Füzetek kék csomagolópapírban

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Füzetek kék csomagolópapírban

''Mire való az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok se járnak, mégis egészen jól megélnek. Az édesapám se jár iskolába, mégis olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal. Aztán Messzi Gyurka mesélt énnekem mindenféle híres királyfiakról, de azt egyikről sem mondta,...

''Mire való az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok se járnak, mégis egészen jól megélnek. Az édesapám se jár iskolába, mégis olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal. Aztán Messzi Gyurka mesélt énnekem mindenféle híres királyfiakról, de azt egyikről sem mondta, hogy iskolába járt volna. Azok mind jeles vitézek voltak, úgy vagdosták le a sárkányok fejét, mint én a vadmákokét, de azt sose hallottam, hogy olvastak volna, vagy írtak volna. Hiszen olvasni olvas az ember, mikor megolvassa, hogy hányat szól a kakukk, vagy hogy hány tojás van a vércsefészekben, de ezért ugyan nem érdemes iskolába járni. Írni is ír az ember a szűcskrétával a láda tetejére vagy sárgafölddel a ház falára mindenféle szép lovakat, huszárokat, akasztott embereket, de annak mindnyájának van értelme. Hanem mindenféle krikszkrakszokat firkálni, amik semmihez se hasonlítanak a világon -- ugyan mire való ilyen bolondságokat csinálni?”
Így tűnődött Gergő azon a kegyetlen télen, amikor a nagy hófúvások betemették a malomházat Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című ifjúsági regényében. A kedves történet folytatásában édesanyja sajátos módszerrel tanítja írni-olvasni: a befagyott ablakra gyűszűs ujjával karcolja a betűket.
''Lesz-e valaha a világon gyémántból faragott íróvessző, amely drágább lehetne a munkában megbarnult, jeges vizekben megvörösödött, éles szelektől reszelősre fújt vézna ujjnál, mely sütés, főzés, mosás, mosogatás után fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon szépírómester, aki utánozni tudná azokat az ide-oda csúszkáló, hol hanyatt vágódó, hol orra bukó furcsa ákombákomokat, melyek korcsolyázó tündérek szeszélyes lábanyomához hasonlítanak?”
Az ember ilyenkor óhatatlanul eltűnődik a saját iskolás évein, nekem is eszembe jutott a tanító nénim, kedvenc középiskolai tanárom... Talán még azt a buta, vagy inkább idillien bájos dalocskát is eldúdoltam volna a nehéz iskolatáskáról és Petiről, ha be nem villan az az időszak, amikor a lányomat bíztam a tanító bácsi gondjaira. Bizony, szülőnek és gyereknek lenni egyaránt nehéz volt a kilencvenes években. Megtapasztaltuk a munkabeszüntetést, a szénhiány miatti szünetet, láttuk a bombázás heteiben kiürült, elárvult tantermeket. Becsengettek -- szólnak a hírek továbbra is minden szeptember elsején, hozzáfűzve vagy azt, amit az idén, nevezetesen, hogy sztrájk nélkül kezdődhet a tanév, vagy az ellenkezőjét.
Augusztus közepétől a sajtóban is megszaporodnak az iskolakapu nyitásával kapcsolatos írások. Amíg az anyaországban főleg arról cikkeznek, milyen nehéz dolga van a szülőnek, hiszen neki kell kiválasztania a legmegfelelőbb iskolát, pedagógust, tanítási módszert, esetleg tanácsokat adnak, hol szerezhetik be a legolcsóbban a szükséges tanszereket, addig mi arról olvashatunk, melyik településen szűnhet meg a magyar tagozat, hol vonnak össze, csoportosítanak át osztályokat, mert csak öt, vagy annál is kevesebb elsős szülei döntöttek az anyanyelvű iskoláztatás mellett. Figyelemmel kísérhettük azokat a szövegeket is, amelyek azzal foglalkoztak, tud-e a magyarcsernyei általános iskola újonnan kinevezett igazgatónője magyarul, vagy lesz-e nezsényi iskolában magyar tanító néni. Szabadkán iskolabusz indítását tervezik azoknak a magyar diákoknak, akik a lakóhelyükhöz legközelebb eső oktatási intézményben csak szerb osztályba iratkozhatnának. A szülőket egyelőre az foglalkoztatja leginkább, mennyibe is kerül az ingyenes oktatás, elbírja-e a családi költségvetés. Ha kisdiák van a családban, akkor a rájuk váró feladatokon töprengenek, sikerül-e megbirkózniuk a tananyaggal, vagy fizetett különórákra lesz szükség, a középiskolás esetében még számtalanszor átgondolják, jól választott-e a gyerek, mi lesz vele, hol kaphat majd munkát, sikerül-e itthon megalapoznia a jövőjét vagy külföldön?
Még ma is látom magam előtt a kék csomagolópapírba kötött füzeteimet és könyveimet. Nagyanyám, aki féltő gonddal segédkezett nekem ebben a fontos műveletben, lassan egy évtizede alussza örök álmát a csókai temetőben. Nagyapám mellett, aki már azt sem érhette meg, hogy első, sikeres egyetemi vizsgáimról beszámoljak neki. És kék csomagolópapír sem kapható már az üzletekben.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink