home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Generációs és osztályellentétek bűvkörében
Tóth Péter
2018.03.05.
LXXIII. évf. 9. szám
Generációs és osztályellentétek bűvkörében

Sokak szerint országunk mindmáig jelentősen megosztott — ideológiailag és a különféle nemzetpolitikai kérdésekben egyaránt.

A lakosság bizonyos szempontból egy európai demokrata identitáshoz és a hagyományos, nacionalista értékekhez ragaszkodó részre oszlik.

A valóság azonban feltehetően annyira árnyalt, hogy egy ilyen felosztásnak nem sok értelme van, az egyéneket pedig nehéz — vagy nem is lehet — ilyen ismérvek alapján besorolni. Az viszont tényként kezelhető, hogy a fiatalok jó része identitászavarokkal néz szembe, az idősebbek java pedig a múltban él, vagy legalábbis nehezen tud szabadulni a múltbeli berögződésektől.

A rendszerváltás, majd az ezredfordulós történések után is sokan mondogatták, hogy az ilyen változások megpecsételik egy-két generáció sorsát, és majd csak a felnövő új nemzedék tud (évtizedek múlva) olyan feltételeket és célokat teremteni, amelyek közepette társadalmunk tagjainak többsége jól érezheti magát. Az előzmények taglalása esetén nem megkerülhető, hogy a háború után eleinte a szovjet modellt próbálták utánozni a gazdaságban. A ma élőknek már csak legfeljebb ebből a korból lehetnek emlékeik. A Sztálinnal való 1948. évi szakítás és a hazai termelőeszközök államosításának megkezdése után az egykori vezetők kénytelenek voltak új útra térni, nyilván valami hasonlót, de mégis mást kellett kitalálniuk. Ekkor fedezték fel a „szocializmusba vezető jugoszláv utat”. Az iparfejlesztő politikát onnantól kezdve nem a sztálini útra, hanem az önigazgatási rendszerre alapozták. Megalakultak az első munkástanácsok. A szocialista önigazgatás fő ideológusai, Đilas, Kardelj és Kidrič egyfajta harmadik útban gondolkodtak. A gyakorlat azonban képmutatásba, látszatdemokráciába „torkollott”. A piacgazdaság és a tervgazdaság között húzódó, de alapjában véve az egykor társadalmi tulajdonak nevezett állami tulajdonon alapuló rendszert próbáltak meghonosítani és életképessé tenni. Utólag kiderült, hogy sikertelenül.

Az itteni rendszerváltás idején sokan naivan azt gondolták, hogy a piacgazdaság elemeit is magában foglaló rendszer automatikusan felkészítette a társadalmat a kapitalizmusba való zökkenőmentes átmenetre. A munkások elhitték, hogy a társadalmi tulajdonú vállalatok privatizálása azt jelenti, hogy ők lesznek a vállalat igazi tulajdonosai. Az elemzők többsége egyetért abban, hogy a szocialista Jugoszlávia hosszú távon eleve bukásra volt ítélve. Az intézmények jellege és az 1974. évi alkotmány által decentralizált politikai rendszer a hat köztársaság nemzeti erőviszonyai mentén osztotta szét a hatalmat. Ezt tetézte a ’80-as évek gazdasági válsága, a növekvő munkanélküliség és a Nyugat megkülönböztetett viszonyulása Jugoszláviához.

Max Weber és más gondolkodók szerint is a kapitalizmus szelleme nem egyszerűen az üzleti bölcsességek egyfajta halmaza. A folyamatosan változó kapitalizmus egy etikusan is beszínezett életszabály, meghatározott életstílus, hivatásbeli kötelesség. A protestáns etika azonban — mely a javak szerzését megszabadította a tradicionalista etika gátlásaitól — az ortodox gyökerű közösségekben mindig is egy kissé idegen volt. Sikeresen rombolta le a nyereségvágy korlátjait, mivel nem másnak, mint magának a Teremtőnek az akaratát látta benne. Fejlődése során a protestáns etikán alapuló, nyugati típusú kapitalizmus felszabadította a szerzési ösztönt, ám egyidejűleg meg is fékezte azt a fogyasztás korlátozásával. Ezzel pedig a tőkeképződésnek teremtett ideális feltételeket.

A kapitalizmusról viszont tudni kell, hogy erősen a tőketulajdonosoknak kedvez. A jóléti társadalmak ezt egy kicsit elfedték ugyan, de ez nem változtatta meg a lényeget. A nyers, redisztribúció nélküli kapitalizmusban a társadalmi különbségek növekedése a rendszer szerves sajátossága. A régi rendszerben szocializálódott polgártársaink egy része ezt valószínűleg sosem tudja feldolgozni. Biztató viszont, hogy az 1990 után születettek többsége másként látja a világot, illetve a saját jövőjét is. Az viszont, hogy ezt a jövőt itt vagy máshol képzelik-e el, azoktól is függ, akik korábban születtek. Illetve azoktól, akikre most már a termelőeszközök tulajdonosaiként tekinthetünk...

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..