A prózaíró, publicista Szabadkán született 1917. október 20-án, szülővárosában hunyt el 1997. február 22-én - Nyomdai szedőnek tanult, elvégezte a szakmunkásiskolát, s 1935-36-ban betűszedőként dolgozott a szabadkai Minerva nyomdában - Első könyvét, a Tűz a hegyek között címűt 1948-ban adatta ki Újvidéken - A csillagos homlokú című kötetben Hangya András életútját, a Kékfátyolos világban Oláh Sándorét örökítette meg - Hányatott és nehéz élete során arra is volt ereje és tehetsége, hogy megjelentesse 1995-ben Szabadka képzőművészetének történeti áttekintését a kezdetektől 1973-ig, majd a folytatást is megírta, de az kéziratban maradt - E kötet elkészítésében csak önmaga erejére támaszkodhatott, és mégis megszületett talán legértékesebb műve, amely megemlékezik a Bach-korszakról, a két világháború eseményeiről a képzőművészetben, az archeológiai leletek művészi értékbesorolásáról, sőt még az amatőr csoportok megalakulásáról és működéséről is - A vajdasági magyar irodalom háború utáni első könyvében, amely kollektív alkotás volt 1947-ben, huszonhárom írónk nevével találkozhatunk: Szirmai Károly, Sinkó Ervin, Lőrinc Péter, Herceg János és mások mellett a kötet Gajdos Tibor munkáját is tartalmazza. Dr. Bori Imre szerint az antológia tükre az újjáépítés korszakának, mert akkor az írók is a ,,dolgozók, az építők, a harcosok' sorában tudták magukat...
,,Munkámat mint a szülővárosát megbecsülő, a képzőművészetet tisztelő és ezen a téren nem csekély tapasztalatokkal rendelkező íróember végzem. Stílusomon és módszereimen alig változtatok, továbbra is érthetően és áltudományos okoskodást mellőzve szólok az olvasóhoz. Hiszem azonban, hogy törekvésem eredményei így is jó szolgálatot tesznek a város művelődéstörténetének és egy szűkebb, de lényeges ágazata, a képzőművészeti élet iránt érdeklődő nemzedékeknek. Éppen úgy, amilyen tisztelettel vettem én kezembe azokat a kisebb, sőt csekély jelentőségű forrásmunkákat is, amelyeket annak idején - szakemberek hiányában - értelmes és jó szándékú írók és publicisták hagytak hátra az utókornak.' - Ezek a sorok olvashatók Gajdos (Gottesmann) Tibor ,,tollából', előszóként a Szabadka képzőművészete című történeti áttekintésében a kezdetektől egészen 1973-ig. A szerző a folytatást is elkészítette, tudtommal a kézirat végére pontot is tett, Dévavári Zoltán örömmel jelentette be annak megjelentetését, ám Gajdos Tibor 1997 februárjában bekövetkezett halála meghiúsította az ,,örök szerkesztő' tervét. Gajdos Tibor több munkája maradt kéziratban, megjelentetésüket senki sem szorgalmazta.
A szerző életművének nagyobb, mondjuk így: jelentősebb részét a képzőművészeti tárgyú kötetei képezik. Négy ilyen kiváló művet köszönhetünk neki: A csillagos homlokú címűt, azaz a könyvet Hangya András életútjáról (1970), a Képzőművészeti élet Szabadkán a két világháború között című munkát (1977), a Kékfátyolos világot Oláh Sándor életéről és munkásságáról (1986) és a már említett Szabadka képzőművészete című nagy terjedelmű kötetet, amely történeti áttekintés a kezdetektől egészen 1973-ig (1995). A szerző valamennyi kötetben teljességre törekedett. Gajdos Tibor azt vallotta, hogy nehéz feladat megírni egy művész, Hangya András életútját, annak a művésznek az életútját, aki köztünk él, alkot, és életművét bizonyára még megannyi újabb színekkel, alkotásokkal fogja gazdagítani. Ez a feladat az adott körülmények között nemcsak nehéz, de egyben hálátlan is, mert a nézetek és felfogások mai sokaságában mindig leselkednek buktatók, tagadás és gonoszkodás követheti az őszinte és nyílt véleményt. Értékes mű az Oláh-pályakép is, mert több addig ismeretlen levéltári adat, elfeledett újságcikk és kritika segítségével dolgozta fel a szerző tényszerűen, hozzáértőn a művész sanyarú sorsát (Oláh is ritkán részesült elismerésben).
Gajdos Tibor további munkái: Tűz a hegyek között, regény, Újvidék, 1948; Hét szűk esztendő, regény, Újvidék, 1972; A sziklaember. Matko Vuković életútja, Szabadka, 1975; Emlékvár, regény, Szabadka, 1975; Végjáték vodkával, regény, Szabadka, 1992. Szülővárosában különösképpen az Emlékvár című regényét olvasták, forgatták sokan, amelyben a szerző a hatodik körről ír, egy utcáról, egy házról, egy családról: innen indul ki minden apró részlet, minden esemény, szűk területen jelentős események egységes tablót képezve a város embereiről és arról, hogy az álom olykor valósággá, a való élmény álommá lényegül.
Gajdos (Gottesmann) Tibor Szabadkán született 1917. október 20-án, és szülővárosában hunyt el 1997. február 22-én. Szülővárosában tanul, nyomdai szedő lesz belőle, elvégzi a szakmunkásiskolát. 1935-36-ban betűszedő a szabadkai Minervában. A világháborút Mitrovicán vészeli át, 1937-ben tartóztatják le a munkásmozgalomban való részvétele miatt. 1942-44 politikai fogoly Budapesten és Szegeden.
A világháború után Szabadkán társadalmi tisztségeket tölt be, Újvidéken is megfordul, megválasztják a Zmaj Nyomda igazgatóhelyettesének. 1949/50-ben az alakuló Szabadkai Rádió első embere. Hét évig Izraelben telepes. Hazatérve szedő a Minervában, nyugdíjaztatása előtt a Pannónia Nyomda műszaki igazgatója. 1973-ban vonul nyugdíjba. Munkásságát sokan elismerően méltatták, mások dilettánsnak tartották. Védelmében műveit hozzuk fel, amelyekben sajátságos tablókat rajzolt meg, s ha nem lett is képzőművész - rövid ideig szobrászattal foglakozott -, a ,,műemléki rekonstrukciók' azt igazolják, hogy Gajdos Tibor örök érvényű örökséget hagyott ránk...