A Hét Nap állandó munkatársa, a krimik egyetlen illusztrátora, aki nem kevesebb, mint 24 éve hegyezi a tollát, hogy az újság minden egyes számában a rossz és a jó harcát grafikailag villantsa elénk, kiforrott érzékkel ragadva ki egy-egy jellemző szegmentumot a szövegből.
Sötét Géza most összeszedte erejét - persze, ez nem volt nehéz, hisz gyakorlott alkotóról van szó -, és kiállított vagy 17 színes olajfestményt. Szűkebb pátriájának kartonra festett motívumait, egy-két álló figurát, csendéletet - ezek a képek másodindíttatásúak.
Sötét ismét RAJZOL. Színvilága a festő által jól ismert jel- és térszínezésen alul maradt, mert Géza e képek készítése közben is egyértelműen grafikus - rajzoló. És az önmagában éltető szerkezetvilágot rajzolja, azaz festi meg.
A színben megjelölő vonalak (jegenyék, horizont, bokrok, ágak) ésszerűek és tudatosak, berögződöttek.
Alkotónk itt a legerősebb. Itt a ,,remete' rurális ember, önnönmaga bezárt világában él, alkot.
ÉL ÉS ALKOT. De kanyarodjunk vissza az illusztrátorhoz, akinek a sajtó által közölt rajzai több ezerre rúgnak. Ezek a vertikálisan felépített rajzok mesterien, három dimenzióban beszélnek, s egyben feszült, játékos dinamizmust sejtetnek. A figuráknak mondanivalójuk van a már említett krimiszerkezetben, a jó, a rossz, az erkölcsös, a balga, a sirató, a szenvedő jellemek grafikai megfogalmazásban olvashatók, láthatók. Ezeket Sötét Géza élvezettel, tudatosan készíti, és hiszem, hogy alkotói örömét is megleli bennük.
Az alkotó a kiállítás megnyitóján elmondta, hogy őt most az erdősávok, fák, bokrok érdeklik, és fekete-fehérben hozza majd elénk őket. EZ AZ.
A történelmi vajdasági erdősáv a Dunától a Tiszáig húzódik, több kilométeres mélységben - a futóhomok, a viharok s egyebek fékezője. Kimeríthetetlen téma egy vérbeli grafikusnak. Egy néhány évvel ezelőtt megjelent versemből a következőt idézem: ,,Számláljuk a fákat, a földből kitörő grafikákat.' Én hiszem, hogy Sötét Géza kivételes szorgalmával, hatalmas gyakorlatával majd meglátja a fák ágas-bogas körvonalait, ahogy az ég felé kúsznak és az eget ,,csókolják', míg talpuknál ezer cserje finom vonalaival kúszik a nap felé.
A másik gondolatom: Sötét Gézát egy már a múltból jól ismert műfajhoz invitálnám. Ez pedig a KÉPREGÉNY. Ami a Nyugaton már jövedelmező képzőművészeti ággá nőtte ki magát. Ezek a rajzok, az ismétlődő figurák sorozattá épülhetnének, azaz képregénnyé. Hogy a ,,regény' a meglevő rajzokhoz készül-e, vagy az alkotó új szöveget gondol ki, illetve kap, az szerintem Sötét Gézánál teljesen mellékes. Emlékeztetőül elmondom, hogy a rajzfilmkockák is így születnek meg és lesz belőlük egy kis technikai ismerettel mozgókép.