünk, hogy az új térhez hogyan adaptáljuk az előadást, ez nagy kihívás, van, ahol kisebb, van, ahol egy picit nagyobb a tér, mint otthon. Előadás után a közönség egy részével találkozunk is, elmesélik benyomásaikat, és a fesztiválokon általában kerekasztal-beszélgetésen is részt veszünk. Nagy öröm volt előadni a Gusztávot a Steriján. Éreztem, hogy az egész csapatban van valami plusz. Nem szép ezt mondani, de amikor máshol játszunk, az ember még jobban igyekszik, mint egyébként. A színész természetesen mindig arra törekszik, hogy kihozza magából a 100 százalékot, de ilyenkor talán még a 110 is megvan.


Jelmezek próbára várva

Kíváncsi voltam, Gábornak melyik a kedvenc színházi tere a Kosztolányi Dezső Színház deszkáin kívül.

— Már sok színházban játszottam, de a kedvencem még mindig a szegedi régi zsinagóga és a Bitef Színház Belgrádban. Nem véletlen, hiszen mindkettő templom, s ettől számomra nagyon különlegesek.

Búbos Dávid is egyetért Gábor szavaival, szerinte is más érzés új helyen játszani.

— Ilyenkor megjelenik bennem valami pluszenergia, hiszen olyan emberek előtt léphetek színre, akik nem feltétlenül járnak Szabadkára színházba. Meg akarom mutatni, hogy én, a társulat egyik legfiatalabb tagja mire vagyok képes. A színházamat képviselem, oda kell magam tennem rendesen. Itt, az Újvidéki Nemzeti Színházban sokkal nagyobb a tér, s a Gusztávban minden apró mozdulat számít, ügyelni kell rá, mi változik az otthoni térhez képest. Az én kis kellékes dobozom például most más helyre került, úgyhogy végig azon kattogott az agyam, ne felejtsem el, hova tettük, nehogy belerontsak a kolléga kellékeibe, óriási koncentrációt igényel mindez. Ha új helyen játszunk, szeretek egyedül eltölteni egy kis időt a nézőtéren s a színpadon, hogy magamba szippantsam a tér esszenciáját. Ráadásul ez technikai szempontból is fontos. Egy szöveges darab esetében fel kell mérni, mekkora a tér, melyet be kell beszélni. Én még nem játszottam túl sok helyen, de nagyon szeretem a vendégjáték izgalmát. Például amikor Kisvárdán a Mosoly című vizsgánkat adtuk elő, teljesen át kellett variálnunk a csipkegyárban készült előadás terét. Hol jövünk be, hova mászunk, hova bújunk, minden más volt, mint eredetileg.


Az utolsó rendezői instrukciók

Mikes Imre Elek már nem tagja a KDSZ társulatának, Újvidéken él, így „otthon” volt a Steriján.

— A vendégjátékok alkalmával nagyon kíváncsi szoktam lenni a térre, ahol játszunk. Mekkora a színpad, milyen a terem, kényelmesek-e a székek… Szeretek bekukucskálni a sarkokba, megismerni azokat a részeket is, amelyeket a közönség nem láthat, megkeresni a helyeket, ahonnan a színpadra juthatok, a kellékeknek megtalálni a helyét, és olyan pontokra rejteni őket, ahonnan könnyen behozhatóak, de a közönség számára nem láthatóak. Próba után szeretek lemenni a nézőtérre, mászkálok, leülök, figyelem a színpadot. Megvizsgálom, mit lát a néző az első és az utolsó sorból. Különböző pontokról hallgatom, jó-e az akusztikája a térnek. A kollégák készülődése, a fénykorrekción dolgozó szakemberek párbeszéde, csörömpölése furcsa, de izgalmas hangképet nyújt. Az előadás és a beöltözés előtt nagyon szeretek meginni egy jó kávét és élvezettel elszívni egy cigarettát, mint aki jól végezte dolgát, pedig az előadás, a nagy feladat ilyenkor még előttünk van. Gyorsan átöltözöm, majd még egyszer ellenőrzök mindent. Vetek egy utolsó pillantást az üres nézőtérre, hiszen néhány perc múlva már tele lesz. A takarásban már mindenki koncentrál. Szeretek lefeküdni, nyújtózkodni egyet, nagyokat lélegezni. Ilyenkor megnyugszom, és érzem, ahogy testileg-lelkileg rengeteg energia szivárog belém. Lemegy a fény, mindenhol sötét lesz, majd lassan kivilágosodik a színpad, és kezdődik a csoda.


