home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Gondolatok egy régi lakodalmi fotóról
Zséli Ágnes
2015.02.25.
LXX. évf. 8. szám
Gondolatok egy régi lakodalmi fotóról

A régi képek őrzik az emlékeket. Legyenek azok jók vagy rosszak. Az albumok megmutatják az ember életútját. Egy ismeretlen képes albumot nézegetve lepereg előttünk a személy sorsa, az érzelmei, az örömteli pillanatok, vagy éppen az, hogy hogyan változott meg az évtizedek során. Olyan ez, mint egy játékfilm. Félő azonban, hogy ötven vagy száz év múlva nem lesz mit elővenni a fiókból. Manapság az ember már másként örökíti meg a mindennapjait.

Erre gondolva eszembe jutnak a régi falusi házak, a tisztaszobában a falon ékeskedő családi felvételek. Az egyenruhát viselő nagypapa képe, az ágy fölött lógó esküvői fotó, a foghíjas, fülig érő mosolyú gyermekek csoportképe. Nemrégiben egy ilyen fotó került a kezembe. Lakodalomban készült. Öt- vagy hatéves lehettem, amikor Szakács Géza törökbecsei fényképész bácsi megörökítette a pillanatot.

Emlékszem még a régi szép lakodalmakra, amikor a vendégek az utcán vagy az udvarban felállított sátorban ünnepelték az új párt, és a porban ropták a táncot. Egy ilyen lakodalomba voltunk mi is hivatalosak. A bátyámmal nagyon örültünk. Emlékszem arra is, hogy édesanyám előre elkészített tortadíszét — melyet régen cukorból és margarinból kevertek ki, s szép rózsaszínre festettek a kis üvegben lévő ételízesítővel — a sok kóstolgatás után meg is ettük. Anyukám mérges volt egy kicsit, mi pedig olyan ártatlanul, bájosan néztünk rá, mintha mi sem történt volna.

Szombaton délelőtt már lázban égtünk, délután pedig minden meghívott gyerkőcnek piroslott a szája, hiszen a málnás „kraklit” vártuk a legjobban. Szép világ volt az.

Édesanyám magyar motívumos, hímzett ruhát adott rám, Géza bácsi pedig elkészítette életem legérdekesebb fényképét. Piros pipacsokkal díszített kiskötő, buggyos, rövid ujjú ingecske, habfehér térdzokni, lakkcipő, ahogyan az a kis néptáncosokhoz illik. A rokonom, Hajni, aki velem egyidős volt, hámos szoknyát viselt.

Amikor csak előveszem ezt a képet, mindig jót nevetek. A pillanat érdekes és sokatmondó.

Mielőtt bementünk volna a fényképészmesterhez — mert akkortájt még sort vártunk —, az anyukám szépen, gondosan megigazította a kisszoknyámat, a búzakalászos köténykémet. Hajnit szintén rendbe hozta az édesanyja. Rohantunk befelé, amikor is mindkét aggódó anyuka — hogy a fényképen a gyermekei a legszebbek legyenek, talán még a menyasszonynál is szebbek — utánunk kiáltott: csak okosan!

Hogy mi történt? Megörökítették a pillanatot, de csak felnőtt fejjel, tizenöt év múltán vettem észre, hogy az karikatúrának is beillene.

Egy tini rokonunk éppen a kattintás pillanatát szerette volna leállítani, s kilépett a sorból, amelyet a mester tíz percig állítgatott, hogy minden a legnagyobb rendben történjék.

— Stop! — kiáltotta a lány, és a kezével is nyomatékosította a mondandóját — Valaki még hiányzik a képről! Vali, gyere!

Olyan hangos volt, hogy még az utcai lakodalmas zenebona is elhallgatott. De késő volt, mert a fotó Vali nélkül készült el.

Én az első sorban feszítek. A jobb lábamon lévő térdzokni a bokám alatt van, a másik pedig a térdemig ér, ahogyan kell. Hajni szoknyájának a hámja az egyik oldalon lecsúszott. Még szerencse, hogy a másik a helyén maradt, mert különben talán le is esett volna róla a szép lakodalmi ruha.

Ez a fénykép életem legkedvesebb felvétele. Elnézve, sokszor eltöprengem, hogyan lehetne ezt a pillanatot és az akkori, gondtalan életemet újra valósággá tenni...  

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..