Friss és ropogós olasz jazz

Friss és ropogós olasz jazz

A budapesti Opus Jazz Clubba csemegézni jár az ember. Új zenekarokat felfedezni, s régiekért rajongani.

Már többször élveztem ennek a helynek elegáns és mégis laza hangulatát, a hétvégén egy mini olasz jazzfesztivál fellépőinek muzsikáját hallgattam tágra nyílt fülekkel. A Nuova Generazione minifesztiválon három friss hangzású zenekar lépett fel: az O-Janà, Massimiliano Milesi és zenekara az OOFTH, valamint a Hobby Horse.


A szerző felvételei

Olaszország nem feltétlenül a jazzről híres, viszont úgy tűnik, hogy a fiatal új nemzedék képviselői között vannak nagyon ígéretes, kísérletező kedvű, igen profi zenészek. A minifesztivál első napját két őrült nőszemély indította. Az O-Janà a nevét a nápolyi dialektusban boszorkányt jelentő janara szóból kölcsönözte. A két boszorkány pedig Ludovica Manzo és Alessandra Bossa. Ének és zongora, mindkettő az elektronika adta lehetőségekkel játszva, változtatva saját és hangszerük hangján. A zongoránál ülő Alessandra volt talán az őrültebb, testileg-lelkileg átadva magát a zenének, szinte táncolt a zongoraszéken, és hangszerével párbeszédet folytatott a szólókban. Az arcáról egész konkrétan le lehetett olvasni, miről beszélgetnek, hol bonyolódnak vitába ő és a zongora, s hol vannak teljes egyetértésben. Ludovica hangja pedig selyemfinomsággal folyt bele a terembe, cirógatta a fülünket. Zenéjüket a spontaneitás, kísérletezés, az improvizáció jellemezte leginkább.

A lányok után a fiúk következtek, azaz az OOFTH, akik rendesen belecsaptak abba a bizonyos lecsóba. Olyan hangzással érkeztek, mintha a ’80-as évek filmjeinek zenéjét turbózták volna fel egy kis modern jazzel. Egy kis Stranger Things tenorszaxofonos szólókkal tűzdelve. A tagok: Massimiliano Milesi, a zenekar vezetője és a dalok szerzője tenorszaxofonon játszott, Emanuele Maniscalco szintetizátorozott, Giacomo Papetti adta meg a dallamos alapot basszusgitárján, és Filippo Sala ült a doboknál. A második dal volt a kedvencem, melyhez képek jöttek elő a fejemben: egy hagyományos, régi, füstös jazzklubot láttam, ahol a zenekar már az utolsó nótát húzza, egy párocska táncol andalogva a parketten, a pincér törölgeti az utolsó poharakat, mindjárt záróra, de a szaxofonos lejátszik nekünk még egy utolsó szólót. Hát ilyen volt ez a bizonyos második dal. Massimiliano Milesi OOFTH-projektumát teljes egészében az 1984-ben elhunyt amerikai tudományos fantasztikus író, Walter Tevis 1957-ben megjelent The Ifth of Oofth című novellájának szürreális és paradox világa inspirálta — olvastam a programfüzetben. Ennek tükrében már sokkal érthetőbb is a ’80-as évekbeli sci-fi zenei feeling.

A minifesztivál második napját a Hobby Horse uralta. A három zenekar közül ez volt talán a legkísérletezőbb, a free jazzhez legközelebbi. Dan Kinzelman fúvós és ütőhangszereken muzsikált, Joe Rehmer basszusgitáron, harmóniumon, Stefano Tamborrino dobolt, és mindhárman énekeltek, amit inkább nevezhetünk slam poetrynek, rapnek, illetve szintén mindhárom zenész használt elektronikát is. A trió az új olasz jazz egyik vezéralakja, ám ugyanolyan otthonossággal játszik underground rock színpadokon vagy klubokban is. Nyolc év alatt hat albumot jelentetett meg, és számtalan koncertet adott Európában és Észak-Amerikában. Zenéjében nagyon sok stílus keveredik, ami számomra sokszor működött, és volt, amikor nem.

Mindent egybevetve az Opus minifesztiválja nagyon jól sikerült, jó volt megmerülni az új olasz jazzben.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Zene rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Friss és ropogós olasz jazz
Zene
Friss és ropogós olasz jazz
Zene
  • Zvekán Péter
  • 2019.11.14.
  • LXXIV. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink