home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Gorkij, az emigráció bajnoka
Szerda Zsófi
2018.03.28.
LXXIII. évf. 13. szám
Gorkij, az emigráció bajnoka

Makszim Gorkij világhírű orosz író, drámaszerző napra pontosan 150 éve, 1868. március 28-án született.

Eredeti neve Alekszej Makszimovics Peskov volt. Leghíresebb műve az Éjjeli menedékhely. Politikai foglyokat szabadított ki a bolsevik börtönökből, és hevesen bírálta a szovjet rendszert. Noha az elvtársak nem mertek hozzányúlni, mindent megtettek, hogy ellehetetlenítsék.

Nem volt könnyű gyerekkora. Az apja fiatalon meghalt, ezért Gorkijt a nagyapja nevelte. Nem vették fel a Kazáni Egyetemre, úgyhogy bejárta Oroszországot, és még a cári rendőrség is felfigyelt rá. 1898-ban jelent meg egy kétkötetes alkotása, a Karcolatok és elbeszélések, mellyel szintén nagy feltűnést keltett. 1900 körül a Znanyije folyóirat vezetője lett. A börtönt is megjárta, hiszen részt vett a forradalomban, Lenint is személyesen ismerte. Később az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, onnan pedig Capri szigetére.

Amikor hazatért, rögtön a Zvezda és a Pravda munkatársa lett, két évvel később pedig megalapította saját folyóiratát, a Letopiszt. Szembefordult a bolsevik párttal, és keményen bírálta, Lenin azonban tisztelte benne az írót, így vezetőjévé tette annak az irodalmi központnak, amelynek az volt a feladata, hogy oroszra fordítsa a rendszer számára fontos európai és világirodalmi műveket — így jelenhetett meg Wells, Shaw, Anatole France és még sok más alkotó kötete is. Gorkij felkarolta a fiatal írókat és költőket, irányítgatta első lépéseiket.

Később kinevezték a szentpétervári Tudósok Háza vezetőjévé is. Amikor az intézmény néhány tagját a helyi bíróság agyonlövette, megírta nyílt levelét Leninhez, és elvakultsággal, politikai dogmatizmussal vádolta meg. Emiatt aztán megint emigrációba kényszerült, és visszautazott Caprira. 1921-ben tüdőbetegséget kapott, majd Németországba, Csehországba, onnan pedig Olaszországba utazott, és csak 1928-ban látogatott el újra a Szovjetunióba.

A Lenin halála után kialakuló hatalmi harcot messziről — emigrációból — figyelte. Amikor ismét hazautazott, végigkövette Sztálin győzelmét, utazni kezdett az országon belül, és szomorúan tapasztalta, hogy a lenini hagyományok, illetve a marxista doktrínák kedvéért az orosz nép még mindig szegénységben, nyomorban él — sőt, az éhhalál sem ritka. A parasztellenes politikán felháborodva cikket írt, mely valójában egy vádirat volt a sztálinizmus ellen, így ismét el kellett menekülnie az országból. Megint Capri szigetére utazott. Aztán a nagy vezér megbocsátott neki, s visszahívta.

1931-ben — immár végleg hazatérve — vált ünnepelt íróvá hazájában. Megválasztották az I. Össz-Szövetségi Írókongresszus vezetőjének, s az Írószövetségnek is ő lett az első elnöke. Felesége, Katyerina Pavlovna a Vöröskereszt tagjaként ugyancsak embereket próbált kihozni a börtönökből — kivéve, amikor Sorrentóban töltötte a téli hónapokat. Gorkij életében a másik fontos nő Mura volt, azaz Budberg báróné, aki az összes létező titkosszolgálatnak kémkedhetett. Tüdőbajban halt meg 1936. június 18-án.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..