Fotópályázat: A Bennem növekedő Életfa

A Rügyező hagyaték művészfotó-galériáját Sterbik Dávid okleveles fényképész vezeti.

„Az ember kérdezze meg magát, mire a legalkalmasabb? Aztán ezt a valamit alakítsa magában s magán a legbuzgóbban; tekintse magát inasnak, segédnek, később s csak nagyon csínján mesternek. Ha azután így képes lesz, beálló szerénységgel, a külvilág követelményeit csak képességei növelésével fokozni, hogy ekképp használva a világ számára kedvessé váljon, akkor elérheti fokról fokra célját, és ha e legmagasabb feladatot megoldotta, a maga tetszésére munkálhat tovább” (Johann Wolfgang von Goethe).

Tegyük fel magunkban a kérdést, hogy az élet összjátékában mire vagyunk a legalkalmasabbak, miben tudunk legjobban kiteljesedni, és e formában gazdagítani az emberi közösségünk Életfáját. Tudjuk, hogy a külső megnyilvánulás a rendezett belső önértékeken alapul. Az ember ősi önértelmezéséhez tartozik, hogy lélekvilágának kertjében él. Így önMAGa élő természetének megismerése, a vele való gondos együttélése az ember legalapvetőbb tevékenysége és felelőssége, mely során saját lelkét is a legmélyebben megismerheti. E képet tükrözi környezetére.

Milyen jellegű művészfelvételeket várunk?

Némely alkotók műveiben a saját, belső világképük tükröződik, mutatkozik meg. Külön érdekességnek tekinthető, ha egy belülről fakadó, tartalmában gazdag képen megmutatkozik az alkotó fő jellemvonása és az elméje.

A képek általában csak néhány másodpercig ragadják meg figyelmünket függetlenül attól, hogy technikailag mennyire minőségi munkáról van szó. Szép képet gyakran láthat az ember, de ezek többségében semmi különös nincs. De akadnak olyan képek is, amelyek a vizuális élmény mellett tartalmat is hordoznak magukban, egy történetet, egy gondolatot vagy akár csak egy érzést. Az ilyen műveknek egy mélyről érkező üzenetet kell közvetíteniük annak érdekében, hogy megragadhassák a szemlélő figyelmét. Akár azonosulhatnak is vele, még akkor is, ha először nem is nyilvánvaló, mit kíván ábrázolni az alkotás. Ezek inkább az ember tudatalattiját ragadják meg, melyet önmaga is átél, sajátjának tekinti, mint élményt.

Azt, hogy ne csak szépet alkossunk, hanem tartalmasat is, csakis gyakorlás útján érhetjük el. Az inspirációt inkább önmagunkban kell keresnünk, mintsem a külső világban. Ez lehet zene, egy gondolatmenet vagy akár egy tudatalatti érzelem. A konkrétumokat inkább mellőzzük. Ezt a pályázatot főként azoknak ajánlom, akik természetfotózással foglalkoznak, illetve a spontán helyzetek megörökítésében lelik örömüket. A képek készítésekor és retusálásakor is érdekes lehet zenei aláfestés mellett dolgozni. Az eltérő stílusú zenék mind mást hozhatnak ki ugyanabból a képből.

Hangsúlyozom, hogy kísérletezni, az új iránt kutatni szinte kötelező, ha valódi értéket szeretnénk közvetíteni. Ez segíthet önmagunk megismerésében és az énünk kibontakozásában. A realitás képe személytől eltérő. Mint ahogyan a fényképészetben, ugyanabban a tárgyban vagy tájban különféle alkotók eltérő dolgokat látnak. Azonos tárgyat teljesen eltérő módon képesek szemléltetni, mert igazodnak a saját világuk értékrendjéhez és látásmódjukhoz. Olyannak mutatják be a világot, amilyennek ők maguk látják.

Pályakezdőknek ajánlom, hogy előbb saját maguk részére tanuljanak meg alkotni, és csak azután a nyilvánosságnak, a világnak. Kísérletezés útján ki kell fejleszteni egy stílusirányzatot, amely bennünket képvisel, noha ez elsősorban nem a fototechnikánál, inkább az önismeret kibontakozásánál kezdődik. A művészi alkotás csupán azt tükrözi, hogy milyenek is vagyunk valójában. A személyiség kibontakozásához vezető úton a művészet segédszerepet játszik. A komfortzónából való öncélú kilépés számít talán az egyik legfontosabb kezdőlépésnek. Elősegít az új megismerésében. Ettől a ponttól csakis előre juthatunk.

A fotók beküldési határideje
2014. május 15-e.
 Az alkotásokat
a turulemese12@gmail.com
és a dsterbik@yahoo.com
e-mail címre várjuk.
(Sterbik Dávid okleveles fényképész)