A magyarkanizsai Raffai Ibolya már a téli ünnepkör elmúltával, farsang idején megkezdi a tojások előkészítését, kifújja, megtisztítja, kiszárítja, majd csipkézéssel, gravírozással díszíti a tyúktojást, de kacsa- és libatojást is szívesen használ. Családtagjainak, ismerőseinek is örömmel ad díszes tojást, így már a párját is bevonja a munkába, hogy idejében elkészüljenek az aprólékosan kidolgozott kifújt tojások.

— Tíz éve foglalkozom kézművességgel. Gyöngyfűzött és ásványi ékszereket is készítek, valamint az ünnepekhez kapcsolódó díszeket. A húsvétiak közül a tojás az, ami engem nagyon megfog, ezzel nagyon szeretek foglalkozni. A gravírozott vagy karcolt és csipkézett tojások szerepelnek a kínálatomban. Nálam hónapokkal az ünnep előtt megkezdődik az előkészület. Ez egy nagyon hosszú folyamat, mert a tojásokat be kell szerezni, ki kell fújni, fertőtleníteni, szárítani, majd a gravírozott tojásokat festeni, és ismét jön a száradás, hogy szépen tudjak dolgozni. Nálunk ez egész évben folyamatos, a gravírozás, a minta rávitele a tojásra pedig körülbelül két hónappal húsvét előtt kezdődik. A gravírozás, vagyis a karcolás a tyúktojásra készül, mivel annak puhább a héja, abba könnyebben belemegy a csiszoló. A csipkézést viszont kacsa- vagy libatojásra alkalmazom. Azok keményebb héjúak, szebben ki lehet alakítani rajtuk a mintát. Gravírozni vagy festeni is lehet rájuk. Az ötletek tárháza kimeríthetetlen, amit a képzelet enged, az rákerülhet a tojásra. Azért szeretem a tojásdíszítést, mert végtelenek a lehetőségek.

* Milyen motívumokkal díszíti a tojásokat?

— Én a természetet viszem rá a tojásokra, leginkább a virágokat szeretem, de a kalocsai motívumokat is kedvelem. Nem igazán tudom elképzelni a szimmetriát, mert az nincs a természetben. A csipkézett tojásoknál viszont a szimmetria is megjelenik, ott a népi motívumokból merítek inkább. Fehérhímzés vagy geometriai minta kerül a tojásra, ez is változó. Nagyon szeretem a fehérhímzést viszontlátni a tojásokon. Nem bonyolult elkészíteni egy gravírozott vagy egy csipkézett tojást, de gyakorlatot igényel. Többen kérdezik, hogy nem törik-e el. Igen, eltörik. Nyolc-tíz éve foglalkozom ezzel, de megtörténik, hogy már az utolsó mintát viszem fel, és eltörik. Egyszer egy húsvéti vásárra kivittem a gépet, hogy aki szeretné, megpróbálhassa, és volt sok törött tojás. Akkor jöttek rá, hogy ehhez gyakorlat kell. Meg kell tanulni, mennyire lehet rányomni a fúrót, mert ha jobban rányomjuk, akkor behorpad, de ha nem nyomjuk rá eléggé, akkor nem karcolja rá a mintát. Több fúrófejet használok. A csipkézés esetében pedig van, hogy nyolc-tízet is kell.

* Milyen eszközöket igényel a gravírozás és a csipkézés?

— Ugyanazt, nem kell külön eszközöket használni. Egy kézi gravírozógép kell hozzá, meg sok-sok fúrófej. Mást nem igényel, de rengeteg türelmet igen. Számomra a tojásdíszítés kellemes időtöltés, kikapcsolódás. Egyébként is nyugodt személyiségnek tartom magam. Ki tudom zárni a külvilágot, és teljes nyugalomban dolgozom, de ezt nem is lehet másként csinálni. Olyan embereknek nem is ajánlom, akik gyorsan bestresszelnek, ha valami nem sikerül. Nem remeghet az ember keze. Ha egyszer oda tettem a fúrót, azon már nem tudok változtatni. A fejemben mindig megvan a minta, hogy mit szeretnék viszontlátni, és úgy dolgozom. A gravírozott tojásoknál semmivel sem tudom rávinni a mintát a tojásra, ezért papíron szoktam megtervezni. A csipkézés annyival másabb, hogy ott ceruzával rá tudom rajzolni a mintát a tojásra, és már nem kell azon gondolkoznom, milyen lesz. A minta rávitele után azonban nincs befejezve, az csak félkész állapot. Akkor jön a fehérítés, a mosás, ez egy többlépéses folyamat. Amikor már szép fehér, akkor megint mosni és szárítani kell, amikor megszáradt, damilt húzok át rajta, és azzal lehet felfüggeszteni a tojást. A tojásokat asztaldísznek is tudjuk használni, de ha tojásfát szeretnénk készíteni, akkor arra is fel tudjuk akasztani, és mivel a damil átlátszó, akkor az szinte nem is észrevehető, olyan, mintha a tojás magában lógna, ez pedig csak kiemeli a szépségét.

* Ami a színeket illeti, milyen árnyalatokkal, festékekkel dolgozik?

— A csipkézésnél a kacsa- és a libatojás fehér. Azt nem festem, marad a természetes színe. Viszont a tyúktojásokat festem. Leginkább pirosra, mivel a piros a húsvét színe. Ez Jézus vérét szimbolizálja, de használok zöldet, kéket, sötétebb színeket, melyeken jobban látszik a minta.

* Kézművesrendezvényeken részt vesz?

— Természetesen. Áprilisban nyílik a Nők tárlata a magyarkanizsai Dobó Tihamér Képtárban, ahol majd a csipkézett és a gravírozott tojásokkal is lehet találkozni.

* A család támogatja önt a kézműveskedésben? Gondolom, a családtagoknak, unokáknak minden évben készít díszes tojást…

— Vannak unokáim, ők imádják a díszített tojásokat. Mindenkinek saját tojás kell. Lelkesen viszik az óvodába is megmutatni az óvó néninek, és nagyon büszkék arra, hogy ezeket a mama csinálta. Olyan szinten elfogadták és értékelik a munkámat, hogy a párom is elkezdett tojáscsipkézéssel foglalkozni. Már nagyon sokan mondták, hogy készítsek nekik tojást, ami időigényes. A páromat eleinte csak arra kértem meg, hogy fúrjon ki néhány lyukat, majd még egy kicsit, még egy kicsit, és ma már arra a szintre jutott, hogy ő is gyönyörűen csipkézi a tojásokat. A gravírozást csak én csinálom, de a csipkézésbe besegít. Abban ő is profi lett, és nagyon lelkesen dolgozunk mindketten. A kézművesség tehát a családot is összetartja.

Fotók: Facebook