Kellékasztal

Szorcsik Kriszta Budapestről érkezett Újvidékre. Ő is imádja a vendégjátékokat, különösen a fesztiválokat, mert izgatja, hogyan reagál a közönség.

— Borisz megkérdezte tőlem próba után, volt-e olyan, amikor én fenntartás nélkül elégedett voltam egy előadással. Nagyon röhögtem, és azt mondtam, maradéktalanul sosem tudok elégedett lenni. A Gusztávot mindenestül imádom, szeretek a csapat tagja lenni, és azt is tudom, hogy egy bizonyos szint alatt sosem teljesítünk, de mindig van tovább. Arra törekszem, hogy azt a képzeletbeli lécet még magasabbra tegyem. Mert számomra a színház éppen attól izgalmas, hogy noha egy-egy előadásban ugyanazt reprodukáljuk, de mégis lehetőségünk van a javításra, a finomításra. Megfigyeltem, hogy az otthonitól eltérő színpad-nézőtér viszony néha befolyásolja a produkciót, hiába adunk bele mindent, csináljuk 110 százalékon, megtörténik, hogy a dimenziók miatt az előadás már nem jut el a hátsóbb sorokban ülőkig. Most a Sterija Játékokon szerintem nagyon koncentráltan, pontosan játszottunk, élveztük is. A reakciók alapján a nézők is. Különösen jó érzés volt találkoznom régi, szerb színész kollégáimmal, barátaimmal, a szakmával, elismeréssel gratuláltak a csapat munkájához. Az utazás nagy macera, különösen ebben a koronás időszakban, nem megnyugtató a határon ide-oda közlekedni, de amikor már Szabadkán vagyok, és elindul a Radovan vezette „GusztávTrans”, azt már élvezem. Radovan világbajnok sofőr, és a humora is nagyon jó! Kívánok magunknak még sok utat, nézőt, találkozásokat, érdemi vitákat, sört, bort, pálinkát, jó szállást, pazar reggelit.


A rendező nyilatkozik

A már emlegetett Kucsov Borisznak is megvan a saját kis rituáléja vendégjátékok esetén.

— Ha vendégelőadást megyünk játszani, az első dolgom, hogy amikor beérünk a színházba, nem az öltözőbe indulok, hanem megnézem a színpadot és a nézőteret. Megállapítom, hogyan állnak a dolgok. Üdvözlöm az új teret. Arra különösen figyelek, hogy ne egyek túl későn vagy korán. Ha csak tehetem, csirkehúst fogyasztok, mert úgy vettem észre, sok erőt ad. Az evéstől azonban elálmosodom, ezért délután szeretek 20 percre ledőlni sziesztázni. Ezt a vendégjátékok alkalmával úgy oldom meg, hogy keresek egy eldugott, kis zugot a színházban, összetolok néhány széket, vagy egyszerűen csak lefekszem egy picit egy padra vagy a közönség sorai között. Mindig szénsavas ásványvizet iszom. Figyelek, hogy ne túl sokat, de keveset se. Mozgalmas, fizikailag megterhelő előadásaink vannak, ezért fontos a megfelelő folyadékbevitel. Ha nem otthon játszunk, akkor különösen ügyelek arra, hogy kellékeimet átnézzem, hogy olyan helyre tegyem őket, ahol biztosan meglesznek. Többször is ellenőrzöm az előadás előtt, hogy biztosan a helyükön vannak-e.

Kívánok a csapatnak még sok vendégjátékot, izgalmat, új teret, tapsot. Jöjjenek önök is színházba!


Gusztáv várja a közönségét


Próba előtt


A kellékasztal rendszerezése


Érkezik a közönség


Előadás utáni fellélegzés az öltözőben


Egy sikeres előadás után


Gusztáv is megpihen


Színész és kelléke akcióban


Utolsó simítások a hangpultnál


Lekerülnek a reflektorok


A jelmezek visszakerülnek a táskákba


A fesztivál ajándéka

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..