Rég volt ilyen ünnepi forduló az utóbbi hatszáz évben!
A sava-borsát a világosítás-hangosítás adta.
A nagy sztár kétségtelenül a világos dzsekis férfiú volt, aki a mikrofonerdőből úgy fakasztott hangot, mint Mózes a sziklából. Öntudatos léptekkel végigment a pódiumon, megkopogtatta egyiket-másikat, belehörgött-huhogott, majd fölényes matematikai tudását domborítva elszámolt még háromig is.
Az a mikrofon, amelybe lelket lehelt, adott is egy bizonyos mennyiségű hangot, de mire legközelebb visszatért hozzá, már néma volt, mint a sír.
Ez a döglöttló-élesztgetés eltartott a hivatalos műsorkezdés után jó harmadfél órát, s igazán akkor sem fejeződött be, mert mikor az ünnepi szónok kezdte köszöntgetni a Mélyentiszteltet, a hangosító úgy nyelte magába a hangot, mint a szivacs. Mintha némafilmet látnánk felirat nélkül. Gyorsan elkapták előle, s odatoltak egy másikat, azzal a meghagyással, hogy csipkedje magát, ne térjen ki a részletekre, mert úgy marad.
És a második kiadású, javított mikrofon egy idő múlva csakugyan elunta a gálát, mert a következő szavaló hangja úgy jött ki belőle, mintha paradicsompasszírozón át érkezne, vagy úgy, mint amikor a Szabad Európa hangját zavarták az Éber Éberovicsok.
Ehhez képest a világítás-koncepció is igen talányosnak bizonyult. Ott és akkor aludt el a reflektor, ahol és amikor senki sem várta.
A legelementárisabb sötétség az ős tamburás lelkes utódait sújtotta. Kész csoda, hogy a setétben nem egymás tamburáit verték.
A közönség fegyelmezetten együttdidergett az előadókkal. Igaz, hogy a jobbik felét nem hallotta a szövegnek, dalnak. Egyre azt várta: eldöntik végre, oratóriumot játszanak-e, vagy - mint ahogy a tévéoperatőr megjegyezte - Muppet Show-t!
Való igaz, hogy a kékruhások önként és bérmentesen dolgoztak. Szerintem ezért máshol nem kaptak volna egy büdös vasat sem, sőt ünnepélyesen megkérték volna őket, hogy kíméljenek meg áldásos tevékenységüktől.
A népi táncosokat már meg sem mertem várni, mert ha az ácsok is úgy dolgoztak, mint tiszteletre méltó kollégáik, hétszentség, hogy leszakad a pódium.
Így is elmondhatom Cézárosan:
Jöttem, láttam... nem győztem röhögni - az eredményhirdetésen!