Erről a mindössze néhány száz lakost számláló helységről az idei év elejéig nem is hallottam. Aztán egyszerre nagyon is érdekes lett számomra: itt tartották meg ugyanis az első Gitártábort, ahova a nagyváradi megyei plébániákról érkeztek a fiatalok. A tábor fő szervezője ft. Ozsváth Józsi atya, helyi plébános. Nemcsak azért jelentős ez a rendezvény, mert első alkalommal tartották meg, hanem azért is, mert az oktatók — az Ébredés zenekar tagjai, valamint a keresztény találkozókról már ismert Lehocki házaspár — Vajdaságból érkeztek.
A tábor július 10-én kezdődött a délutáni órákban. A tábori menetrend a Fáklya és az Ébredés zenekar által szervezett hazai Keresztény Gitártáboréhoz hasonló volt. A hangsúly a gitároktatáson volt, délutánonként azonban a játékot és szórakozást hozták előtérbe.
Nem voltak sokan, de ez a kis csapat annál lelkesebben dolgozott. Atomkezdő, kezdő és haladó csoportra lettek osztva, és mindegyiket két oktató vezette. Egész délelőtt folyt a szorgos munka, lelkesen tanulták a fiatalok az akkordokat. Blanka nővér jóvoltából ebéd után kézművestevékenységre, játékra, pihenésre is lehetőségük nyílt, de aki akart, gyakorolhatott is. Az esti program igencsak változatos volt, hiszen tábortűz, filmnézés és karaoké váltotta egymást. Minden tábor velejárója a tánctanulás, és ezek az ifjak ebből is derekasan kivették a részüket. Az idő is kedvezett nekik ez alatt a néhány nap alatt.
Természetesen a viccelődés igencsak fontos szerepet töltött be a táborlakók életében, különösen az ébresztő idején: egy alkalommal a lányok a már ismert fogkrémes trükköt vetették be a fiúk ellen, ők pedig ezt másnap hideg vizes zuhannyal akarták meghálálni, de úgy látszik, a lányok megsejtettek valamit, ezért a táborvezető részesült a meglepetésben.
Keresztény tábor lévén mindennap volt szentmise, melyen a zenélésben váltották egymást a csoportok.
Gyorsan elmúlt ez a néhány nap, és a záróesten igencsak változatos program várta a fiatalokat: a kiscsoportok bemutatták a programjukat, leleplezték az angyalka-bárányka játék párjait, majd Ébredés-koncert és karaoké várta őket.
Az utolsó nap délutánja emlékezetes marad a táborlakóknak: Böcskei László nagyváradi megyés püspök és Vakon Zsolt atya, püspöki titkár és ifjúsági referens is meglátogatta őket. A táborozók nekik is elmondták, amit már annyiszor hangoztattak, hogy nagyon jól érzik magukat, és jövőre is eljönnek.
Ahogy hallgattam a fiatalokat, meggyőződtem róla, hogy élményekben, tudásban és főleg lélekben gazdagabban hagyják el a tábort. Hétfőn, a reggeli utáni órák már csendesebbek voltak, hiszen a búcsúzás pillanatai mindig nehezek: könnytől fényes szemek, szívélyes ölelések, cím- és telefonszámcsere.
Egyvalamiben azért megegyeztek: ha Isten is úgy akarja, és az atya segít, akkor jövőre ismét találkoznak! A fiatalok ezt szeretnék!