A Keresztény Gitártáborról szóló írásban már kifelejtettem, hogy búcsúnk így szólt: ,,Találkozunk augusztus végén egy egynapos After-partyn!”.

Sikerült.

A topolyai tó partján gyülekeztünk augusztus 18-án reggel. Rábeszélésre nem igazán volt szükség, főképp, hogy a tavaly távolmaradtak már nagyon várták a találkozást régi barátaikkal, ismerőseikkel.

Ételt, italt mindenki hozott magának, bedobtuk a közösbe, és nagyon jól éreztük magunkat!

A nap közös imával kezdődött, Puby atya vezetésével. Kötetlen programmal folytattuk. Előkerültek a gitárok, volt egy kis dob, csörgő, hogy a ritmusszekció se érezze magát elhanyagoltan. Éneklés, játék, fürdés — ez volt a napi foglalatosságunk. A dobosok oktatója, Ata volt a szakácsunk, tárcsán készültek a finom falatok. Délután két órakor ebédeltünk, majd folytatódott, amit előzőleg abbahagytunk. Jó volt egymásra nézni, érezni, mennyire összetartozunk, milyen nagy öröm a viszontlátás. Szabadka, Zenta, Mohol, Bácstopolya, Ada, Csantavér, Drea, Szeged, Újvidék fiataljai érkeztek a Partyra.

Én már nem tartozom az ifjúsághoz, de ezek között a fiatalok között valahogy elfeledkeztem a mindennapok problémáiról, velük együtt imádkoztam, nevettem, énekeltem. Rájöttem, nem is kell olyan sok minden, hogy jól érezzük magunkat. Ezeknek a gyerekeknek nem kell az alkohol, a drog. Ők Isten szeretetében találták meg önmagukat. Nem külső számít nekik, hanem a benső, a lelkét látják egymásnak. Tele vannak szeretettel, és igyekeznek egymásnak átadni, és ők maguk is igénylik a szeretetet. Én igyekeztem a táborban is a segítségükre lenni, és a szeretetet, amit adtam, százszorosan kaptam tőlük vissza. Semmi máshoz nem fogható az az érzés, amikor egyikük-másikuk tárt karokkal rohan felém, átölel, megpuszil a viszontlátás örömére. Az egész nap erről szólt! Valahogy úgy éreztem, ez az alkalom, amikor meg akarják köszönni a gondoskodást, a szeretetet, amit egy hét alatt tőlünk, szervezőktől kaptak!

Sötétedéskor szedelőzködni kezdtünk. Imánkat ezúttal énekbe foglaltuk, és akárcsak táborbontáskor, most sem tudtuk sehogyan sem befejezni. Nehéz szívvel váltunk el egymástól.